// 2026. október 23., péntek // Köztársaság kikiált., Gyöngyi
A dolgok állása

Mi a fene jó abban, ha valaki a színpadon hörög?

// HIRDETÉS

– kérdezték tőlem mostanában párszor, amikor valamilyen, első hallásra fület nem különösebben melengető metálzenei produkciót mertem megmutatni, még az Amorphis és Sólstafir zenekarok kolozsvári koncertjeit megelőzően.

Eleinte én is sokszor feltettem magamnak ezt a kérdést, amíg hozzá nem szoktam a metáldalok sajátos előadásmódjához. Ez is, mint ilyen, először a gitár dallamvilágával és a ritmusszekció pörgősségével ragadott meg – ki lehet találni! – tinédzser koromban, ha most félretesszük az ismert aranytorkú énekes-legendákat.

A hörgés, mint énekhang a metálban nem újkeletű jelenség, nagyjából a 80-as évek környékére tehető, amikor a klasszikus heavy metal többféle, kísérletezgető alműfajt teremtett magának, hogy a későbbiekben szilárd és önállósult alfajokká váljanak a nagy metál gyűjtőfogalom égisze alatt.

A dallamosság ugyanakkor nem mindig szorul a háttérbe a hörgés ellenére,

így szerencsére manapság azok is könnyebben megbarátkozhatnak a műfaj adta számtalan lehetőséggel, amelyeket ezek a zenei vonulatok kínálnak.

A metálzene látszólagos agresszivitása ellenére rendkívül felszabadító, testi élményt kínál a hallgatóinak: a hörgés, ha hozzászokik a fülünk (természetesen választás kérdése), lehet magas, mély, tisztább vagy kásásabb, gyomorból feltörő, torokhangú, vagy teátrális, üvöltésbe hajló. Ez a testi élmény, ami a metálrajongókat és az előadókat összeköti, az erősítőbe dugott torzított gitárok, a dobolás hipnotikus ritmusa és torokból örvényként feltörő hörgés által szervesül; a koncertélmény további testi megéléseket biztosít a résztvevőnek. Számomra azért felszabadító metálkoncertre járni, mert a felgyülemlett feszültséget úgy lehet levezetni egy biztonságos környezetben, hogy közben szinte semmi nem utal arra közvetlenül, hogy itt a biztonság, a kényelem vagy a relaxáció lenne előtérbe helyezve.

Ugyanakkor az intenzív testi élményekre mindannyiunknak szüksége van.

A győzedelmeskedő csatakiáltásokra, az egyszerre lendülő karokra, a konszenzusra, hogy itt most egymásnak megyünk és semmi bajunk nem lesz, a szomorúság, a harag, a gyönyör, a vágy és a misztikum magunkból kiüvöltésére. Másképp: feszült izmaink megmozgatására. Megint másképp: testünk transzba ejtésére, megrázására. A hörgés nem az észre, a rációra hat, hanem a testre – a metálos hörgő ének átlényegít.

[embed]

[/embed]

November 7-én az Amorphis finnországi banda lépett fel a kolozsvári Form Space koncerttermében, karöltve az izlandi Sólstafirral. Az előbbieket először, az utóbbiakat negyedszer látom élőben – mind a négy alkalommal Romániában volt szerencsém őket elkapni, ami azt jelenti, szívesen járnak vissza ide. Ugyanakkor két eléggé különböző műfajban alkotnak ezek a fiúk külön-külön: az Amorphis a kilencvenes évek elején az igencsak kemény death metal műfaján belül hozott létre egy különleges, szintetizátorral és progresszív zenei elemekkel és finn folktémákkal megspékelt zenét, amiben egyszerre kap szerepet a tiszta ének és a tiszta hörgés. Igen, tiszta hörgés: Tomi Joutsen énekes olyan mesterien váltogatja a kétféle vokált, hogy öröm nézni és hallani, ahogy testében liftezik a levegő. Kevesek egyike, akiből nem úgy tör fel a hang, mint buborék a mocsárból, szájából pedig nem esik ki a puliszka. (Vagy kiesik? Erre a hangra biztosan.)

