Bár 1989 után születtem, a rendszerváltást követő évtizedek rohamosan változó városképei mellett még elevenen él bennem valami, ami sokunk gyerekkorához köthető, és a huszadik századhoz szokott szemünkbe égett.
Megmaradt „kalapos” lámpák Bascov és Râmnicu Vâlcea városokban. Forrás: Muzeul Lămpilor/Facebook
A tömbháznegyedi sétányok fái között megbújó, kora esti lámpafényről beszélek, a tégla- és betonrengeteg között játékot, szaladgálást abbahagyni nem akaró gyerek tájékozódási pontjairól. Ahogy fél nyolc körül felkapcsolják a közvilágítást, és ilyenkor a higanyégős utcai lámpák eleinte derengők, majd egyre fényesebbé válnak. Szegélyezik a parkolókat, ahol szürke huzattal leterített Daciák sorakoznak, strázsálnak vaskerítések és lepukkant gyárak mellett, hidak tövében meredeznek, de főleg lakóhelyeink bejárata környékén világítják meg az utat. A lámpagyújtás eleinte takarodó volt a játszóterek népének, aztán idővel ez is megváltozott.
Ilyenkor mindig Kosztolányi Dezső A lámpagyújtó énekel című verse jut eszembe:
vörös szemekkel int a város
s rám hull a sűrü köd
és tűzbotommal görbe utcasarkon
én kormos ember csöndben eltünök.”
Már rég eltűntek a kormos emberek valahol a huszadik század első felének sötétjében.
A fokozatosan felgyúló, fényükben kiteljesedő fejek hívogatóan világítottak mindenkinek, bár az évtizedek alaposan megrongálták őket – lemorzsolódó betonburkolat a fémoszlopon, a bura foglalata olykor kifordult, sokszor hiányzott maga a bura is, és helyenként a csonkakúp-alakú lámpatest tányérsapka nélkül világított az éjszakában. Rozsdás drótok, kiégőfélben lévő körték, a tejüveg helyén olcsó műanyag.
Enyészetnek állva valahol. Forrás: Muzeul Lămpilor/Facebook
Emlékszem, hogy a városnegyedekben – de elsősorban ott, ahol felnőttem, azaz a kolozsvári Györgyfalvi negyedben – lehetett tudni, melyik sétányon vagy utcában pislákol a középmeleg fény helyett egy hideg kék, egy mohos zöld vagy egy neonfehér, esetleg narancssárga. Hol állnak a szélesebb tányérsapkás, sötétebb öregurak, és hol vesztegel egy kalaptalan, ferde suhanc, félig kifordult burával. Aztán amikor az utcákat sorban újítani kezdték, ezeket a lámpákat is lecserélték újabbakra, így a csonkakúp-fejek fokozatosan mindenhol el-eltünedeztek a romániai városok arculatából.
Gondolnánk, hogy ez valami helyi specifikum volt, ami csak a múlt rendszer építészeti felhajtóereje hozott ide, valamilyen szovjet mintára. Az igazság az, hogy az eredetileg tejüvegből készült burájú csonkakúp-típusú utcai lámpák az 1950-es években honosodtak meg a romániai közvilágításban, mégpedig egy zürichi modell alapján, a későbbiekben pedig ezek változatai terjedtek el a városokban német mintákra.
Német csonkakúp-lámpatípusok. Forrás: Muzeul Lămpilor/Facebook
Gyerekkori emlékeink között kajtatva nem gondoljuk, mennyi furcsaság, szokatlan vonzalom marad meg bennünk bizonyos életképek iránt. Arra magam sem gondoltam volna, hogy rajtam kívül vannak még, akik szívesen emlékeznek az elmúlt évtizedek világítási rendszereire, de azt tapasztaltam, hogy a budapesti régi neonfeliratokon keresztül a belvárosi utak fölé hajoló, ostornyeles lámpákig az emberek mindenfélékért rajonganak hol titokban, hol nyilvánosan. Ezért is lepett meg, amikor bánkódva, de reményekkel teli fogtam neki felkutatni az internet bugyraiban a vizuális archívumokat, amelyek esetleg még őrzik ezeket a régi csonkakúp alakú lámpákat – hiszen gyerekkoromban nyilván nem dokumentáltam a jövőre nézve őket, utólag meg csak mások múltmegőrzési szenvedélyére támaszkodhatok.
Elba reklám 1969-ből Temesvárról. Forrás: Muzeul Lămpilor/Facebook
A romániai közvilágítás történetét személyes gyűjtésekre alapozva került elő így a Muzeul Lămpilor elnevezésű Facebook-csoport, ahol pár, vélhetően elektronikai szakképesítéssel rendelkező (bár lehet lelkes amatőr) ember szerte Romániában vadássza a még megmaradt kalaposöregúr-lámpákat. A tagok között olyanokra is akadunk, akik valamilyen módon vissza szeretnék hozni ezt a lámpamodellt az utcákra, s bár sikerrel feltételezhetően nem fognak járni a LED-es közvilágítás és gentrification korában, néhányan mégis megpróbálták visszahozni őket a köztudatba.
A csoporton kívül ugyanezen a néven Facebook- és Instagram oldal is működik, rajtuk kívül nosztalgikus képblog, véletlenszerű lámpa-felbukkanások, beküldött posztok tarkítják az oldalt – megannyi furcsa ismerős, mintha mindenki fejében egyszerre gyúlnának ki a fények. Olyan „elvetemült” csoporttagokat is találni, akik meg tudtak szerezni egy-egy elkallódott, leszerelt és otthagyott lámpatestet és otthoni környezetben újították fel, vagy végeztek rajta villanyszerelői kísérleteket különböző körtékkel, sőt modern iparművészeti tervrajz is született a kezük alatt.
