Gyerekcsínyek versus jogi ügyek: áldozatokból elkövetők, manipuláltakból drogdílerek az iskolában. Mit tehetünk?

Aki szülő, időnként érezheti úgy, hogy kicsúszik a lába alól a talaj. Ez eddig még rendben is volna, ám egyáltalán nem mindegy, hogy mi miatt – puszta bosszúság tesz keresztbe, vagy valami olyasmi, amit nehezen lehet észrevenni és sokszor késő, mire kiderül. Ilyen lehet a gyerekkori bántalmazás és a szülői felelősség kérdésköre, illetve ezek jogi viszonylatai.

Az egész romániai társadalmat megrázta a pár hónappal ezelőtti csenei gyerekgyilkosság, amelyben egy jogilag felelősségre nem vonható 13 éves kiskorú is részt vett. Tüntetéshullám, gyerekvédelmi és -jogi viták követték a történteket, az eset kapcsán mi is írtunk erről Káosz a fejekben: amikor gyerekek ölnek, késelnek, vernek és bántalmaznak címmel.

amelyek adott esetben egy gyereket vagy egy osztályközösséget érinthetnek, ezért hiánypótlónak számított március 26-án a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégiumban a Gyerekcsíny vagy jogi ügy? – Amit szülőként tudni érdemes című előadás. Ez a Kollégium Napraforgó programjának részeként valósult meg, amely a szülők képzését segíti elő, ezúttal Gáspár Szilágyi János büntetőjogi ügyvéd és László Éva pszichológus járták körül a fent említett témát épp az elmúlt időszakban megszaporodott, döbbenetes gyerekbűnözési esetek kapcsán.

Az eseménynek két támpontja volt: az egyik a konkrét, pragmatikus, jogi vetületű megközelítés, a másik pedig a lélektani háttér, a kettőt pedig célszerű lenne együtt kezelni, mivel

mint ahogy azt sokszor gondolnánk.

Gáspár Szilágyi János egy találó, fiktív történetet vázolt fel a közönségnek szemléltető példaként, amely során bizonyos részletek bizonyos jogi következményekkel járnak. A kitalált, de hiteles szereplője a történetnek Lambi, egy hetedikes, 13 éves tanuló, az ő történetén keresztül ismerhettük meg a gyerekek által elkövetett lehetséges bűncselekményeket és ezek következményeit.

Adott tehát Lambi, aki az átlagos kamaszok életét éli, a legmodernebb technikai eszközök állnak rendelkezésére – van például egy 15-ös iPhone-ja –, elég sok időt tölt a közösségimédia-felületeken és online játékokat is játszik, ezekben csetel. Ebben a helyzetben veszi fel a kapcsolatot egy idegennel, akivel „összebarátkozik” és a másik fokozatosan elnyeri a bizalmát, például azzal, hogy mély és személyes dolgokról beszélgetnek, olyasmikről is, amikről a gyerek sem a szüleivel, sem a legjobb barátaival nem beszél. Itt terelődik át a beszélgetés egy szabályozatlanabb kommunikációs felületre, például Discordra. Gáspár hangsúlyozta, hogy ez jelenti a grooming-ot – valószínűleg találkoztunk már számtalanszor ezzel a kifejezéssel.

hogy az ismeretlen „barát”, akiről Lambi azt hiszi, hogy kortársa, de akár egy manipulatív felnőtt is lehet, képeket és családi információkat kér, később pedig pénzt követel tőle mindenféle mondvacsinált okokkal, sajnálatot ébresztve a gyerekben. Lambi először a saját pénzét adja oda, majd hazudik a szüleinek, amikor már tőlük kér, később pedig lopni kezd: előbb otthonról, majd az osztálytársaitól értékesít tárgyakat.

Amikor pedig ezek a források sem bizonyulnak elegendőnek,

az idegen a korábban megszerzett kompromittáló képekkel és adatokkal kezdi zsarolni Lambit, végül rábírja, hogy foglalkozzon kábítószer-kereskedelemmel, mert onnan pénzt szerezhet. A gyerek az iskola területén fog neki, a könnyen megszerzett pénz és hatalomérzet hatására megváltozik a személyisége – itt jön képbe a bullying: agresszívvé válik, gúnyolja és bántalmazza a társait.

A büntetőjogi ügyvéd itt hívta fel a figyelmet a csavarra: akkor lépi át Lambi a büntetőjogi határt, amikor betölti a 14. életévét. Már 14 éves, amikor felpofozza egy osztálytársát és erőszakkal elvesz tőle, mondjuk, 200 lejt – ez rablásnak minősül. Ennek következtében feljelentik, és amikor erről értesül, dühös lesz és szándékosan megrongálja az iskolai berendezést, illetve nekimegy az osztályfőnökének is, aki őt csillapítani próbálja.

az első ilyen az online identitás veszélye, hiszen a gyerekek nincsenek tudatában annak, hogy a képernyő mögött bárki bármilyen identitást felvehet, és a bizalom megnyerése manipulatív céllal valós veszélyt jelent, erre pedig a szülőknek fel kell hívniuk a gyerekük figyelmét.

A büntethetőségi korhatár Romániában 14 év, tehát az ez alatti gyerekek nem vonhatók büntetőjogilag felelősségre. 14 és 16 év között csak akkor vonhatók, ha bebizonyosodik, hogy a tettei következményeinek felismerésekor rendelkezett belátási képességgel (és a legtöbb esetben ez is történik). Említette továbbá a polgári jogi felelősséget: noha a szülőt nem lehet börtönbe zárni a gyerek tettéért, anyagilag teljesen ő felel az okozott károkért, ez pedig magában foglalja az ellopott tárgyak értékét, a rongálást is és az áldozatoknak ítélt morális kártérítést.

