A feketetói vásár úgy az igazi, ha az ember vonattal megy. Na persze bírni kell a strapát, és balkáni humorérzék is kell hozzá bőven.

Olimpiai csoda. Lett volna. Ha tovább tart. De ettől még lenyűgöző. Szarka Nóra dokumentumfilmje a borsafüredi téli olimpiai falu történetét mutatja be.

Csökken-e az irodalom szerepe korunk társadalmában? Hát a kritikáé?

Meleg hangú, helyenként vidám, helyenként szomorú beszélgetést folytattunk Lőrinczi Károly kolozsvári szabómesterrel. Akinek ebben a városban a kövek is köszönnek.

Ha az ember az óceánt és a hegyeket is szereti, akkor Tenerife neki való hely. Az év bármelyik részében.

Incze-Bartha Sándor Sepsiszentgyörgy élő ortopéd-traumatológus mielőtt letelepedett családjával a székelyföldi kisvárosban, igyekezett külföldön is tapasztalatot gyűjteni, így megfordult több németországi városban, sőt Afrikában is. Szintén ortopéd feleségével utaztak Csádba, ahol az egészségügy és a mindennapi élet, a miénktől teljesen eltérő dimenzióját tapasztalták meg.

A Régi fotók Erdélyből a maga több mint negyvenezer tagjával Romániai legnépesebb olyan Facebook-csoportja, melyben archív fényképek megosztása nyomán nosztalgiáznak, találnak egymásra emberek. A csoportot 2018 elején indította el Szőcs Edgár, aki az Azopan fotóarchívum megálmodója és megvalósítója is.

A cím pátosza első ránézésre riasztó lehet. De hogy Ady Endrét is rákenjem a képre (vagy habként a patetikus tortára), tényleg elszunnyadhat ott a lélek, akár ezer évet is. A legjobb értelemben véve.

A kocsmakvízezés aranykorát éli Erdélyben, emberek ezrei hódolnak ennek a viszonylag újkeletű szórakozási formának. Kovács Zsolt rekorder kvízmestert faggattuk: mi vesz rá embereket arra, hogy ahelyett, hogy nyugodtan söröznének a kocsmaasztal mellett, órákon keresztül nehezebbnél nehezebb kérdéseken törjék a fejüket.

Kolozsvár egyik legendás borbélyánál jártunk. Király Irina klasszikus műhelye a történelmi központban van. És ha az ember betér oda, megnyílik a történetek feneketlen zsákja. A borbélyszakmáról, múltról, jelenről, az emberi életekről. Lepergettünk egy nyílt, szókimondó mesélős filmet, amely nem csak a mesterségról szól, benne van alaposan az élet is.

Tudta, hogy éppen zajlik a Rögbi Világbajnokság Franciaországban? És azt, hogy a Román Rögbi Válogatott is ott van résztvevőként? Bár az ország nagyrésze a focit és a Forma 1-et kedveli nézőként, néhányan néznek teniszt, vízipólót, esetleg kézilabdát (Székelyföldön meg hokit), a rögbi is figyelmet érdemel(ne), hisz Románia egész jó ebben a sokak számára homály övezte sportban.

Bevallom, világéletemben azt hittem, hogy a Francia Riviéra kaszinóiban kábé James Bond kaliberű szmokingos úriemberek szórják a pénzüket a pókerasztalok mellett – vagy minimum Andy Vajnák (nyugodjon békében), akik mellett Tímeácskák virítanak. Pedig nem...

Bár a csapnivaló minőségű ukrán és kínai méz alacsony áraival aligha versenyezhetnek a helyi termelők, egy szűk, tudatosan vásárló réteg mindig keresni fogja a jó minőségű biomézet.

A Tulcea megyei Szentgyörgy egy, a világtól sok szempontból elzárt, sajátos hangulatú település. A falu csupán vízen megközelíthető, csak néhány kis boltja van, a turistaszezonon kívül alig van benne élet. Egy gyergyócsomafalvi család mindezek ellénére úgy döntött: itt indít vállalkozást.

Mindennapi agressziónk helyszíne, ahol szabadon engedhetjük a bennünk lakozó állatot.

A csapatért mindent? A nemzeti válogatottért pedig annál is többet? Sipos Lehel lelkes focirajongót, drukkert faggattuk a nem mindennapi életformáról, arról, hogy merre, meddig, hogyan, miért követi városa, nemzete sportolóit.

Ma Nagyvárad közelében gyulladt ki egy vonat. Az elmúlt két hét halálos gázolásaiból nem tanulva naponta több tucatnyian (valószínűleg több százan) ülnek volán mögé ittasan vagy drog hatása alatt. Ilyenek a romániai hétköznapok. Pár nap leforgása alatt mindenféle járművön, járművel utaztam az országban, s bár volt, ami az előzőekre erősített rá, voltak pozitív élményeim is.