A Rhédey-mauzóleum egyetlen, még álló fala az erdőszentgyörgyi régi temetődomb csúcsán. (Fotók: Szántai János)
A Rhédey-mauzóleum egyetlen, még álló fala az erdőszentgyörgyi régi temetődomb csúcsán. (Fotók: Szántai János)
Az ember megáll egy-egy hajdan délcegen magasodó erdélyi rom előtt, eltöpreng a múlt dicsőségén, a sors forgandóságán… aztán az is eszébe jut, hogy mit, mennyit hasznos megmenteni a düledékek közül.
Sietek megjegyezni: a fenti kérdésre nincs határozott válaszom. Egyrészt teljes mértékben átérzem és megértem, hogy minden romos kastély, düledező udvarház, roskadó torony egy vagy több család egymásra tevődő, összekuszálódó, széttartó történetének lenyomata. Aztán ott van az is, hogy ezek az épületek, falak a múlt – a mi múltunk, mások múltjának (még) kézzelfogható mementói. Viszont úgy vélem, az a fajta
Értelemszerűen bonyolult és sokrétű problémáról van szó, én nem vagyok az idevágó szakmák mestere, se szakpolitikus (az mostanság nem is szívesen lennék), viszont sokat jártam, járok ezeken a (romantikus szóhasználattal élve) elátkozott (vagy éppen szent) helyeken, az egész Erdélyre kiterjedő lapidáriumi tájban. Amely mégsem múzeum. Azaz mégsem olyan hely, ahol az összes műemlék templomra, kastélyra, várra, udvarházra, sírkertre az óvó figyelem fénye árad.
A temetődombon, Erdőszentgyörgy fölött. Itt még van láthatár, nem nyelt el mindent a bozót.
És ha az ember nem dől bele a nemzethalál-érzés metafizikai kardjába, akkor óhatatlanul eltöpreng:
Bő egy hete történt, hogy utam Szovátára vezetett. Elintéztem, ami rám tartozott, aztán elindultam hazafelé. Biztos mindenkivel előfordult már, aki életében többször utazott egy bizonyos helyre és adott esetben úgy ismeri már az útvonalat, mint a tenyerét (tudjuk, Balavásártól az autó már magától megy Székelyudvarhely fele, mondja az udvarhelyi, akit az élet például Kolozsvárra lódított). Én például így vagyok a Kolozsvár–Nagyvárad útvonallal. Gyerekkoromban átlag havonta egyszer autóztunk Nagyváradra, apám ott született, édesanyja ott élt.
És volt ezen az útvonalon egy Nagybáród nevű település. Azt képzeltem, hogy ott csupa nagy báró lakik. (Akkoriban A három testőrt olvastam rongyossá, szóval tudni véltem, mekkora úr egy báró.) Nagyon szerettem volna megállni, csak egyszer. De hát mindig sietni kellett, várt az ebéd, a vacsora, az uszoda, a család. Eltelt azóta olyan negyven év, szinte mindenki meghalt, ritkán járok Várad fele. Még mindig nem álltam meg Nagybáródon.
Az erdőszentgyörgyi Rhédey-kastély hátsó homlokzata. Az első elé odakerült a városnapi színpad. Azért ráférne egy festés. Mármint a kastélyfalakra.
Ugyanígy van az ember sok-sok településsel, két tetszőleges A és B pont között. Gyakran eszébe jut, amikor arra jár, hej, de jó lenne megállni. Aztán nem áll meg, mert… mindegy is, miért.
Ugye, ha Kolozsvár felől érünk a kisvárosba, a központban balra a református templom, jobbra a híres Rhédey-kastély. Bizony, ha ebben a kastélyban annak idején nem született volna meg egy bizonyos Rhédey Klaudia, akkor nem örülhettek volna a britek II. Erzsébet királynőnek, mi pedig a nagy Erdély-barát III. Károly királynak.
