Amikor pénteken elindultam Kolozsvárról Petrozsény irányába, már tervezgettem, hogyan fogok majd írni arról, hogy a vajdahunyadi vár mesébe (és horrorfilmbe) illő épületén túl, pusztul, rohad a térség. Ám, ahogy a Svájcba illő úton kanyargóztam a szállásom felé, a tájon, ahol Jókai hősei is kalandoztak, már sejtettem, hogy más irányt fog venni a beszámolóm.

A Kolozsvári Magyar Napok előtti pénteken, amikor (még) nem történik semmi, de már ott motoszkál az ember agyában, hogy jövő héten érkeznek az „anyaországiak”, meg Németből bejelentkeztek valami sosem látott rokonok, van idő kitalálni a jövőheti menüt. Ezen a ponton döntöttem úgy, hogy „játszom” egy kicsit a mesterséges intelligenciával, tőle kérek segítséget.

Hogy kiket takar a címbeli kel tamasek név? Hát, a nálunkfele többnyire csak Rejtő-regényekben, rigmusokban feltűnő tuareg népet. A többi címbeli fogalom világos.

Esőben, szélben és tűző napsütésben is a földet „túrják” néhány kerámiadarabért vagy nyílhegyért. A régészek munkája távolról sem kalandfilm, de sokan közülük így is szívvel-lélekkel, igazi elhivatottsággal végzik a dolgukat. És egyre több nő dolgozik a pályán.

Ha az ember rábízza magát a lábára a román fővárosban, rövid idő elteltével azt érezheti, hogy a világ összes beszélt és nem beszélt nyelve (értsd, stílusa, mérete, állapota) zsong a fejében.

A mákófalvi tanyát működtető Bakos Siklódi házaspárral beszélgettünk életmódról, lovakról, lovasterápiáról, gyerektáborokról és tervekről.

Pedig a köztudatban az él, hogy a megjelenést követően a könyvnek utóélete van. Erről, no meg az erdélyi magyar könyvkiadás hullámzó tengeréről, támogatásokról, a terjesztés hiányáról, újítási lehetőségekről beszélgettünk az Idea Nyomda és az Exit Könyvkiadó vezetőjével.

A sepsiszentgyörgyi Sugás Áruház harmadik emeletén bújik meg – nem is olyan észrevétlenül – a Föld Szint összművészeti tér, illetve műhely, ami néhány vállalkozó szellemű művész elképzelései nyomán jött létre, és aminek hírneve kevesebb, mint egy év alatt túlnőtte a székelyföldi kisváros határait, alapítói ma már magyarországi rendezvényeken is tartanak foglalkozásokat.

A függőség szerinte kapcsolatbetegség, a szenvedés, a trauma pedig erőforrás lehet, erősebbé tehet minket, mint amilyenek előtte voltunk.

Második világháborús veteránokkal készített interjúkat, naplójegyzeteket, memoárokat felhasználva kutatja a székely katonák, katonáskodás múltját Magyarosi Sándor hadtörténész, aki Írországból hazatérve Sepsiszentgyörgyön és környékén igyekszik hasznosítani a tudását, többek között a Székelyföld kulturális folyóirat szerkesztőjeként.

A kő gurul, a zene marad.

Persze, nem kell állig felfegyverzett kutyafejű tatárhordára gondolni. Csak a mongol The Hu zenekar sámánisztikus hangattakja zajlott az Electric Castle fesztiválon.

A sors úgy hozta, hogy Magyarország segítheti hozzá Romániát a schengeni csatlakozáshoz. De mivé lesz így a magyargyűlölet?

Nem akartam, küzdöttem ellene: sokáig még a trailert sem néztem meg, de aztán mégis muszáj volt felülnöm erre a – ahogy az egyik kollégám fogalmazott – hype-vonatra. Mert hát, milyen filmkritikus, újságíró, ember az, aki nem nézi meg az Oppenheimert, meg a Barbie-t???

A kolozsvári képzőművésszel megélhetésről, szakmáról, szimbólumokról, aktivizmusról, az erdélyi magyar vizuális művészet állapotairól beszélgettünk.

A Krassó-Szörény megyei Szörényordas, vagy, ahogyan a legtöbbeknek ismerős lehet, Gărâna híres dzsesszfesztiválján csodáltam, ahogyan a közönség a zuhogó esőben, bokáig sárosan, esőköpenybe és meleg ruhába burkolózva, tábori székeken ülve hallgatja a zenét. Ennek a tapasztaltnak a nyomán született meg az ötlet, hogy bemutassam – szakértő irányításával – az erdélyi dzsesszéletet.

A magyarországi író, költő, irodalomtörténész a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen is tanít, és jól ismeri az itteni irodalmat. Beszélgettünk vele a közös dolgainkról.