// 2024. november 26., kedd // Virág
Európai Unió

Erdélyi magyarok Angliában: van-e élet a Brexit után?

// HIRDETÉS

A Londonban vagy vonzáskörzetében élő honfitársaink bizakodnak abban, hogy a brit kilépés nem érinti az eddigi státusukat. Azt sem tartják valószínűnek, hogy a Brexit után csökkenne a kivándorlási kedv.

Sokan nevezik Londont, az Egyesült Királyság fővárosát a „második legnagyobb magyar város”-nak, nem minden alap nélkül. A brit fővárosban becslések szerint közel 200 ezer magyar él, ami azt jelenti, hogy legfennebb Debrecen lehet London vetélytársa az előbb említett megtisztelő címre.

A június 23-án megtartott referendum, amely nagyjából 52-48 százalék arányban azok győzelmét eredményezte, akik Nagy-Britanniát kivezetnék az Európai Unióból, az ő helyzetükben is változást hozhat. A Brexit-kampány egyik hangsúlyos eleme ugyanis épp a munkavállalási szabályok szigorítása volt: a kilépéspártiak szerint Nagy-Britanniának az ausztráliai elbírálási rendszerhez hasonló, pontozásos módszerre alapuló bevándorlási szabályozást kellene meghonosítania az EU-tagállamokból érkező munkavállalókkal szemben.

Mint arról beszámoltunk korábban, ezt a tervet Boris Johnson volt londoni polgármester és a Brexit-párti tábor másik frontembere, Michael Gove igazságügyi miniszter terjesztette elő június elején. Az elképzelés alapján Nagy-Britannia 2020-ra, a következő brit parlamenti választások idejére honosítaná meg az új bevándorlási mechanizmust, amely különböző kritériumok alapján, pontozásos rendszerrel bírálná el a letelepedési és munkavállalási kérelmeket a külföldi EU-tagállamokból érkezők esetében is.

A tervezett kritériumok között szerepel az angol nyelv magas szintű ismeretének megkövetelése, és annak előírása, hogy minden külföldi jelentkezőnek az adott munkakör betöltéséhez szükséges szakképesítése legyen.
Fontos viszont, hogy még a kilépés legelszántabb hívei sem alkalmaznák az új szabályozást visszamenőlegesen – vagyis azoknak, akik már „bent” vannak, elvileg nem kell tartaniuk a szigorítás következményeitől.

Ez azonban csak részben nyugtatja meg ott lakó honfitársainkat. Interjúalanyaink harmincas éveikben járó, Erdélyből elszármazott magyarok, akik Londonban vagy annak vonzáskörzetében élnek és dolgoznak.
 

Brexit: a csoda, amely három napnál tovább tart

Eleve nem mindegy persze, hogy milyen státusban „találta” a Brexit-népszavazás az ott élő magyarokat. Kata, aki 14 éve él Angliában, viszonylag nyugodt a helyzetét illetően, mivel „hivatalosan” is Őfelsége alattvalója: megkapta a brit állampolgárságot, szavazott is a referendumon. Úgy gondolja azonban, hogy azoknak sincs félnivalójuk, akik már ott élnek és van állandó munkahelyük. „Aki már itt van, maradhat” – mondja.

Az Angliában élő kelet-európaiak körében van némi nyugtalankodás, de inkább érzelmi alapon, mert egyelőre egészen biztosan nem fogják „kitenni a szűrüket”.

A Brexit előtt gondolkodott munkahelyváltáson, de végül a maradás mellett döntött. A hezitálás oka, hogy az építőiparban dolgozik, és ezt az iparágat egy esetleges gazdasági válság súlyosan érintene. A cégének a részvényei máris elkezdtek zuhanni a népszavazás eredményének nyilvánossá válása után, vannak klienseik, akik azon gondolkodnak, hogy inkább visszalépnek és vállalják az előleg elvesztését, mint hogy befektessenek a lakásvásárlásba.

A kelet-európai munkavállalók egyik félelme, hogy a Brexit vízumkényszerrel jár majd (fotó forrása: politico.eu)

A népszavazás témája a személyes környezetében is nagy indulatokat, érzelmeket váltott ki, „ez az a csoda, amely három napnál tovább tart”, fogalmaz.