Szóval, mindig átsuhantam Erdőszentgyörgyön, a szemem sarkából megnéztem a kastélyt, felpillantottam a temetődombra, ahol egy épületnek látszó tereptárgy silbakol (a régi Rhédey-mauzóleum), sóhajtottam egyet, hogy na, meg kéne állni, aztán nem álltam meg. Egészen a múlt hét végéig, amikor is feltűnt, hogy a szokottnál nagyobb a zsibongás a központban.
Odabent, a kastélyban a díszes mennyezet valóban kimaradt a felújításból. Kopik, reped, de bírja még.
És tessék:
Rögtön a szemem elé ugrott egy plakát: városnapok vannak Erdőszentgyörgyön. Meg is pillantottam a színpadot, közvetlenül a kastély előtt, a bódékat, mindent, ami ilyenkor lenni szokott.
A plakát mellett egy másik felirat is volt: a Rhédey-kastély zárva van, mert városnapok vannak. Ettől kicsit megtorpant az eszem: de miért? Hát a városnapokra emberek jönnek. Akik esetleg megnéznék a városka fő turisztikai látványosságát. Az egyik teremben a tájékoztató szerint maga III. Károly beszél a látogatóhoz. Na, kellett nekem pont városnapokon megállni.
De azért elsétáltam a bejáratig, ahol néhány polgár beszélgetett (hivatalos kitűző lógott a nyakukban). Megkérdeztem, van-e út arra a dombtetőre, ni, ahol a Rhédey-mauzóleum áll.
Tükrökön által: a távolabbi tükör magában rejti Rhédey Claudiát. Ha az ember megnyom rajta egy rejtett gombot, feltűnik a tükörben a szépséges hölgy és elmeséli az életét. A kastélyban berendezett kiállítás korrekt.
Elbizonytalanodtam picit, mire az egyik asszony kedvesen megveregette a vállamat. Felmegyek én magával, nevetett. Na, itt már nem volt mit mondani. Mikor, kérdeztem. Most. És mentünk is. A domb alatt többekkel is találkoztunk, akik biztattak, menjünk csak, két medvét is láttak. Kísérőm csak nevetett. Majd elhajtja ő a medvét, ha jön.
Nekivágtunk a meredek domboldalnak. Hamarosan alattunk hevert a város, középen a templommal és a kastéllyal. És beértünk a sírok közé. A dombon egy teljesen elhagyott temető van.
Itt még nemrég (évtizede?) irtották a bokrokat. Feljebb már nem. Beértünk a bozótba: ha itt jön a medve, nekünk annyi. Az orromig se láttam. De persze, nem jött. (Csak egy csinos kullancsot szereztem be.) Itt-ott sírkövek bújtak meg a bokrok tövében. Végül felértünk a dombra, a régi Rhédey-mauzóleumhoz. Amiből már csak egy telegraffitizett fal maradt. Nem sok.
Jó nagy. Na de oda már nem másztunk be. Sose lehet tudni. Visszatérve megköszöntem szépen az asszonynak, aki Kibédről jár be a városba, az önkormányzatnál dolgozik.
A kendilónai Teleki-kastély düledező vadásztornya. Körülötte a dzsungel. Viszont kiváló fészkelőhely, például vércséknek.
Azonmód oda is vitt az alpolgármesterhez, hogy ni, itt vagyok, felvitt a dombra, most pedig meg akarom nézni a kastélyt, csináljon valamit. Lekezeltem az alpolgármester úrral, vette is a telefont, intézkedett, eljött velem a kastélyig, ahol várt a polgármester úr. Mondtam, szép hely az a temetődomb, de nem túl turistabarát. Mire azt válaszolta a városgazda, vannak tervek, meg akarják csinálni, restaurálni, minden. Nem kérdeztem meg, hogy: de minek? Ha
amely szépen, lassan belesüllyed a jogait visszakövetelő természetbe, akkor miért kellene bármit is tenni? Turisztikai látványosságot csinálni a temetődombból? Van ennek értelme? Lekaparni a graffitiket a mauzóleum faláról? A Rhédeyek hantjait rég lehozták a református templomba. Kipofozni a alagút bejáratát? Ha esetleg végig lehetne menni rajta, a kastélyig. És valamit még kiszolgálna a domb háta. De hát ott sírok, hamvak vannak. Nem lenne illendő. Szóval, nem tudom.
