A Kolozsvár történelmi központjában levő Farkas utca újratervezése közben eltűnt egy szobortalapzat. És ez időzített nemzetiségi bombának bizonyult.
Mondják, a történelem úgy szép, ha zajlik. Hát akkor örvendezzünk (bár, ahogy ez lenni szokott, az eseményeket bármilyen szinten átélő polgár nagyon nem örvend ilyenkor): azon túl, hogy mostanság épp világtörténelmi jelentőségű (háborús) események zajlanak, kirobbant egy geográfiailag nagyon is helyi (értsd, kolozsvári), szimbolikájában viszont nemzet-közi affér is.
Történt, hogy több történelmi központi utca újratervezéséről döntöttek Kolozsvár illetékes hatóságai. Az előkészületek lezajlottak, elkezdődött a munka, most is dübörögnek a gépek, sürögnek a munkások több központi utcán (már amikor).
Sorra került a kincses város talán legikonikusabb utcája, a Farkas utca is. És persze, voltak viták, a közösségi háló szépen megtelt elégedetlen hangokkal is (miért így, miért nem úgy, máris töredeznek az utcakövek stb.), ahogy az minden esetben lenni szokott.
Kiderült, hogy a Babeș Bolyai Tudományegyetem (BBTE) és a kolozsvári filharmóniának (is) otthont adó épület közti térségben álló Erdélyi Iskola szoborcsoport alól eltűnt a talapzat. (Annak ellenére, hogy a hírek szerint az eredetileg beadott tervekben még benne volt.) Méghozzá törvényesen, hiszen minden illetékes fórum rányomta a pecsétet a tervre, hogy szabad a gazda, vagyis mehet a talapzat a kukába. Mondom, felrobbant a bomba, záporozni kezdtek a talapzatra vonatkozó vélemények, elsősorban a helyi román sajtóban és persze, a közösségi hálózatokon.
Én is írtam egy véleménycikket az ügyben. Amellett érveltem, hogy miért nem volt helyes kiseperni a talapzatot a szoborcsoport alól. Említettem, mi lenne, ha teszem azt, a Mátyás-szoborcsoporttal történne hasonló. Erre kaptam is visszajelzést, hogy figyelem, a Ladea-féle szoborcsoport talapzatát nem Ladea úr tervezte annak idején, hanem más. Hanem egy bizonyos Adriana Matei. Oké, erre csak azt tudom mondani, hogy a Mátyás-szoborcsoport talapzatát sem Fadrusz János tervezte, hanem más. Egy bizonyos Pákei Lajos.
Olyannyira, hogy a kolozsvári bíró is jobbnak látta kivonulni a helyszínre… majd bejelentette, hogy izé, érti a problémát, valamilyen talapzat lesz majd ott… aztán később, éppen akkor, amikor ezt a szöveget írom, kiírta a Facebook-ra, hogy hahó, tervezők, mindent vissza, talapzatot, Emil Racoviță-szobrot, egyebekben pedig tessék tiszteletben tartani a jelképeket, történelmi műemlékeket és ja, tessék tisztelni egymás kultúráját.
Időközben sor került egy villámgyorsan megszervezett kerekasztal-beszélgetésre is, ahol megjelentek az újratervező cég képviselői, köztük Macalik Arnold Ernő műépítész (aki, bár első ránézésre nem nem tűnik fontosnak, magyar), építészek, szobrászok, egyetemi oktatók, sajtó, aktivisták, polgárok. És megvitatták a kialakult helyzetet, hosszan. (Akit érdekel, itt visszanézheti a történteket.) Elhangzott ott sok minden, volt, aki egyetértett a talapzat kiseprésével, volt, aki nem, ilyen ez. Elhangzott olyan vélemény, hogy nem is ez a szoborcsoport kéne ott álljon az Egyetem előtt, hanem I. Ferenc József (magyar) és I. Ferdinánd (román) király szobra. Olyan vélemény is elhangzott, hogy a Ladea-féle szoborcsoport intimitást sugall, ezért jó, hogy lekerült az utca szintjére. (Jó, igazából tök mindegy, mi hangzott el a beszélgetésen, a polgármester későbbi felszólító bejegyzése nagyjából mindent felülír.) Itt jegyezném meg, hogy esztétikai alapokon állva (elnézést a poénért) ez az alkotás a monumentális szobrok népes csoportjának tagja. A monumentális szobor jó régi koncepciója pedig az, hogy felnézünk rá. Mindegy, kiről, miről van szó. Szó sincs ez esetben intimitásról. Fenségességről annál inkább. Tehát, ha nem tudunk felnézni rá, ha elveszti a fenségességét, akkor már nem monumentális. Vagyis megváltozik a szobor teljes minőségpalettája. Na de nem akarok itt esztétikai mélyelemzésekbe bocsátkozni. A lényeg, hogy ma sem értek egyet a talapzat eltávolításával.
De…
Ami a román sajtóban pár napja megy, az… nos, az sajnos az ilyen ügyek elkerülhetetlen velejárója. Legalábbis itt, Erdélyben. Elkeserítő, hogy történik, hogy történhet, de a valóság ez. És erről a tér újratervezői megfeledkeztek. Vagy naivan úgy gondolták, már nem aktuális. Vagy a fene tudja, mi járt a fejükben. De most itt van és bűzlik. Konkrétan:
Egy példa: a kolozsvári Făclia (Fáklya) lap közölt egy cikket, amely ugyan ingyenesen nem olvasható, de a címe önmagáért beszél: Arnold (értsd, Macalik Arnold) földhöz teremtette az Erdélyi Iskola korifeusait.