Tervrajz és házi megoldások. Forrás: Muzeul Lămpilor/Facebook
Gyerekszemmel minden olyan csodálatos: nyilvánvalóan az is, ami esetleg egy posztkommunista ország mindennapjairól ad számot, egy félperifériás ország látleletét adja egy korábbi modernizáció és egy későbbi között, de mindig pislákol valami között, mint egy kiégni készülő higanykörte az alkonyi félhomályban. Egy biztos: bármilyen szokatlan, partikuláris tárgyi-érdeklődési körünk is lenne, mindenre van egy Facebook-csoport legalább három másik lelkes emberrel!
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
A portugál plébános fellépése a Iuliu Hossu-emlékév nyitányán az év egyik legkülönlegesebb eseménye volt.
A szerzővel Kolozsvár-könyveinek kolozsvári bemutatója előtt ültünk le beszélgetni sirályokról, fényekről, indiánokról és a dobhártya-visszavarrás mindennapos élményéről.
A tünetek átalakítják az ember mindennapjait, kikezdik az életkedvét, főleg, ha nincs válasz a bajaira – mondja a 42 éves interjúalanyunk, aki 13 hónap után kapott végső diagnózist.
Románia lakosságának 58 százaléka nem engedhet meg magának egy egyhetes nyaralást, ami jócskán a legmagasabb arány az Európai Unióban, és messze túlszárnyalja az EU-átlagot.
Meghalt a roncsautóprogram, de túlélte. Justin Timberlake a feleségével, Jessica Biel-lel érkezett az Electric Castle-re.
Egy 15 éves fiú életét vesztette abban a balesetben, melynek során vonat sodort el egy autót a gyimesközéploki Antalokpataka településen, szerdán délelőtt.
Közel félszáz romániai telephelyének bezárása mellett döntött a FrieslandCampina vállalat a Profit.ro gazdasági portál értesülései szerint.
Két ember meghalt egy közlekedési balesetben péntek reggel Vrancea megyében.
Mi köze a japán hegyi pataknak a Maroshoz? És hova lettek az algát legelésző paduccsordák a kotrógépek nyomában?
Mi köze a japán hegyi pataknak a Maroshoz? És hova lettek az algát legelésző paduccsordák a kotrógépek nyomában?
A tünetek átalakítják az ember mindennapjait, kikezdik az életkedvét, főleg, ha nincs válasz a bajaira – mondja a 42 éves interjúalanyunk, aki 13 hónap után kapott végső diagnózist.
A tünetek átalakítják az ember mindennapjait, kikezdik az életkedvét, főleg, ha nincs válasz a bajaira – mondja a 42 éves interjúalanyunk, aki 13 hónap után kapott végső diagnózist.
A filmet megnézni nem kell félnetek jó lesz, hogy diplomatikusan fogalmazzunk. Az viszont kétségtelen, hogy a Jurassic Park hatalmas mérföldkő volt a Föld bolygó filmgyártásában. És jóslatnak se kisnyúl.
A filmet megnézni nem kell félnetek jó lesz, hogy diplomatikusan fogalmazzunk. Az viszont kétségtelen, hogy a Jurassic Park hatalmas mérföldkő volt a Föld bolygó filmgyártásában. És jóslatnak se kisnyúl.
A portugál plébános fellépése a Iuliu Hossu-emlékév nyitányán az év egyik legkülönlegesebb eseménye volt.
A portugál plébános fellépése a Iuliu Hossu-emlékév nyitányán az év egyik legkülönlegesebb eseménye volt.
A 24 éves érmihályfalvi lány nepáli kalandjai egy Instagram-bejegyzésre írt e-maillel kezdődtek.
A 24 éves érmihályfalvi lány nepáli kalandjai egy Instagram-bejegyzésre írt e-maillel kezdődtek.
A szerzővel Kolozsvár-könyveinek kolozsvári bemutatója előtt ültünk le beszélgetni sirályokról, fényekről, indiánokról és a dobhártya-visszavarrás mindennapos élményéről.
A szerzővel Kolozsvár-könyveinek kolozsvári bemutatója előtt ültünk le beszélgetni sirályokról, fényekről, indiánokról és a dobhártya-visszavarrás mindennapos élményéről.
Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.
Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.
A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.
A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.
A különböző szexuális kisebbségek közöttünk élnek. Ahogy az etnikai kisebbségek is a többség tömegei közt élnek. Megtanulni együtt élni, ez lehet egy cél. Ideológia-vezérelt hisztéria nélkül. Ez volna a neheze.
A különböző szexuális kisebbségek közöttünk élnek. Ahogy az etnikai kisebbségek is a többség tömegei közt élnek. Megtanulni együtt élni, ez lehet egy cél. Ideológia-vezérelt hisztéria nélkül. Ez volna a neheze.
A gyergyói zenekar szombati produkciójával örökre beírta magát a székelyföldi krónikákba.
A gyergyói zenekar szombati produkciójával örökre beírta magát a székelyföldi krónikákba.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
A portugál plébános fellépése a Iuliu Hossu-emlékév nyitányán az év egyik legkülönlegesebb eseménye volt.
A szerzővel Kolozsvár-könyveinek kolozsvári bemutatója előtt ültünk le beszélgetni sirályokról, fényekről, indiánokról és a dobhártya-visszavarrás mindennapos élményéről.