Románia nem csak a tartalom nélküli formák országa – az adóhivatal honlapja a forma nélküli tartalom példája

Az országos adóhatóság (ANAF) honlapja az egyik legfontosabb állami online felület, ami az intézmény digitális infrastruktúrájával együtt létfontosságú a gazdaság működéséhez. A cégek vezetői és ügyvivői, az egyéni vállalkozók, a könyvelők pontosan tudják, micsoda adatáramlás folyik ezen a felületen, mivel a gazdasági és üzleti élet szereplői rendszeresen, gyakran naponta az ANAF honlapján keresztül töltenek fel és le mindenféle adózással kapcsolatos nyilatkozatokat, értesítéseket, számlakezelési adatokat.

Nyugodtan mondhatjuk, hogy ha egyszer csak leállnának az ANAF digitális szolgáltatásai, teljesen megbénulna az ország gazdasága. Olyan, mint a levegő vagy a víz, elképzelhetetlen nélküle az élet.

Namármost, ez a létfontosságú online felület így néz ki, tessék, meg lehet nézni ide kattintva.

Sok más állami hivatal és intézmény hivatalos honlapjához hasonlóan ez a felület is egy szégyen és gyalázat, egy vizuális környezetszennyezés, egy folytatólagosan elkövetett becsületsértés és már-már fizikai merénylet a használhatóság és a jóhiszemű polgárok idegrendszere, adófizetői hajlandósága és tisztessége ellen. Végső soron az ország gazdasága ellen. Nem, nem túlzás ezt állítani, igazából lehetne még képernyőpixelt nem tűrő kifejezések hosszú sorával illetni ezt a honlapot.

Nemrég mesélte egy vállalkozó ismerősöm, hogy az ANAF zárolta a bankszámlájukat egy olyan, egyébként kis összegű adóhátralék miatt, amiről ők nem is tudtak és amiről semmiféle értesítést nem kaptak. Fél napig turkálták az adóhatóság honlapját, míg valahol, mélyen elrejtve egy olyan aloldal alján, ahol eredetileg eszükbe sem jutott volna keresgélni, valahogy rábukkantak a kisbetűs „értesítésre”.

Hiába kérték és kérik most is az illetékeseket: egyszerűsítsék végre az egész rendszert, a törvényeket, a szabályokat, az űrlapokat, a felületeket, fizetnének ők adót becsülettel, de az életük jó része arra megy el, hogy eligazodjanak ebben a gyakran önmagának is ellentmondó borzalmas adminisztratív dzsungelben. De nem, ez a rendszer, az állam így működik. 2026-ban, a digitális aranykorban, amikor a nagy és bonyolult IT-rendszerek adminisztrációja, irányítása és működtetése azért nem atomfizika.

Ezt az egész miskulanciát unta meg egy kolozsvári számtech-vállalkozó, Daniel Tămaș, aki dühében és tehetetlenségében létrehozott egy online felületet, amely az ANAF honlapjának működését imitálja. A demoanaf.ro platform megrendítően egyszerűen, logikailag és vizuálisan áttekinthetően, barátságos felületen kínál sok olyasmit, ami az ANAF borzalmán is elérhető.

Tămaș március utolsó napjaiban tette közzé az oldalt, ami azonnal médiaszenzáció lett, és – mint mondja –, őt magát is meglepte, mennyire gyorsan népszerű lett a honlap, amire konstruktív visszajelzések ezreit kapta, ezek alapján pedig tovább javíthat a működésén.

Mielőtt nekiült volna, vélhetően összegyűjtötte azokat a nyilvánosan elérhető eszközöket (API-kat), amelyekkel hozzáfért az ANAF adatbázisaihoz, de ez a két óra akkor is figyelemre méltó.

Igaz, hogy ez az alternatív ANAF-oldal csak egy demóverzió, hiszen a adóhivatal teljes rendszere sokkal több, mint ami a honlapján látszik – a motorháztető alatt, a szerveroldalon irdatlan adatbázisok, hitelesítő, adatbiztonsági és egyéb rendszerek működnek összehangoltan, hogy valós időben kiszolgálják a felhasználói hitelesítést, a dokumentum- és számlakezelést. A vállalkozó azt mondja: csak meg akarta mutatni, hogy így is lehetne felhasználói felületet létrehozni egy létfontosságú állami szolgáltatásnak.

