Kolozsvár egyik legendás borbélyánál jártunk. Király Irina klasszikus műhelye a történelmi központban van. És ha az ember betér oda, megnyílik a történetek feneketlen zsákja. A borbélyszakmáról, múltról, jelenről, az emberi életekről. Lepergettünk egy nyílt, szókimondó mesélős filmet, amely nem csak a mesterségról szól, benne van alaposan az élet is.

Tudta, hogy éppen zajlik a Rögbi Világbajnokság Franciaországban? És azt, hogy a Román Rögbi Válogatott is ott van résztvevőként? Bár az ország nagyrésze a focit és a Forma 1-et kedveli nézőként, néhányan néznek teniszt, vízipólót, esetleg kézilabdát (Székelyföldön meg hokit), a rögbi is figyelmet érdemel(ne), hisz Románia egész jó ebben a sokak számára homály övezte sportban.

Bevallom, világéletemben azt hittem, hogy a Francia Riviéra kaszinóiban kábé James Bond kaliberű szmokingos úriemberek szórják a pénzüket a pókerasztalok mellett – vagy minimum Andy Vajnák (nyugodjon békében), akik mellett Tímeácskák virítanak. Pedig nem...

Bár a csapnivaló minőségű ukrán és kínai méz alacsony áraival aligha versenyezhetnek a helyi termelők, egy szűk, tudatosan vásárló réteg mindig keresni fogja a jó minőségű biomézet.

A Tulcea megyei Szentgyörgy egy, a világtól sok szempontból elzárt, sajátos hangulatú település. A falu csupán vízen megközelíthető, csak néhány kis boltja van, a turistaszezonon kívül alig van benne élet. Egy gyergyócsomafalvi család mindezek ellénére úgy döntött: itt indít vállalkozást.

Mindennapi agressziónk helyszíne, ahol szabadon engedhetjük a bennünk lakozó állatot.

A csapatért mindent? A nemzeti válogatottért pedig annál is többet? Sipos Lehel lelkes focirajongót, drukkert faggattuk a nem mindennapi életformáról, arról, hogy merre, meddig, hogyan, miért követi városa, nemzete sportolóit.

Ma Nagyvárad közelében gyulladt ki egy vonat. Az elmúlt két hét halálos gázolásaiból nem tanulva naponta több tucatnyian (valószínűleg több százan) ülnek volán mögé ittasan vagy drog hatása alatt. Ilyenek a romániai hétköznapok. Pár nap leforgása alatt mindenféle járművön, járművel utaztam az országban, s bár volt, ami az előzőekre erősített rá, voltak pozitív élményeim is.

A kortárs ékszer irányzat erdélyi képviselőjével beszélgettünk erről a viszonylag új művészeti ágról.

A hollywoodi filmekben a NASA-nál dolgozó csillagászok egyszerre tűnnek érdekesnek, és olyan távolinak, hogy már-már kételkedünk abban, hogy léteznek. De van, aki számára nagyon is valósak: bár a sepsiszentgyörgyi Pintér Viktória (még) nem a NASA tudósa, a spanyolországi hegyekben, félig-meddig egy csillagvizsgálóban élve, méregdrága távcsövekkel dolgozva tengeti mindennapjait.

Korniss Péter minden egyes fényképe előtt perceket lehet elidőzni: csodálni és rácsodálkozni – nem hiába a sok díj és elismerés, amiket kapott. De Korniss Péter nem csak fotózni tud, hanem mesélni is: nagyon sok jó története, élménye, emléke van.

Ugye, a forradalomról minden eszünkbe jut, csak épp azok a meghitt, békés pillanatok nem, amikor terített asztalhoz ülünk. Ezt az első látásra ellentmondásos képet tisztázta négy kiváló erdélyi séf.

Még csak 26 éves, de már háromszor is eljátszotta a klasszikus női álomszerepet: a Kolozsvári Állami Magyar Színház Rómeó és Júliájában (is) ő alakítja a címszereplő(nő)t. A kincses városban született Román Eszter Erdély egyik legnívósabb társulatában állja a sarat az UNITER-díjas kollégák között, csupán néhány év alatt mondhatni megtalálta a helyét. A fiatal színésznőt a szakma napfényes és árnyas oldaláról és a 21. századi kihívásairól faggattuk.

A kolozsvári rendező nagyon szép, nagyon jó és nagyon fontos filmet készített a magyar irodalom (és nem csak) ikonjáról. És egy rendkívül hasznos Petőfi-Erdély-térképet.

Elképesztő produkcióval zárultak a Kolozsvári Magyar Napok, világsztárok zenéltek a Mandoki Soulmates-szel Mátyás szobra mellett.

Idén 55 éve, hogy megalakult a nagyváradi Metropol, az első és legismertebb romániai magyar beat- és rockzenekar. Virányi Attiláék augusztus 15-én a Kolozsvári Magyar Napokon léptek fel.

Eredetileg dokumentumfilmet akartak készíteni, de végül kötetben jelent meg hamarabb a nagy múltú romániai nemzetiségi kiadó első öt évtizedének összefoglalója.