Mert a vállalkozás nem hozza be a réven, amit rá kell fordítani a vámon.
A Teleki-kastély elvadult kertjében ilyen bizarr fák is vannak. Egy régivágású horrorfilmrendező a fél karját odaadná érte.
A kastély viszont igazi kis ékszer (bár ráférne már egy újabb tatarozás). Az épületben teljesen korszerű, helyenként interaktív kiállítás a Rhédeyekről. És III. Károly is ott van, beszél hozzánk egy képernyőről. Az idegenvezető hölgy elmondta, hogy a mennyezet azért kopottabb, mert arra már nem jutott pénz. No, a temetődombi vállalkozás helyett
Ugyanígy jártam a május elsejei hosszú hétvégén: nekivágtam Kolozsvár környékének. Benéztem Bonchidára, onnan továbbmentem Kendilónáig, a Teleki-kastély düledező tornyáig, aztán vissza Válaszútra, ahol nemrég nyitották meg a felújított Bánffy-kastélyt, végül megnéztem a felsőzsuki Kemény-kastélyt.
A válaszúti Bánffy-kastély remekül néz ki, le a kalappal a helyreállítók előtt.
Bonchida híres hely. Ott van minden nyáron (immár 13 éve) az Electric Castle nevű zenei fesztivál. A kastély különböző épületein látszik, hogy rengeteget dolgoztak rajta, s még rengeteg munka van vele. Dicséretes. És
Mert ha nem, érettségire fotózkodó diákok, néhány romantikus turista, esetleg pár esküvő „tengődne” a falak között, annak meg mi értelme van? Ja, és persze kultúra. Megnéztem az épp ott levő tárlatokat. És értem én, hogy az ilyesmikre akad pénz Európában. Sok! Ám a végeredmény… nos, szóra sem érdemes. Gagyi. Ha ez a plexidobozban kiállított papírtáj művészet, akkor én pap vagyok. Márpedig nem vagyok az. Az a csendes véleményem, hogy hiába papolnak róla sok helyen,
A kendilónai toronyhoz az ember úgy juthat el, hogy átvág egy mezőn, aztán betér az elvadult kastélykertbe (részletesebben itt írtam róla). A romos torony tövében tábla hirdeti, hogy így meg úgy. Na de kérdezem: ki a fene megy el odáig? Az a turista, aki a szelfibotja hegyén hordja a lelkét és megszokta, hogy a seggét is kinyalják, ha egy műemlék helyszínre ér, és azért az 50 euróért (lásd, Akropolisz) nagyon is helyes, nos, az
A válaszúti Bánffy-kastély egyik kályhacsodája.
Megjegyzendő: a hajdani kastély néhány épülete még áll, de állami intézmény van benne, nem lehet bemenni. Állítólag a tornyot is fel akarják támasztani halottaiból. Könyörgöm, minek? Mit lehet ezzel kezdeni? De tényleg: ha már úgy alakult, hogy jött Trianon, aztán jött a kommunizmus, amihez képest a poszt-trianoni román közigazgatás maga volt a tolerancia puliszkából faragott szobra… érti, akinek szeme van, feje van, hogy
na de ha már így alakult, és a posztkommunista Románia, ez a taknyos kamasz ország még mindig nem nőtt fel annyira, hogy rájöjjön, a magyarok, szászok műemlékei az övéi is… akkor talán vannak olyan darabjai a nagy erdélyi lapidáriumnak, amelyeket tényleg el kellene engedni.
Ugyanezt az ellentétet éreztem a válaszúti és felsőzsuki kastélyoknál. A válaszúti Bánffy-kastély igazi sikertörténet, legalábbis a külső megfigyelő szemszögéből. A külső nem túl impozáns, a maga nemében inkább olyan lakókocka. De a belső… attól elállhat a ember szeme-szája. No meg a restaurátori munka minőségétől.
A felsőzsuki Kemény-kastély távolról sem éppen szem-szájnak ingere.
