De ki akarja elhallgatni előlünk a pozsonyi csatában aratott magyar diadalt, és hol kapott halálos sebet Árpád vezér?

A pozsonyi csata a magyarok világraszóló diadala, amelyben eleink egy hatalmas nyugati hadsereggel szemben győzedelmeskedtek, és így gyakorlatilag szentesítették a honfoglalást, ám ennek a csatának a dicső emlékét gonosz emberek el akarják titkolni előlünk – nagyjából ilyen és ehhez hasonló összeesküvés-elméletek keringenek már legalább bő két évtizede a 907. évi pozsonyi csatáról. Hogy miért, kik akarják előlünk eltitkolni a dicső múltat, az nem mindig teljesen világos.

Nem véletlen, hogy Veszprémy László budapesti hadtörténész a kolozsvári Korunk Akadémia Összeesküvés-elméletek a magyar történelemben című új sorozatának nyitóelőadását éppen a Pozsonyi csatáról, és az azzal kapcsolatos ellentmondásos nézetekről tartotta. A pozsonyi csata 2007-ben, az 1100. évforduló kapcsán került újra a figyelem középpontjába. Novák Előd, a korábban Jobbik, ma Mi Hazánk alelnöke még egy országgyűlési felszólalást is szentelt 2010-ben a csatának, illetve az állítólagos elhallgatásának, azt kifogásolta többek között, hogy

miért nem tanítják az iskolában ezt a nagy magyar diadalt, illetve miért nincsenek állami megemlékezések a csata évfordulóján.

Ebben a tíz évvel később kelt Facebook-bejegyzésében gyakorlatilag megismétli az akkori állításait:

„Árpád nagyfejedelmünk 907. július 7-én adta vissza lelkét, győztes csata megvívása közben érte a halál, ahogy három fiát is. Népünkre 12 évvel a honfoglalás után nyugatról tört rá az ellenség. A német-római hordák Lajos király parancsára a magyarok kiirtásának céljával özönlöttek földünkre a Dunánál” – írja, és itt máris felbukkan az első – feltehetően – téveszme a csatával kapcsolatban,

miszerint Árpád vezér ebben a győztes csatában sebesült volna meg halálosan.

Holott Veszprémy óvatosan megjegyzi: azt sem tudjuk biztosan, hogy Árpád egyáltalán részt vett-e a Keleti Frank Királyság hadseregével szemben megvívott csatában. A történész szerint sokkal valószínűbb, hogy ekkor már Árpád túl idős volt ahhoz, hogy maga is harcoljon, sőt az is könnyen elképzelhető, hogy már a korábbi években elhunyt.

A másik, sok vitát kiváltó nézet pedig éppen az, hogy a Novák által „német-római hordákként” emlegetett frankok és bajorok

„a magyarok kiirtásának céljával” érkeztek.

„A magyar állam – ekkor még nem királyság – megalakulását, megerősödését a nyugati országok vezetői gyűlölködve nézték, és az új szomszéd megsemmisítését tűzték ki célul” – írja ugyanabban a bejegyzésben Novák. Nos egyrészt ebben a gyűlölködésben talán némiképp közrejátszhatott az is, hogy a magyarok akkoriban rendszeresen végigdúlták a fent nevezett nyugati országokat, elrabolva onnan mindent, amit meg lehetett mozdítani, másrészt aligha a genocídium határozott szándékával érkezett az ellenség:

kiirtás helyett inkább kiszorítani akartak minket az általuk korábban elvesztett területekről,

hiszen a Magyar Fejedelemség területe 907-re már megközelítette a mai Ausztria területén lévő Enns folyó vidékét. A magyarok ekkorra felszámolták például a Morva Fejedelemséget, és Moráviát elszakították a Keleti Frank Királyságtól, ami nyilván nem tetszett a frankoknak.