Úgy gondolja egyébként, hogy a népszavazás negatív hatásait a kilépésre szavazó angol vidék jobban megérzi majd, mint a főváros: „London hamarabb talpra fog állni, a vidék viszont saját maga alatt vágta el a fát. Csak annyit érzékeltek, hogy túl sok a lengyel a faluban, nem kell ennyi, hát akkor lépjünk ki az Unióból”.

Személyesen nem tapasztalta azt, hogy idegenellenesebbé vált volna a hangulat a Brexit után, de ő is hallott sztorikat – többnyire verbális – rasszista atrocitásokról. Mint mondja, 14 év alatt egyetlen alkalommal érte személyes támadás, amikor egy kedves idős angol házaspár „hazaküldte”, de sem azelőtt, sem azután nem volt része semmilyen hátrányos megkülönböztetésben amiatt, mert Kelet-Európából származik. 
 

Van, aki a továbbállást fontolgatja

A Székelyudvarhelyről elszármazott Csilla nem érzékeli, hogy jelentősen növekedett volna az idegenekkel szembeni ellenérzés a Brexit-népszavazás miatt. „Délnyugat-Londonban lakom, ez többnyire angolok lakta része Londonnak, de egyelőre semmiféle negatív »hozzánkállást« nem tapasztaltam” – mondja.

A munkahelyén eleve nem kell tartania ilyesmitől, mert a munkatársainak 65-70 százaléka külföldi származású, a főnökével az élen.

Tíz éve dolgozik Angliában, és szereti az országot, ezért reméli, hogy az EU-ból való távozás nem okoz változást a helyzetükben. Vannak azonban olyan ismerősei, akik már a továbbállás lehetőségét fontolgatják, például Új-Zélandra. A népszavazás eredménye mindenkit sokként ért, szerinte még azokat is, akik a kilépést támogatták – hát még a „vendégmunkásokat”, akik végig bíztak abban, hogy a britek maradni fognak.

„Kaotikus a helyzet kissé, nehéz átlátni. Én egyelőre várakozó állásponton vagyok: hallám, mi lesz” – nyilatkozza. „De azért nyitva tartom a szemem. Mindig tudtam, hogy egyszer úgyis haza akarok térni Erdélybe, lehet, hogy a Brexit megkönnyíti a döntéshozatalt.”

Ennek ellenére úgy látja, a fejlemények nem veszik el a kelet-európai munkavállalók kedvét Angliától az elkövetkező években – elvégre még mindig sokkal jobban megéri fontban keresni, a brit fizetőeszköz ingadozása ellenére is, mint más európai pénznemben.
 

„Nem haragudhatunk az angolokra, ez az ő döntésük”

Hasonlóképpen látja a helyzetet Kinga is, aki egy Londonhoz közeli essexi kisvárosban él. A kivándorlás (avagy bevándorlás, attól függ, honnan nézzük) nemhogy csökkenne, de egyenesen nőni fog a következő években, mert most az is felgyorsítja a folyamatot, aki eddig csak fontolgatta a munkavállalást, hogy még elcsípje az utolsó lehetőséget – állítja. Példaként saját közeli rokonait hozza fel, akik a Brexit hírére hamarabb kiköltöznek Angliába, mint az eredetileg tervezték.

Angliában élő EU-s állampolgárok egy csoportja tiltakozó akciót hirdetett (lásd keretes írásunkat)

Kinga úgy érzi, nem fog változni a helyzete a kilépés után sem, egyelőre nem lát konkrét negatív befolyásoló tényezőket. Az ott élő külföldi munkavállalók két lehetséges következménytől tartanak: az egyik, hogy arra kötelezhetik őket, ha maradni akarnak, mondjanak le eredeti állampolgárságukról, a másik pedig, hogy a kilépés vízumkényszert vonhat maga után az Egyesült Királyság és az Európai Unió tagállamai között – bár, teszi hozzá, egyiket sem tartja túl valószínűnek.