A bíróságok gyakran olyan intézkedéseket hoznak szabadságvesztés helyett, mint például a hétvégi kijárási tilalom vagy a javítóintézet, ezek kevésbé pecsételik meg végleg a fiatal életét.

Az iskolai bántalmazás számos formája – ütés, fenyegetés, ismétlődő zavaró üzenetek vagy zaklatás – kimeríti a büntetőjogi tényállásokat, így ezekért 14 év felett a gyerek már felelősségre vonható. Itt merült fel az is, hogy sokan nem tudják, de a kábítószer birtoklása is bűncselekmény, az ingyenes átadás (például egy joint, vagyis egy füves cigi megosztása) pedig már kábítószer- kereskedelemnek minősül, ami súlyos következményekkel jár.

hangsúlyozva, hogy egy gyerek esetében a bántalmazó és az áldozat szerepe nem válik el élesen egymástól. Ez az összefonódás ott érhető tetten, hogy a bullying és az online visszaélések esetében ugyanaz a gyerek különböző kontextusokban mindkét szerepet betöltheti, mivel gyakori jelenség, hogy a gyerek azért bánt másokat, mert őt is bántották, és ezt viszi tovább egyfajta torz „beavatási rituáléként” a közösségébe – ezt a Lambi fenti esete is példázta.

Az 5–8. osztályos korosztály, vagyis a 11–14 évesek a legveszélyeztetettebbek, mivel ebben az életkorban az érzelemszabályozás, a kritikai gondolkodás és az önkontroll még fejletlen, és a kortárs kapcsolatok, illetve a csoportnak való megfelelés fontossága számukra megelőzi a szülői mintát vagy tanácsot.

A pszichológus ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy ha a szülők „hímes tojásként” óvják a gyerekeiket és kiiktatják a környezetéből a konfliktusokat, akkor sosem tanulják meg azokat hatékonyan kezelni, és ezáltal fegyvertelenné teszik őket a valós világ durvaságaival szemben. Egy gyereknek fontos látnia otthon, hogy miképp lehet tiszteletteljesen vitatkozni és kibékülni, hogy ezáltal kifejlődjenek az „érzékszervei” a manipuláció felismerésére. A gyerekek a felnőttek világát tükrözik vissza, és a médiában meg a politikában is azt látják, hogy a megalázás, a hülyézés és kirekesztés elfogadott eszközök, akkor ők is ezt fogják tenni, mert felhatalmazva érzik magukat rájuk. Egy gyerek indulatainak kontrollja sokban függ a szülő indulatainak kontrolljától.

tehát ha egyszer jár érte valami, akkor máskor is járjon, illetve az adott pillanatban elkövetett tettre kell irányulnia, nem múltbéli hibákra – ezek biztonsági pontok, úgynevezett horgonyok.

László Éva hangsúlyozta, hogy az agresszió általában segélykiáltás, az indulatosság mögött gyakran szenvedés, szorongás vagy depresszió áll, amit a gyerekek (és itt különösen a fiúk) nem tudnak másként kifejezni. A bántó viselkedés éppen olyan környezetben szokott előjönni, ahol a gyerek biztonságban érzi magát (otthon, bizalmi körben), mert ott tudja, hogy szabad „kiborulnia a bilinek”.

A szülői támogatás László szerint nem a tények tagadását jelenti akkor, amikor valami súlyos dolog merül fel, a cél a felelősségvállalás és a kapcsolatok gyógyítása: úgy kell a gyerek mellett állni, hogy közben világossá tesszük, hogy őt szeretjük, de a bántó cselekedetét, viselkedését nem fogadjuk el.

Néhány fontos konklúzió is elhangzott ezek alapján: az egyik az, hogy szükség van a technológiai tudatosságra és a „background check-re”,

ezért elengedhetetlen a digitális felügyelet és a gyerek társaságának ismerete. Ahogy elhangzott, az online felületeken bárki bármilyen identitást felvehet, ezért a szülőnek figyelnie kell, milyen csoportokban mozog a gyermeke.

László Éva szerint a szülőknek és pedagógusoknak partnerként kell együttműködniük,

A szülőknek nem ellenségként (ügyvéddel fenyegetőzve) kellene fellépniük az iskolával szemben, hanem közösen kellene kialakítaniuk a biztonsági határokat – lásd azt az esetet, ami szintén nemrég történt, amikor egy 9 éves gyerek dührohamában megharapott egy pedagógust, illetve többen is próbálkoztak lefogni a tehetetlenségében, sértettségében tomboló gyereket, de csak rendőrségi közbelépéssel lehetett. Ebben az esetben a tanároknak úgy kellene erélyesebbnek lenniük, hogy senkiben se essen kár, mivel a rendőrségi közbelépés már igen drasztikus.

Az előadás talán legfontosabb záró gondolata – egy szülői hozzászóláson keresztül – az volt, hogy a legnagyobb védelem a gyerek számára a nyílt kommunikáció. Ha a gyerek tudja, hogy nincs olyan „hülyeség”, amit ne beszélhetne meg a szüleivel, sokkal kisebb eséllyel válik áldozattá vagy elkövetővé. Az ügyvéd javasolta a vonatkozó törvények (például a 272/2004-es gyermekvédelmi törvény) alapvető ismeretét, hogy a szülők tisztában legyenek a jogaikkal és kötelességeikkel.