Daniel Tămașt még aznap megkeresték a Kolozs megyei adóhivatal illetékesei, Oana Gheorghiu kormányfőhelyettes, Mădălina Marcu államtitkár, végül maga a pénzügyminiszter, Alexandru Nazare is, hogy elbeszélgessenek vele. Dicsérőleg, persze, meg hogy miként lehetne előrelépni ezen a területen.

Ami első blikkre a lehető legpozitívabb fejlemény, ami történhetett. Egy polgár elégedetlen volt egy állami szolgáltatással, megmutatta, hogyan kell jobban csinálni, nyilvánosságra hozta, mire az állam egy nap alatt jelezte, hogy hallja, amit mond és késznek mutatkozik javítani azon a szolgáltatáson. Ez eddig olyan, mint a filmekben.

Hogy az elmúlt hosszú évek digitalizációs hulláma során ez senkinek nem jutott eszébe ott a bukaresti irodákban. Hogy valaki úgy gondolta, hogy az ANAF jelenlegi rettenetes online felületét odateszi az emberek elé. A vállalkozók elé, akiktől beszedi az adót, amiből aztán állami költségvetés lesz. Hogy valaki abban a bukaresti iroda bőrfoteléből jóváhagyta, hogy több tíz- és százezer ember ezen a borzadályon keresztül kényszerüljön intézni az ügyeit nap mint nap. Hogy ugyanaz a valaki, vagy a pártja, vagy a pártokon átívelő maffiaszervezete minden bizonnyal zsebre tette a több százezer eurós csúszópénzt, aminek a fejében ezt a trágyadombot valaki legyártotta és eladta az államnak.

Az igazság pedig mindvégig az – és ezen évek alatt is az volt –, hogy egy állam számára a saját adórendszer-infrastruktúrájának megfelelő, felhasználóbarát működtetése minden mást megelőző fontosságú alapfeladat, mivel ezen keresztül áramlik be a pénz a költségvetésbe. Főleg mostanában, amikor a Bolojan-kormány minden adólejt igyekszik begyűjteni és megfogni.

Az elmúlt években, évtizedekben Románia globális szinten is észrevehető szereplő volt az IT-piacon, a szakemberképzés jó – tele voltak a hírek sikertörténetekkel, nagy cégek épültek fel sok alkalmazottal. De az állam láthatóan nem tudott ezzel a lehetőséggel élni, amiért teljesen egyértelműen és kizárólag a döntéshozó oldalt terheli felelősség. A nemtörődömség és a korrupció miatt.

Hiába támadják most sokan a kolozsvári vállalkozót – mert támadják –, hogy amit megépített, az csak egy kis része az ANAF tényleges rendszerének, ami jóval összetettebb és bonyolultabb. Mert igaz lehet ugyan, hogy Daniel Tămaș csak a jéghegy csúcsát mutatta meg azzal, amit állítása szerint két óra alatt rakott össze, csakhogy a jéghegynek éppen az a csúcsa látszik az adófizetők felé, az állam pedig nem vette azt a fáradságot, hogy foglalkozzon vele.

Az intézményvezetői, államtitkári, miniszteri szintű megkeresések és együttműködési ajánlatok persze dicséretesek, de nem tud nem felmerülni az a kérdés, hogy

Vajon mi az az erő, ami évtizedek óta arra készteti a mindenkori kormányzatot, hogy a lassan végtelen számban elindított közigazgatási reformokból épp a legfontosabbat hagyja ki: hogy legyen végre egy emberarcú közigazgatás, hogy az adófizető polgár ne folyton gyomorgörccsel lépjen be egy hivatalba, hogy ne börtönőrrel keresztezett kivégzőtiszt modorú, nagy hatalmú domnúk és doámnák ordítsák le a fejét, mert nem tudja kívülről a sínes doszár útvonalát a bürokratikus káoszban? Vagy hogy minimális erőfeszítéssel készüljön egy rendes felület az adóhivatal és a többi hivatalos intézmény honlapjához, amelyen az ember nem gutaütést kap, hanem normális ügyintézési lehetőséget.

először Titu Maiorescu román író és politikus fejtette ki ezt részletesen a 19. század végén, a romániai modernizációval kapcsolatban. Úgy tűnik, meg lehet fordítani ezt a terminust és lehet a forma nélküli tartalmak országáról is beszélni. Mindkettő a folyamatos átmenet állapotát jelenti, amelybe Románia a jelek szerint beleragadt.