„Merjünk kimozdulni a komfortzónánkból" – a Kanári-szigetek székely szemmel

Zsolt és magyarországi párja stresszkezeléssel, relaxációs technikákkal és mentális egészségmegőrzéssel kapcsolatos módszerekkel foglalkoznak. A munka mellett életük fontos részét képezi az utazás, az elmúlt években hátizsákos turistaként körbejárták Európát és Ázsiát. Következetesen figyeltek arra, hogy rendszeres időközönként beiktassanak egy hosszabb-rövidebb kirándulást, így törve meg a pörgős munkatempóból származó fizikai és mentális terhelést.

A jól bejáratott életritmusukat a feje tetejére állította a koronavírusjárvány és az azzal járó bezártság, ami arra az elhatározásra késztette őket, hogy az első adandó alkalommal tovább terveztek külföldön maradni, mint az addig megszokott rövidebb periódusok.

- mondja Zsolt.

Konkrét célországra nem gondoltak, de számos szempont mérlegelése után Gran Canariára esett a választásuk. Fontos volt, hogy európai ország legyen, mivel Európán kívül még nem lehetett utazni. További kritérium volt a jó klíma, a megfizethető albérlet és az ott tartózkodás megfizethető költségei, valamit a nem túlságosan nagy időeltolódás, hogy az otthoni munkát nagyrészt munkaidőben lehessen végezni. E mellett a jó megközelíthetőség és az angol nyelven való boldogulás is szerepet játszott a döntésben.

A Kanári-szigetek minden feltételnek megfeleltek. Akkor a repülőjegy nem került többe, mint egy Marosvásárhely-Budapest autóbuszjegy. A szubtrópusi és a mediterrán éghajlat egyedülálló keverékének köszönhetően sziget a világ egyik legjobb klímájával rendelkezik. Az átlaghőmérséklet télen 20°C, a napsütéses napok száma évi háromszáz feletti. A közbiztonság átlag feletti, alig jellemző az erőszakos bűncselekmény.

Zsolt elmondása szerint a lakhatás és a mindennapi élet költséghatékonyan finanszírozható. Az általános forgalmi adó 7 százalék, és az egy liter üzemanyag ára, ami a Föld legtöbb szigete esetében drága, Gran Canarián néhány centtel haladja meg az egy eurót. Viccesen jegyzi meg, hogy a császárszalonna olcsóbb, mint Székelyföldön, egy kilogramm narancs ára a helyi árusoknál egy euró, míg a banán 70-80 cent. Átlagosan 600-700 euróért lehet apartmant bérelni, amennyiben az nem a turisták által sűrűn látogatott helyen található. Amikor első alkalommal érkeztek ide, egy hetet laktak hotelben, majd egy helyi ingatlanközvetítő révén találtak bérlakást, azóta úgynevezett snowbirdként kétlaki életmódot folytatnak.

Novembertől májusig élnek Gran Canarián, nyáron pedig Erdélyben és Magyarországon tartózkodnak.

A snowbird fogalma Kanadából ered és azokra használják, akik a hideg periódus beköszöntével melegebb éghajlatra költöznek, jellemzően Floridába vagy az USA más déli államaiba, és csak tavasszal térnek vissza északra.

Az első időszakban repülővel utaztak haza és vissza, de egy ideje autóra váltottak. Az EU tagállamaiban forgalomba helyezett gépkocsit hat hónapig lehet használni a szigeten egyhuzamban, így éppen belefér a hathónapos turnusba. Nem tervezik, hogy letelepedjenek Gran Canarián, mivel különböző képzéseket tartanak, online webáruházat is működtetnek, ami részben azt feltételezi, hogy Romániában is tartózkodjanak bizonyos ideig.

Spanyolul egyáltalán nem beszéltek, és az angollal is inkább a turisztikai ágazatban lehet akadálytalanul boldogulni. A közigazgatásban kevesen beszélik az angolt, és nagyra értékelik, ha az ügyfél spanyolul próbál kommunikálni. A különböző adminisztratív ügyeiket sikerült rendezniük úgy, hogy nem beszélnek még jól spanyolul, de a helyi román és a több mint kétezer fős magyar közösség néhány tagja vállal ilyen típusú ügyintézést.

- magyarázza Zsolt hozzátéve, hogy a társadalmi életre a szeparáció is jellemző. Azaz a kétlakiak és az amúgy nagyon vendégszerető, közvetlen helyiek külön életet élnek.