Sólstafir akcióban - Adalbjörn Tryggvason a korláton egyensúlyoz

A Sólstafir pedig az a zenekar, amelyik – véleményem szerint – az élő produkcióival képes a leginkább megfogni a hallgatóságát (ha puliszkaszájú volnék, azt mondanám: élőben jobb, mint lemezről), mert egy olyan szeretetteljes kapcsolatteremtő jelenlétük van a színpadon, amelyet kevés zenekarnál lehet megtapasztalni. Műfaji besorolhatóságukat már illették a poszt-metál megnevezéssel, ami már egy metaszint: elégedjünk meg most annyival, hogy a rock’n’roll különböző rétegei mind ott vannak, ahol lenniük kell. Főleg úgy, hogy az appalachiai kalapos-copfos bányász-leszármazottak és a texasi határvidéken ólálkodó rancherók  mind megirigyelnék eme négy halovány izlandi fickó stílusos kiállását. Addi Tryggvason, az énekes-gitáros az előbbivel ellentétben nem hörög, hanem valahol az érzelmes nyögések, a karcos futamok és a dallamosság között mozog, semmihez sem hasonlítható. Ahogy az sem, amint Kolozsváron az esemény sold-out, kígyózó sor várakozik kapunyitás előtt, és ha esetleg lemaradtunk volna az online jegyvásárlásról, akkor kefét rágva imádkozunk, hogy lehessen jegyeket vásárolni a bejáratnál. Nem elég, hogy hörög, még fizetsz is érte! – hörögnék bizonyos torkok.

[embed]

[/embed]

// HIRDETÉS
Különvélemény

Kétszáz liter pálinka, egy marihuánás cigi és az állam határai

Fall Sándor

Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?

Legyen Călin Georgescu az elnök, és legyen végre kormányon az AUR!

Varga László Edgár

Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Marius Turda: Az eugenika közvetlenül integrálódott Nagy-Románia nacionalista és biopolitikai programjába

Sólyom István

A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.

Ahol múlt és jelen egymásba simul: a kulturális központtá változtatott Bogdánffy-ház

Szántai János

A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Amikor az „objektivitás” mögött nem csak szubjektivitás, hanem ferdítés is van
Főtér

Amikor az „objektivitás” mögött nem csak szubjektivitás, hanem ferdítés is van

Nem úgy van az, hogy egy „független” illető valamire rámutat, hogy az propaganda, és akkor az propaganda.

Katonai toborzás Romániában: 45 éves korig várják a jelentkezőket
Krónika

Katonai toborzás Romániában: 45 éves korig várják a jelentkezőket

Országszerte 2172 hivatásos katonai állást hirdetett meg a román védelmi minisztérium. A hétfőn kezdődött toborzási kampányban 18 és 45 év közötti jelentkezőket várnak, akiknek legalább tíz osztály elvégzéséről szóló bizonyítványuk van.

Klaus Iohannishoz képest Nicușor Dan és élettársa valósággal ül a közpénzen
Főtér

Klaus Iohannishoz képest Nicușor Dan és élettársa valósággal ül a közpénzen

Továbbá: jaj, nektek, állattenyésztők, jön a vega népmozgalom, Gigi Becali megadta a hangot. És halleluja, a liberálisok megszavazták a Niculescu-kormányt, persze, nem jó kedvükben.

Bizalmat kapott a Niculescu-kormány
Székelyhon

Bizalmat kapott a Niculescu-kormány

Együttes ülésén szavazott a képviselőház és a szenátus kedden délután a Luca Niculescu-kormány beiktatásáról. A kabinet végül megkapta a beiktatásához szükséges szavazatszámot.

Elrettentő példaként emlegette Romániát Magyar Péter
Krónika

Elrettentő példaként emlegette Romániát Magyar Péter

Romániával példálózott Magyar Péter miniszterelnök, amikor az Országgyűlésben a jövő évi költségvetés kapcsán a túlköltekezés veszélyire figyelmeztetett.

Megköszönte Tánczos Barna, hogy miniszterelnök-helyettesként, pénzügyminiszterként és ügyvivő tárcavezetőként is dolgozhatott
Székelyhon

Megköszönte Tánczos Barna, hogy miniszterelnök-helyettesként, pénzügyminiszterként és ügyvivő tárcavezetőként is dolgozhatott

Megtiszteltetés és óriási felelősség volt Románia miniszterelnök-helyetteseként képviselni a magyar közösséget, és felelősséggel dolgozni a kormányban – írta szerda délutáni posztjában Tánczos Barna, az RMDSZ szenátora.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Kétszáz liter pálinka, egy marihuánás cigi és az állam határai

Fall Sándor

Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?

Legyen Călin Georgescu az elnök, és legyen végre kormányon az AUR!

Varga László Edgár

Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Marius Turda: Az eugenika közvetlenül integrálódott Nagy-Románia nacionalista és biopolitikai programjába

Sólyom István

A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.

Ahol múlt és jelen egymásba simul: a kulturális központtá változtatott Bogdánffy-ház

Szántai János

A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.

// HIRDETÉS