A Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatóját nemcsak a sepsiszentgyörgyi kulturális élet egyik meghatározó szervezőjeként, de műfordítóként is érdemes ismerni, hiszen számos kortárs román könyvet fordított már le magyarra.

Műalkotások vagy firkálmányok, megszületnek és eltűnnek, esetleg újra megjelennek, sokaknak tetszik, mások gyűlölik. Megmutatjuk Kolozsvár graffitijait.

Figyelem, figyelem! Megszereztünk egy titkos üzenetváltást a Rendszerből, most olvassa el, mert ha felfedezik, törölni fogják, Ők! Vigyázat, pamfletveszély!

Nem könnyű vállalás a Blokádról írni, hiszen Tősér Ádám tavaly bemutatott filmje legalább akkora port kavart a magyar nyilvánosságban (filmes, szakmai körökben kicsivel kisebbet), mint a 2021-es Elk*rtuk, és valljuk be, hogy bármit – szó szerint bármit ír – róla az ember, azt valaki megtámadja majd, valaki vitázni fog vele. A Magyar Mozgókép Fesztiválon több díjat is bezsebelt alkotás kapcsán, mely Magyarország Oscar-jelölése is volt, legtöbbször a propagandafilm és a kurzusfilm fogalmak merülnek fel. A

Egy filmet láttam az idei TIFF-en. Amelyről eszembe jutott, hogy ha egyetlen ember ekkora gigászi teljesítményre képes, akkor egymillió…

Miért zenélnek saját szerzemények helyett Metallica-dalokat? Hogyan fogadja a közönség egy tribute-zenekar koncertjét? Mi a legfontosabb egy zenekarban és mi a legjobb tanács a tizenéveseknek, akik rockzenekart akarnak alapítani? Esztergár Zoltán és Vincze Szabolcs elmeséli.

Andrei Dósa a saját művei megírása mellett rendszeresen fordít magyar irodalmat románra, most pedig az ő regényének magyar fordítását ismertették – még a megjelenés előtt – a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten.

Sokan külföldre menekültek, sokan bujkálnak, mégsem állt le a kárpátaljai magyar kulturális élet.

A kortárs művészet sokszor nehezen befogadható világába enged betekintést Sepsiszentgyörgy egyedi kiállítótere, a MAGMA, amit tizenhárom évvel a megnyitása után nem csak az erdélyi, romániai, hanem a nemzetközi művész- és szakmai közösség is jól ismer. Kispál Attila és Kispál Ágnes-Evelin az idáig vezető útról és terveikről beszéltek.

A pár másodperces netes videók és a ChatGPT korában, amikor arról cikkeznek a (szak)lapok, hogy a mai fiatalok csupán 20 másodpercig képesek figyelni, joggal tesszük fel a kérdést, hogy lehet-e, kell-e, érdemes-e a kamaszok kezébe nyomtatott folyóiratot adni. Az először 1922-ben megjelent, majd 1990-ben újraélesztett Cimbora főszerkesztőjével, Farkas Kingával beszélgettünk.

Igyekeztünk alaposan körüljárni a hazai közoktatás száz sebből vérző kolosszusát. Miközben a pedagógusok sztrájkolnak. Ami azonban sok problémára nem hoz megoldást.

Megírtunk egy exkluzív cannes-i beszámolót, melyben izgalmas sztárpletykák is helyet kaptak, na meg egy illusztráció a szerzőről meztelenruhában – a legfrissebb divat szerint. Ja, nem: megírtunk egy cannes-i beszámolót, melyben a sztárokról és a filmekről alig esik szó.

Megnéztünk még egy übersikeres román filmet, amelytől ugyan szintén nem olvadnának le az elit filmfesztiválok biztosítékai, de idehaza gyűlölve imádják.

Az erdélyi magyaroknak egymásról és a közelmúltjukról is hiányos ismereteik vannak, kinek a felelőssége ez? Miért szűnt meg a politikai élet Romániában? Mikor fogy majd el az RMDSZ mobilizációs képessége? A Kiss Tamás szociológussal készült interjúnk második, befejező része.

Hogyan tűntek el az „ügyek” az erdélyi magyar társadalomban? Hogyan épül az eddiginél is párhuzamosabb erdélyi magyar létszféra és mi a szerepe ebben az online létezésnek? Miért furcsa a fiatal generáció tudatos beépülési törekvése a rendszerbe, holott lázadniuk kellene? Többek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ interjúnk első részében.

Ki volt az a felvidéki Giovanni Giuseppe Czermanik, aki „rajta hagyta keze nyomát a magyar történelmen”.

Nincs objektív igazság – ebben látja a metamodern kor egyik legfontosabb felismerését, és ezzel nem mindig tudunk mit kezdeni.