Meddig tart a városszépítés, és hol kezdődik a polgárkínzás?

Hosszú hónapok (évek) óta figyelheti Kolozsvár történelmi központjának szépülését, szépítését bárki, aki erre jár. Most már úgy tűnik, valóban látszik az alagút vége. És teljes mértékben megértem, hogy nem mindenkinek tetszik a nagy arcfelvarrás szép lassan konkretizálódó végeredménye. Nekem sem tetszik minden. Történetesen a Farkas (M. Kogălniceanu) utcában lakom, tehát gyakorlatilag élőben követhettem a munkálatok alakulását. Írtam is bizonyos aspektusokról, amelyek az átlagosnál jobban meghökkentettek. De lényegében

örvendek és köszönöm mindenkinek, aki hozzájárult a nagy központszépítéshez.

Magamnak is, hiszen adófizető vagyok. Továbbá kolozsvári lakos, közelebbről olyan lakos, aki pont a megszépült városközpontban lakom. És minden nap végigmegyek megszépült Farkas, Egyetem (Universității), Minorita (Hermann Oberth), Bolyai, Szentegyház (I. Maniu) utcán. Meg a Főtéren. Ahol most épp a tavaszi vásár zajlik.

Ez itt egy nappali, már másnapi felvétel a szoborcsoportról. Kicsit arrébb mentek az urak, na jó, arrébb tették őket, folyik a munka lázasan, rakják az új talapzatot.

Valamelyik este elindultam a dolgom után. Ja, a jó hír – mondom, szinte élőben kapok friss információkat a helyszíni változásokról –, hogy a Farkas utcai Erdélyi iskola szoborcsoportot megint elsétáltatták. Mert, ugye, annak idején szépen kiszedték alóla a piedesztált. Amely egyben remek ülőhely is volt bárki számára, aki ücsörögni vágyott. Lett is a piedesztáltalanításból botrány, de aztán elcsitult, mint minden botrány. Na és most

ügyesen visszarakják Maior, Micu és Șincai urak alá a piedesztált.

Kicsit kisebb lesz, kicsit sötétebb, de a miénk. Mármint bárkié, aki végigmegy az utcán. És megint le lehet majd ülni. Hurrá! Na szóval, mentem a dolgom után valamelyik este, amikor hirtelen eszembe villant Oláh Emese alpolgármester asszony január 10-i csinos bejegyzése. Hogyaszongya: „Végleges: gyalogos övezet lesz a Szentegyház, Egyetem és Farkas utca. (Csillag emotikon, gyalogos emotikon, sportcipő emotikon.)” Akkor mondtam egy cifrát, mert korábban nem épp erről volt szó, de hát istenem, demokráciában módosulnak a dolgok, hát még Kolozsváron. Aztán most, ahogy lassan kitisztul a tér, elfogynak az utcákról a teherautók, munkagépek, kőrakások (azért hahó, a sok összetört kőlapot ki kéne cserélni, mert még át se adták a terepet, már rogyadozik egy csomó!), az ember elkezdi látni azt a bizonyos megszépített közeljövőt, ami vár rá.

Ez a Szentegyház (I. Maniu) utca. A felvétel a Bolyai utca sarkán készült, a háttérben az ortodox katedrális. A Szentegyház utca az egyik sétáló övezet. De az összes felújított utcán ott virítanak a képen látható táblák: Megállni tilos! Távolabb azonban persze, hogy ott áll pár autó. Aztán vagy megbüntetik a tulajdonosokat, vagy nem.

Tehát: lesz egy rakás gyalogosövezet, legalábbis a korábbi kevéshez képest. Ez önmagában remek. Aztán lesz sokkal több olyan helyszín, ahol mindenféle fesztiválokat, köztéri, utcai eseményeket lehet szervezni. Ez is remek! Ezeket a fesztiválokat, eseményeket emberek, jó esetben embertömegek fogják látogatni.

Az új városközpont idén fog vizsgázni néptömegekből.

Akik sokkal gyakrabban, jó eséllyel sokkal több helyszínen fognak hömpölyögni a megszépített városközpontban. Ezzel sincs baj. Hadd örüljön a nép, hadd keressen a kereskedő, hadd szedjen be adót a város, hadd virágozzék a mindenféle kultúra.

A Bethlen (Baba Novac) utában ugyanaz a helyzet. Jön az est, beállnak az autók. Nyilván itt is tilos a megállás. Persze, az is lehet, hogy a szerencsétlen ott lakónak nincs hova leparkolja az autóját, mert nincs magánparkolója.