A kétlakiak mintegy nyolcvan százalékát a digitális nomádok teszik ki, akik közül legtöbben az IT-szektorban dolgoznak. A másik csoportot a főleg skandináv államokból érkező nyugdíjasok alkotják. Vannak olyan települések, főként üdülők, ahol az átlagéletkor hetven év fölött van és a lakosok túlnyomó többsége az északi államokból érkezett. Esetükben inkább az a jellemző, hogy ingatlant is vásárolnak, nem bérelt apartmanokban élnek.

Ez az életstílus általában a fiatal IT-s pályakezdőkre, a nyugdíjasokra vagy azokra a fiatal párokra jellemző, akik nem vállalnak gyereket. A gyerekes családok az iskolakötelezettség miatt nem tudják vállalni a kétlakiságot, akkor már inkább letelepednek itt. Zsolt szerint a román és magyar családok könnyen és gyorsan beilleszkednek a helyi közösségekbe, amelyek családcentrikusságukról ismertek. Van olyan ismerősük, aki három iskoláskorú gyermekkel érkezett a szigetre, és pillanatok alatt alkalmazkodtak a körülményekhez.

Az otthon és itthon kettőssége kapcsán Zsolt úgy fogalmaz, hogy érdekes megtapasztalni ezt a dichotómiát.

Zsolt szerint mindkét helyen jó élni, nem elmenekültek Erdélyből, nem azért költöztek Gran Canariára, mert nem volt stabil egzisztenciájuk, jó emberi kapcsolataik, hanem a változatosabb élet miatt. Az ember hajlamos beleragadni bizonyos élethelyzetekbe, a monoton, szürke hétköznapokba, a kétlakiság mindig kihívást jelent, másabb a spiritusza - vallja.

Itt említi meg a fieszta és a szieszta jelenségét, amelyek elválaszthatatlanok a hely szellemiségétől.

A nyitottság, az elfogadás magyarázatát abban látja, hogy számos nemzetiség megfordul Gran Canarián, ami sokszínűvé teszi az emberi kapcsolatokat. Más minőséget képvisel az egészségkultúra is, az étkezésre is jobban odafigyelnek. Kevesebbet esznek, inkább falatoznak, de hosszabb ideig. Zsolték sokkal egészségesebben étkeznek ott, mint amikor itthon tartózkodnak. Többet mozognak, jobban rá tudnak hangolódni a saját szükségleteikre, igényeikre, jobban oda tudnak figyelni magukra.

A lazább tempó, a mañana jelenség az ügyintézésre is jellemző, ami néha zavaró tud lenni.

A helyi életszínvonal jó, viszont a keresetek nem összehasonlíthatók a nyugat-európai országokéval. A munkavállalók átlagosan 1400 euró körül keresnek havonta, a minimálbér 1100 euró, viszont az élet is olcsóbb, mint mondjuk Londonban vagy Berlinben. Zsolt szerint élelmiszerre és üzemanyagra sem költenek többet, mint itthon, és a klímának köszönhetően a téli hónapokban sincs szükség fűtésre.

Gran Canariát úgy jellemzi, mint egy minikontinenst, ahol valamennyi természeti adottság megtalálható egy helyen. Sok időt lehet tölteni a természetben, rengeteget kirándulnak. Órányi autóútra van a kétezer méter magas vulkanikus csúcs, alatta meg fenyőerdők terülnek el. De ugyanígy elérhető a sivatag, a vízesés, banán- és kávéfarm, valamint a főváros is.

Gyakorlatilag minden karnyújtásnyira van.

A közlekedési morál nagyon jó, a sofőrök előzékenyek és nagyon odafigyelnek egymásra. Az autópályák végig ki vannak világítva, és nincs autópályahasználati díj, valamint útadó sem. A parkolóhelyekből ott is kevés van, viszont egyértelmű szabályok vonatkoznak arra, hogy hová lehet parkolni és hová nem.

A féléves spanyolországi tartózkodásuk alatt kevesebbet dolgoznak, mint itthon, igyekszik megtalálni az aranyközéputat a munka és pihenés között. Tapasztalják, hogy a téli hónapokban jelentősen megnő a hozzájuk forduló kliensek körében szorongás, a depresszió, az alvászavar és pszichoszomatikus zavarok esélye, mivel kevesen mozdulnak ki a mikrokörnyezetükből, nem fordítanak tudatosan időt és energiát az egészséges táplálkozásra és relaxációra.

E kapcsán említi meg, hogy az utóbbi időben egyre divatosabbak a testi és lelki egészség érdekében történő elvonulások. Nemrég kérték fel őket egy hasonló esemény társszervezésére, aminek a sikere felülmúlta az előzetes várakozásokat, így a jövőben nyitottak arra, hogy ez a tevékenység is a Gran Canaria-i életük részét képezze.