Javaslat: magyar zsidó sportolóról nevezzenek el utcát Kolozsváron, ne román fasiszta tudósról
Egy román újságíró szerint Paneth Farkas sokkal inkább megérdemelné ezt a kitüntetést, mint Nicolae Paulescu.
– teszi fel a nem is annyira költői kérdést Andrea Ghiță a Republica portál egyik, a Baabel folyóiratból átvett cikkében.
Mint arról beszámoltunk, a kolozsvári városháza utcát szándékszik elnevezni – a Tetarom I ipari park területén – arról a Nicolae Paulescuról (1869-1931), aki ugyan munkásságával hozzájárult az inzulin felfedezéséhez, politikusként, közíróként viszont korának egyik legkeményebb fasiszta és antiszemita figurája volt, és írásaiban kiirtandó férgekként hivatkozott a zsidókra.
A szerző emlékeztet rá, hogy Paulescu 1922-ben megalapította a Nemzeti Keresztény Szövetséget, az első olyan pártot Európában, amelynek a horogkereszt volt a szimbóluma. 1923-ban a Nemzeti Keresztény Védelmi Liga alelnöke lett, ennek a szervezetnek a jelképe a román trikolór volt, közepén a szvasztikával. Továbbá durván antiszemita cikkeket és röpiratokat közölt, és komoly hatást gyakorolt Corneliu Zelea Codreanura, a legionárius mozgalom későbbi vezérére és annak híveire.
Minderről a kolozsvári önkormányzat nem igazán vesz tudomást, a tiltakozásokra adott válaszuk szerint „a Nicolae Paulescuhoz hasonló emberek örökségét egyetlen érett civilizáció sem szűkítheti a politikai nézeteikre, hiszen tudósként szerzett érdemeiket nemzetközi szinten is elismerik”; és azt is leszögezik, hogy az utcanévadási tervezet nem sérti a fasiszta, rasszista, xenofób szervezeteket, szimbólumokat és cselekedeteket, valamint a háborús bűnösök kultuszát tiltó törvényt.
A kolozsvári származású szerző utal arra, hogy Kolozsvár polgármesteri hivatala szereti a várost a multikulturalizmus és békés etnikumközi együttélés modelljeként hirdetni – ezzel azonban nehezen fér össze egy ilyen ellentmondásos személyiség kultusza. Ez az elismerés szerinte inkább egy olyan figurát illetne meg, mint Paneth Farkas, a kincses város sporttörténelmének egyik kiemelkedő alakja.
Ki volt Paneth Farkas?
A zsidó származású, magyar, világbajnoki ezüstérmes asztaliteniszező és -edző 1917-ben született Kolozsváron, ott is halt meg 2009-ben. 1936-ban a prágai asztalitenisz-világbajnokságon a román válogatottal ezüstérmet szerzett. (Megjegyzendő, hogy előtte felvetették neki: változtassa meg a nevét Lupu Panaitra, de ezt, édesapjával egyetértésben, visszautasította.)
Legendássá vált a lengyel Aloys Ehrlich elleni mérkőzése, amelyen az egyik labdamenet két óra tizenkét percig tartott, ezzel bekerültek a Guinness Rekordok Könyvébe.
Az 1939-es kairói világbajnokságon már nem vehetett részt, mert a zsidótörvények miatt kizárták a román válogatottból.
Paneth Farkas rendkívül kalandos körülmények közt túlélte a holokausztot, de szinte teljes családja odaveszett Auschwitzban.
A háború után nagy szerepet vállalt a román asztalitenisz nemzetközi rangra emelésében. A román válogatott, majd a kolozsvári CSM edzőjeként számos országos, európai és nemzetközi bajnoki cím megszerzéséhez járult hozzá.
Élete vége felé megkapta a Kolozsvár díszpolgára címet. Tisztes kort ért meg: 92 évesen hunyt el szülővárosában. 2010 óta emlékére évente megrendezik Kolozsváron a Paneth Farkas Emlékversenyt.
2013 júniusában Kolozsvár polgármestere méltatta Paneth Farkas életművét, egykori házán pedig
">emléktáblát helyeztek el – idézi fel Andrea Ghiță, majd így zárja írását:
Nem akarom elhinni, hogy most egyetértene azzal, hogy a kincses város egyik utcája Nicolae Paulescu nevét viselje.”
Válságkezelés a Székelykőn – tizenkettedik erdélyi történet a jövőből
Fall Sándor
„Amikor a 2040-es években a társadalom buborékosodása és a különböző világnézetű csoportok ellenségeskedése olyan mértékű lett, hogy bármikor kitörhetett egy általános polgárháború, alig pár hét alatt felállították a Szabályozást.”
Nem szól(t) ránk a házmester… avagy miért szól(t) másképp az Illés zenekar Erdélyben?
Szántai János
Elhunyt Szörényi Szabolcs, az Illés együttes és Fonográf zenekar basszusgitárosa (többek között). Ez a hír. Van, aki könnyedén tovább lapoz. Mások számára kicsit megállt az idő.
A teljes elszigetelődés útját választotta a románság az 1940-1944 közötti kis magyar világban
A második bécsi döntést követően nem volt egyszerű románnak lenni Észak-Erdélyben, ahogy a dél-erdélyi magyar kisebbségi kilátások sem kecsegtettek sok jóval. Sárándi Tamás történészt kérdeztük.
Így érdekérvényesítettek ők – kijárásos magyar politizálás az államszocialista Romániában
A személyes kapcsolathálón alapuló működési logika visszatartó erővel bírt a rendszerellenes ténykedésekre, így ha áttételesen is, de kitolta a diktatórikus rendszer élettartamát – mondja Kiss Ágnes, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója.
