Ha az ember rábízza magát a lábára a román fővárosban, rövid idő elteltével azt érezheti, hogy a világ összes beszélt és nem beszélt nyelve (értsd, stílusa, mérete, állapota) zsong a fejében.

A mákófalvi tanyát működtető Bakos Siklódi házaspárral beszélgettünk életmódról, lovakról, lovasterápiáról, gyerektáborokról és tervekről.

Pedig a köztudatban az él, hogy a megjelenést követően a könyvnek utóélete van. Erről, no meg az erdélyi magyar könyvkiadás hullámzó tengeréről, támogatásokról, a terjesztés hiányáról, újítási lehetőségekről beszélgettünk az Idea Nyomda és az Exit Könyvkiadó vezetőjével.

A sepsiszentgyörgyi Sugás Áruház harmadik emeletén bújik meg – nem is olyan észrevétlenül – a Föld Szint összművészeti tér, illetve műhely, ami néhány vállalkozó szellemű művész elképzelései nyomán jött létre, és aminek hírneve kevesebb, mint egy év alatt túlnőtte a székelyföldi kisváros határait, alapítói ma már magyarországi rendezvényeken is tartanak foglalkozásokat.

A függőség szerinte kapcsolatbetegség, a szenvedés, a trauma pedig erőforrás lehet, erősebbé tehet minket, mint amilyenek előtte voltunk.

Második világháborús veteránokkal készített interjúkat, naplójegyzeteket, memoárokat felhasználva kutatja a székely katonák, katonáskodás múltját Magyarosi Sándor hadtörténész, aki Írországból hazatérve Sepsiszentgyörgyön és környékén igyekszik hasznosítani a tudását, többek között a Székelyföld kulturális folyóirat szerkesztőjeként.

A kő gurul, a zene marad.

Persze, nem kell állig felfegyverzett kutyafejű tatárhordára gondolni. Csak a mongol The Hu zenekar sámánisztikus hangattakja zajlott az Electric Castle fesztiválon.

A sors úgy hozta, hogy Magyarország segítheti hozzá Romániát a schengeni csatlakozáshoz. De mivé lesz így a magyargyűlölet?

Nem akartam, küzdöttem ellene: sokáig még a trailert sem néztem meg, de aztán mégis muszáj volt felülnöm erre a – ahogy az egyik kollégám fogalmazott – hype-vonatra. Mert hát, milyen filmkritikus, újságíró, ember az, aki nem nézi meg az Oppenheimert, meg a Barbie-t???

A kolozsvári képzőművésszel megélhetésről, szakmáról, szimbólumokról, aktivizmusról, az erdélyi magyar vizuális művészet állapotairól beszélgettünk.

A Krassó-Szörény megyei Szörényordas, vagy, ahogyan a legtöbbeknek ismerős lehet, Gărâna híres dzsesszfesztiválján csodáltam, ahogyan a közönség a zuhogó esőben, bokáig sárosan, esőköpenybe és meleg ruhába burkolózva, tábori székeken ülve hallgatja a zenét. Ennek a tapasztaltnak a nyomán született meg az ötlet, hogy bemutassam – szakértő irányításával – az erdélyi dzsesszéletet.

A magyarországi író, költő, irodalomtörténész a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen is tanít, és jól ismeri az itteni irodalmat. Beszélgettünk vele a közös dolgainkról.

A nyári fesztiválszezon temérdek rendezvénye az olyan bulis műfajokra koncentrál, mint a pop, a rock vagy az elektronikus zene. Ezért persze, hogy felkapja a fejét az ember, ha olyan rendezvényről hall, mint a SepsiClassic, Sepsiszentgyörgy újdonsült „klasszikus” zenére koncentráló fesztiválja.

Nem nagyelemzés következik a miértekről és hogyanokról. Legalábbis nem olyan, amit ilyenkor szokás, egyfelől-másfelől regiszterben. Megkértük a ChatGPT-t, írja le, hogyan „látja” az erdélyi magyar iskolások románnyelv-tanulási nehézségeit, és azt is megkérdeztük: miként lehetne ezt a problémát megoldani. Sok politikusénál jobb válaszokat adott.

Fiatal és kifinomult, sztárfocisták rajonganak érte. Közel sem lapos, varázsát, vonzerejét épp az első látásra meghökkentő alakja adja, a huncut ívek, az, hogy sugárzik belőle a játékosság. Ilyen egy teqballasztal, ami körül „futkorászva” több erdélyi magyar sportoló is érmeket, rangos elismerések szerzett a közelmúltban.

Az Ez a világ 66% akkor és 33% most című kötet 6 román és 6 magyar szerző egy-egy szövegét közli mindkét nyelven.