Persze,
Ilyen esetekben azt mondja az ember: na, ez megérte azt a pár millió eurót, amibe a felújítás került. Hogy miből tartják fenn a kastélyt, fogalmam nincs. De ami ott van, azt megérte felújítani. Akár presztízsből is.
A felsőzsuki Kemény-kastély szöges ellentéte a válaszúti kastélynak. Egy kibelezett tetemre emlékeztet. Iskola volt benne sokáig. Persze, szinte minden erdélyi kastélyból iskola, termelőszövetkezeti raktár, dili-, árvaház vagy öregotthon lett a kommunista diktatúra idején. Ezt a felsőzsuki kastélykát rendesen átépítették (nyilván az iskolai igények szerint), aztán lelakták, majd mikor a korszerű iskola meglett a szomszédban, magára hagyták. És nem igazán tudom, mire lehetne használni.
Amikor aztán az ember benéz, fel is hagy minden reménnyel.
Fontosnak tartom, hogy szakemberek felmérjék, dokumentálják, kutassák. Viszont a múltnak is megvannak a maguk középszerű tárgyi emlékei. Persze, az idő (meg a nosztalgia, a büszkeség, a kulturális emlékezet, az emlékezéspolitika stb.) megszépíti a dolgokat. De ha sem az állam (se a magyar, se a román), sem egy vállalat, sem egy nábob nem lát bennük fantáziát, a múlt e szétvert, letarhált, elhagyott köveit hagyni kell, hadd menjenek. Megkockáztatom: szebb lesz a nagy erdélyi lapidárium nélkülük.
Nem elég a miccs. Otthon marad a sütő. Hova fér be a kenyér? Erdő szélén nagy a kedv...
Van néhány perce? Na jöjjön, mert fontos dolgokat akarok magával megbeszélni.
Az ember körbesétálja a hajdani bányavároska központját: mintha bizarr bálnatemetőben járna. Arra gondol, az Isten meg az ember jól megverte a helyet. Aztán kiderül, vannak őrangyalai is.
A nagyszebeni Astra Rock fesztivál utolsó napján megérkezett az eső. Utána pedig két olyan zenekar, akik közül egyik történelmet írt, a másik meg most fogja.
Nem Daniel David veri most szét a tanügyet, hanem a terminátor üzemmódba kapcsolt Ilie Bolojan.
Figyelemfelkeltő elemzést tett közzé a román mezőgazdaság súlyos helyzetéről Nicu Vasile, a Romániai Mezőgazdasági Termelők Egyesületeinek Ligája (LAPAR) elnöke. A tanulmány rámutat, hogy minimális a mezőgazdasági támogatási rendszer hatékonysága.
Illegálisan végzett plasztikai sebészetnek minősülő beavatkozásokat egy nő orvosi végzettség nélkül. Ma este telihold és teljes holdfogyatkozás!
Egy ember meghalt és négyen megsérültek szombaton egy Craiován történt tömegverekedésben – tájékoztatott a Dolj megyei rendőrség.
Szeptember 15. és 19. között behívják a tartalékosokat Szeben és Maros megyében egy mozgósítási gyakorlat részeként, amelynek célja a lakosság, a gazdaság és az ország területe védelmi felkészültségének felmérése – közölte a védelmi minisztérium.
Felkerült nemrég a Facebookra az a térfigyelőkamera-felvétel, amely egy hétvégi gázolást rögzített. Az eset vasárnapra virradóan történt egy középfalvi szórakozóegység előtt, amikor egy sofőr tolatva egy csoport fiatalnak hajtott neki.
Sok millió kelet-európai dolgozik nyugat-európai országokban, ahol kizsákmányolják őket. Ugyanezek az emberek más lelki csomagokat is cipelnek magukkal. Lina Vdovîi moldovai, jelenleg Kolozsváron élő filmrendező dokumentumfilmje pontos látlelet erről.
Sok millió kelet-európai dolgozik nyugat-európai országokban, ahol kizsákmányolják őket. Ugyanezek az emberek más lelki csomagokat is cipelnek magukkal. Lina Vdovîi moldovai, jelenleg Kolozsváron élő filmrendező dokumentumfilmje pontos látlelet erről.