Így aztán a Keleti Frank Birodalomban Gyermek Lajos nevében uralkodó Hatto mainzi érsek, illetve a magyarokkal határos Bajor Hercegséget vezető Luitpold bajor herceg egy szép nagy sereget szedett össze, és megindultak a magyarok ellen. A magyarokat azonban feltehetően nem érte váratlanul a támadás, és bár a források nagyon szűkösek, azt tudni lehet, hogy valóban megsemmisítő győzelmet arattak a nyugati ellenséggel szemben.

Prümi Regino középkori német krónikás például egyetlen mondattal intézi el a csata leírását: „A bajorok összecsaptak a magyarokkal, s nagy mészárlás közben maradtak alul, a csatában maga Liutpold herceg is meghalt.” Ami azt illeti, a csatában a bajor nemesség nagy része odaveszett, fennmaradt például egy frank királyi oklevél az emberveszteségről, de a korabeli egyházi halottaskönyvekből is következtethetünk a nyugati sereg veszteségeire. Ezeket leszámítva ugyanakkor a korabeli, hiteles leírások hiányában sok részletre csak nagyon rizikós becslések és találgatások révén tudunk csak reflektálni, és bár évszázadokkal később egyes humanista történetírók (például Johannes Aventinus) részletesebb leírásokat is szenteltek a csatának,

nem tudhatjuk biztosan, hogy azokba mennyire szüremkedett bele a szerző fantáziája, és mennyiben támaszkodnak valós adatokra.

No de van ám a honfoglalás korából még egy nagy magyar diadal, a bánhidai csata, amelyet a magyarok Szvatopluk morva fejedelemmel szemben vívtak meg, és amelyben a legenda szerint Árpád vezér szintén halálos sebet kapott.

No álljunk csak meg egy percre.

Hogy sebesülhetett meg Árpád vezér két csatában is halálosan? Itt valami gyanús. Ráadásul a bánhidai csatát is 907-re datálják, ami szintén gyanús. Veszprémy László szerint sem túl valószínű, hogy a magyarok ugyanabban az évben vívtak meg két ilyen sorsdöntő ütközetet. Veszprémy inkább arra hajlik, hogy a bánhidai csata – amelyet többek között Feszty Árpád is megörökített – legendája inkább a pozsonyi csata emlékében gyökerezik, hiszen arról ha szűkösen is, de mégis fennmaradtak hiteles történelmi források, míg a másikat lényegében csak legendákból ismerjük.

Feszty Árpád A bánhidai csata című festménye. Vajon a bánhidai csata legendája a pozsonyi csata emlékében gyökerezik?

Ráadásul még az is könnyen előfordulhat, hogy maga Árpád vezér részt sem vett ebben a sorsdöntő ütközetben, nemhogy ott kapott volna halálos sebet.

De a legendák tovább élnek, még akkor is ha nem mindig a valóságot tükrözik, és ez rendben is van így. A pozsonyi csata jelentőségét ez nem teszi zárójelbe,

sok történész szerint ez volt az a győztes ütközet, ami tulajdonképpen lezárta, „szentesítette” a honfoglalást,

és így a magyar állam létrejöttét „Európa szívében”.

Ha ugyan itt van Európa szíve, de ebbe aztán tényleg ne menjünk bele.

És hogy kik és milyen szándékkal akarják eltitkolni előlünk a diadalmas pozsonyi csatát? Nos, erre Veszprémy László sem tudott válaszolni, sőt megjegyezte, hogy a pozsonyi csatánál jobban feldolgozott csatát keresve sem találnánk a magyar történelemben, ő maga például Torma Béla Gyulával közösen egy egész könyvet szentelt a témának 2008-ban Egy elfeledett diadal – A 907. évi pozsonyi csata címmel.

2020-ban a Magyarságkutató Intézet egy csaknem egyórás animációs filmet szentelt a csatának, amely a közvélemény egy részének heves ellenállását váltotta ki a benne szereplő pontatlanságok – ebben is az szerepel például, hogy a nyugati hadsereg a magyarok kiirtásának céljával érkezik –, illetve a kivitelezés minősége miatt.

De a film létezik, mint ahogy a témával foglalkozó könyvek is léteznek: egyáltalán nem úgy tűnik, hogy bárki el akarná hallgatni ezt a fontos magyar győzelmet.