Aztán bejárta a sajtót a Román Akadémia szárnyai alá tartozó kolozsvári Gheorghe Barițiu Történelmi Intézet Facebook-posztja is. A szövegezők döbbenetüknek adnak hangot nyilván, ráadásul felébredtek, hogy a Farkas utcában lejjebb, a volt polgári leánygimnázium, ma Emil Racoviță gimnázium előtt álló Racoviță-mellszobor is eltűnt a helyéről. Oké, megdöbbenni lehet, csak van itt egy messziről bűzlő apróság is. Idézem:
És aztán marosvásárhelyi magyar példával élnek. Nocsak. Arról, ugye, ciki lenne beszélni, hogy de szép volna – ha már a közösségek egymás iránti tiszteletéről szónokol valaki –, ha megemlékeznének arról is,
Na de lépjünk túl a túlérzékenységen: az is a (kölcsönös) tisztelet jele lenne, ha például az ominózus Iorga-táblát elvinnék a Mátyás-szoborcsoport elől. Mert, ugye, nem az eredeti szoborkoncepció része. Ami szintén zavaró: egyes esetekben könnyedén kijelentetik, hogy a köztéri szobrok minden kolozsvári polgár „tulajdonát” képezik. Más esetekben viszont, úgy tűnik, nem.
Másik, jóval direktebb (tahóbb) példa: a BBTE volt rektorhelyettese, Ioan Bolovan történész professzor nem kertel, amikor azt mondja a szobor-ügy kapcsán: bezzeg a szintén Farkas utcai Szent György szobor a talapzatán maradt! És rögtön eszébe jut a fellegvári nagykereszt eltávolítása is. Majd felteszi a bűzlő kérdést: Senki nem látja ezen „szakértők” gesztusai mögött rejlő szimbolisztikát? Na és itt kezd fontossá válni a tervező nemzetisége.
És végül, de nem utolsósorban, megjelentek a trikolór nemzetvédők is. Ők, jó szokásuk szerint, tövig beleállnak a hergelésbe: elfogadhatatlannak tartják, hogy Kolozsvár korszerűsítése a román identitás minimalizálása árán valósuljon meg (lásd a Ladea-féle szoborcsoport meg a Racoviță-mellszobor ügyét), miközben pár száz méterre onnan visszakerül a helyére a Mária-oszlop, amely, mint tudjuk,
Most erre mit lehet mondani. Két dologra szorítkoznék:
1. Ezért is jó lett volna elgondolkodni azon, hogy hozzá kell-e nyúlni a Ladea-féle szoborcsoport talapzatához. Mert mérget lehetett volna venni rá, hogy percek alatt magyar ügy lesz a szakmai ügyből.
2. Annak ellenére, hogy továbbra sem értek egyet a talapzat eltávolításával, a fent említett okok alapján, azt mondom: el a kezekkel Arnoldról! És el a kezekkel magyarokról! Ha valóban érvényesnek tartjuk a közösségek egymás iránti kölcsönös tiszteletének ékesen (és absztrakt módon) ragyogó elvét, akkor kedves román testvérek, lássunk hozzá! Például úgy, hogy rökönyödjünk meg közösen a szobor-ügyet magyar üggyé ferdítő klikkek marhaságai kapcsán. Aztán lássunk hozzá együtt: seperjük tisztára a közös tereket, lehetőleg több empátiával egymás iránt. Amelyhez viszont szervesen hozzátartozik a magyar közösség jelképeinek tiszteletben tartása is. Tudom, nem könnyű falat, de hátha sikerül...
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Jövő héten jelenti be a kormány a deficitcsökkentő intézkedéscsomagot. Két hónapos kiskutyát dobott ki az ablakon egy pașcani férfi.
A Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) elnöke, Elena Costache azzal vádolja a kormányt, hogy „egyik napról a másikra” 65 évre akarja emelni a bírák és ügyészek nyugdíjkorhatárát, ami a rendszer összeomlásához vezethet.
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Egy 70–80 méteres szakadékból került elő annak a motorosnak a holtteste, akit csütörtökön megtámadott egy medve a Transzfogarasi úton, a Vidraru-tó közelében.
Medve végzett egy olasz turistával a Transzfogarasi út Argeș megyei szakaszán – közölték a hatóságok csütörtökön.
Késsel fenyegetve csikartak ki egy idős férfitől 16 ezer lejt 20 méternyi ereszcsatorna felszerelésének „árát” négy ismeretlen, a férfi feljelentést tett a rendőrségen. Az elkövetőket 24 órára őrizetbe vették.
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
A 85 éves Emil Constantinescu meglepően őszinte volt egy, a bányászjárás évfordulójára szervezett eseményen, de ez aligha nyújt elégtételt a történelmi sérelmekre…
A 85 éves Emil Constantinescu meglepően őszinte volt egy, a bányászjárás évfordulójára szervezett eseményen, de ez aligha nyújt elégtételt a történelmi sérelmekre…
Ami megfogalmazhatatlan, mégis mindig megpróbálkozunk vele.
Ami megfogalmazhatatlan, mégis mindig megpróbálkozunk vele.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.