Nagyot változott a királyok játéka azóta, hogy Garri Kaszparovot legyőzte az IBM számítógépe.
Nagyot változott a királyok játéka azóta, hogy Garri Kaszparovot legyőzte az IBM számítógépe.
Noha Erdély-szerte szedhetünk ehető vadnövényeket, ezeket egészen biztosan nem szedhetjük le, ha kedves az életünk. Mérgező növényeink csodálatra méltók, ezért hagyjuk őket a helyükön, alább viszont olvashatunk róluk néhány érdekességet.
Noha Erdély-szerte szedhetünk ehető vadnövényeket, ezeket egészen biztosan nem szedhetjük le, ha kedves az életünk. Mérgező növényeink csodálatra méltók, ezért hagyjuk őket a helyükön, alább viszont olvashatunk róluk néhány érdekességet.
Az Atlanti-óceánt kétszer is egyedül átkenuzó extrém-sportoló kolozsvári előadásán jártunk.
Az Atlanti-óceánt kétszer is egyedül átkenuzó extrém-sportoló kolozsvári előadásán jártunk.
Megnéztük a húsevő növények kiállítását a kolozsvári botanikus kertben.
Megnéztük a húsevő növények kiállítását a kolozsvári botanikus kertben.
A mentőakciók során nem a mentőcsapat a főszereplő, hanem az, akit megmentünk és hazaviszünk – vallja Kovács Zoltán Róbert, a Maros Megyei Hegyi- és Barlangi Mentőszolgálat vezetője.
A mentőakciók során nem a mentőcsapat a főszereplő, hanem az, akit megmentünk és hazaviszünk – vallja Kovács Zoltán Róbert, a Maros Megyei Hegyi- és Barlangi Mentőszolgálat vezetője.
Az ember körbesétálja a hajdani bányavároska központját: mintha bizarr bálnatemetőben járna. Arra gondol, az Isten meg az ember jól megverte a helyet. Aztán kiderül, vannak őrangyalai is.
Az ember körbesétálja a hajdani bányavároska központját: mintha bizarr bálnatemetőben járna. Arra gondol, az Isten meg az ember jól megverte a helyet. Aztán kiderül, vannak őrangyalai is.
Nehezen emészthető az az arrogancia, amellyel Romániában nekiesnek a vendégmunkásoknak. Tekintettel arra, hogy az Európai Unió legnépesebb (vendégmunkásokból is álló) diaszpórája a román.
Nehezen emészthető az az arrogancia, amellyel Romániában nekiesnek a vendégmunkásoknak. Tekintettel arra, hogy az Európai Unió legnépesebb (vendégmunkásokból is álló) diaszpórája a román.
A nagyszebeni Astra Rock fesztivál utolsó napján megérkezett az eső. Utána pedig két olyan zenekar, akik közül egyik történelmet írt, a másik meg most fogja.
A nagyszebeni Astra Rock fesztivál utolsó napján megérkezett az eső. Utána pedig két olyan zenekar, akik közül egyik történelmet írt, a másik meg most fogja.
Pedig minden rosszat rá lehet mondani: a politikai korrektséget hírből sem ismeri, mocskos a szája, macsó, szarik az új ideológiákra… és mégis van. Sőt, dübörög.
Pedig minden rosszat rá lehet mondani: a politikai korrektséget hírből sem ismeri, mocskos a szája, macsó, szarik az új ideológiákra… és mégis van. Sőt, dübörög.
Nem elég a miccs. Otthon marad a sütő. Hova fér be a kenyér? Erdő szélén nagy a kedv...
Van néhány perce? Na jöjjön, mert fontos dolgokat akarok magával megbeszélni.
Az ember körbesétálja a hajdani bányavároska központját: mintha bizarr bálnatemetőben járna. Arra gondol, az Isten meg az ember jól megverte a helyet. Aztán kiderül, vannak őrangyalai is.
A nagyszebeni Astra Rock fesztivál utolsó napján megérkezett az eső. Utána pedig két olyan zenekar, akik közül egyik történelmet írt, a másik meg most fogja.