Viszont van itt egy – számomra legalábbis kemény diónak tűnő – apró probléma. Ugye, a nagy történelmi központi ráncfelvarrás előtt, mondjuk, volt X számú parkoló a körzetben. Ahova boldog-boldogtalan parkolhatott. Már akkor sem volt hej, de civilizált megoldás, hiszen a tisztelt városatyáknak és -anyáknak elsősorban a központi lakók parkolási lehetőségeit kellett volna biztosítaniuk, de nem tették. Idevágóan érdekes, hogy ha kimegyek például a Monostori negyedbe, történetesen autóval, nemigen tudok megállni, ugyanis minden talpalatnyi helyen ott virít egy rendszám, miszerint ez, mondjuk Kovács úr vagy Lupu úrhölgy saját, bérelt helye. És nyilván nem állhatok oda. Na, ilyen helyek nincsenek a központban, a központi lakók számára. Persze, lehet, hogy lesznek, de egyelőre választási üzeneteken kívül semmit sem kaptam. Mert a választásokon az én szavazatom is kell. Oké,

nem annyira, mint a monostoriaké. Mert a Monostoron többen laknak.

Megszámoltam a minap: a Farkas utcában hat épületben laknak még, mármint életvitelszerűen. Na, hát ki nem köp ennek a pár tucat családnak a szavazatára?! Olyan véleményt is hallottam, hogy akinek nem tetszik, költözzön el. Ejha! Igazi demokrácia ez, nem? Ilyenkor szeretnék igazán nő vagy meleg vagy roma lenni, mert hátha akkor jobban odafigyel… ja, nem. Na de hadd térjek vissza az imént megemlített X számú parkolóhelyre. Talán emlékeznek még a kaotikus időkre. Amelyek most megszűntek, legalábbis a gyalogos övezetté nemesített utcákban. Igen ám, de jelenleg a történelmi városközpontban X – Y számú parkolóhely van. A Farkas utcában, a Minorita utcában, a Bethlen utca Petőfi és Király utcai szakaszán, az Egyetem utcában, illetve a Szentegyház utcában tilos a parkolás. Mert igaz ugyan, hogy gyalogos övezet csak a fentebb említett három utca lesz, ám parkolni a többiben sem lehet. Ugyanakkor,

ha megfigyeljük, nem szökkentek az égnek újabb és újabb parkolóházak sem.

A Házsongári temető melletti parkolóház a kiakasztott tájékoztató tábla szerint 2023. november 2-án elkészült. Na, hát nem készült el.

Ez a helyzet szinte minden este a Minorita (Hermann Oberth) utcában, mihelyst az ott silbakoló rendőr elpöfög a helyszínről. Ezt az utcát nem kiáltotta ki a városvezetés gyalogos övezetnek, viszont itt is tilos a megállás. Elvileg.

Na most: félreértés ne essék. Én megértem az autósokat, akik mostanság igyekeznek úgy beparkolni az autókat a legkisebb résbe is, ahogy otthon szoktunk egy-egy könyvet beerőszakolni a zsúfolásig megtelt polcra. Mert a tisztelt város megint nem úgy gondolkodott, ahogy kellett volna. Előbb rendes háttér-infrastruktúra, utak, parkolóházak stb… aztán jöhet a központszépítés. És akkor a végén mindenki tényleg mosolyog. A sokoldalúan fejlett kolozsvári városvezetés azonban megint fordítva ülte, üli meg a lovat. Mondjuk az tetszett, amikor kétségbeesett rendőrökkel találkoztam a Király és Minorita utca sarkán. Szinte remegett a közeg, ahogy mesélte, hogy

a főnökei meg a város egyáltalán nem gondolkodik, csak utasít,

hiszen a vak is látja, hogy addig nem parkol senki a tilosba, amíg ott az egyenruha. Abban a pillanatban, ahogy lejár a műszak, tele lesz autóval a tér. És jön a tavasz, a nyár, a fesztiválok, hömpölyögnek majd a néptömegek, beduvadnak a központba a negyedek, valahova odabiggyesztik az autójukat (mert nem lehet senkit arra kötelezni, hogy buszozzon, bringázzon, rollerezzen, gyalogoljon), aztán hazamennek.

A Király (I. C. Brătianu) utca a Minorita (Hermann Oberth) utcai kereszteződéstől az Egyetem (Universității) utcáig jelenleg még le van zárva. Az utcaszakasz eleje tele van tiltó táblával, és ott a felirat, hogy csak lakók hajthatnak be autóval. Na, hát olyan tülekedés van ezen a szakaszon, hogy csak na. A szegény ott lakók meg szívnak.

És a központi lakosok? Akiknek történetesen nincs privát parkolójuk, viszont a Farkas, Szentegyház, Egyetem utcában laknak? Valami lesz velük is. Megoldják. Vagy elköltöznek. Mert ez a történelmi városközpont lakó nélkül is szép. Sőt, szebb. Adott esetben nyugodtan, felhőtlenül lehet majd népünnepelni, hömpölyögni. Csak akkor halkan kérdezem: hol végződik a városszépítés, és hol kezdődik a lakókínzás, a lakócserbenhagyás, netán lakóüldözés? Mert üldözni valakit nem csak fejszével lehet. Igaz, úgy tisztességesebb, mint például félrenézés kísérte kiszorítással, közben meg azért érkeznek a szavazz rám-cédulák.