Úgy érzékeli, a népszavazás után a csalódottság érzése uralkodott el a környezetében, mert még azok sem igazán hitték el, hogy ez lesz az eredmény, akik egyébként a kilépésre szavaztak. A brit társadalom – mint azt az eredmény is mutatja – rendkívül megosztott ebben a kérdésben, és ez érződik a mindennapi életben is.

Ettől függetlenül úgy látja: bárhogy is lesz, annak kell alkalmazkodni, aki odaköltözött. „Nem haragudhatunk az angolokra, akik eddig befogadóak és engedékenyek voltak, most viszont úgy döntöttek, hogy elég. Függetlenül attól, hogy nekem személyesen mi a véleményem erről a lépésről, ez az ő döntésük, és nekünk, ha maradni akarunk, kötelességünk tiszteletben tartani” – fogalmaz.
 

„Az EU-s munkavállalók teszik naggyá Britanniát”

Ezzel a mottóval indult az Egyesült Királyságban egy tiltakozó akció, amit július 4-ére hirdettek meg a szervezői. A Facebook-felhívás értelmében a Nagy-Britanniában dolgozó EU-s állampolgárok ezen a napon egyenpólóban jelennének meg a munkahelyükön, a pólón az „EU worker making Britain great” felirattal. A felhíváshoz eddig 12 ezren csatlakoztak, és 29 ezren érdeklődnek iránta – a szervezők persze azt szeretnék elérni, hogy mind a kétmillió EU-s munkavállaló vegyen részt az akcióban.

A tiltakozást – amely egyébként máris parázs viták kereszttüzébe került – egy londoni magyar, Deák Kristóf hirdette meg. Deákkal a Mandiner készített interjút, amelyből kiderül: a többség és a hatóságok által amúgy példásan kezelt idegengyűlölet mellett az aggasztja őket, hogy a most következő brit–EU-tárgyalások során eszközként, zsarolási potenciálként használhatják fel az Egyesült Királyságban dolgozó külföldi munkavállalókat.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Válságkezelés a Székelykőn – tizenkettedik erdélyi történet a jövőből

Fall Sándor

„Amikor a 2040-es években a társadalom buborékosodása és a különböző világnézetű csoportok ellenségeskedése olyan mértékű lett, hogy bármikor kitörhetett egy általános polgárháború, alig pár hét alatt felállították a Szabályozást.”

Nem szól(t) ránk a házmester… avagy miért szól(t) másképp az Illés zenekar Erdélyben?

Szántai János

Elhunyt Szörényi Szabolcs, az Illés együttes és Fonográf zenekar basszusgitárosa (többek között). Ez a hír. Van, aki könnyedén tovább lapoz. Mások számára kicsit megállt az idő.

// HIRDETÉS
Nagyítás

A teljes elszigetelődés útját választotta a románság az 1940-1944 közötti kis magyar világban

A második bécsi döntést követően nem volt egyszerű románnak lenni Észak-Erdélyben, ahogy a dél-erdélyi magyar kisebbségi kilátások sem kecsegtettek sok jóval. Sárándi Tamás történészt kérdeztük.

Így érdekérvényesítettek ők – kijárásos magyar politizálás az államszocialista Romániában

A személyes kapcsolathálón alapuló működési logika visszatartó erővel bírt a rendszerellenes ténykedésekre, így ha áttételesen is, de kitolta a diktatórikus rendszer élettartamát – mondja Kiss Ágnes, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
A koszovóiakat nem szidták a román szurkerek az UEFA szerint, de a magyarokat igen…
Főtér

A koszovóiakat nem szidták a román szurkerek az UEFA szerint, de a magyarokat igen…

… a nagy manelisták sorra írják-dalolják ódáikat az államelnök-jelöltekhez… és megszűnik az Országos Drogellenes Ügynökség.

Hatalmas meglepetés az államfőválasztáson. Călin Georgescu átvette a vezetést Marcel Ciolacuval szemben
Krónika

Hatalmas meglepetés az államfőválasztáson. Călin Georgescu átvette a vezetést Marcel Ciolacuval szemben

A szavazatok több mint 90 százalékos feldolgozottsága alapján valamennyi közvélemény-kutatásra rácáfolva a függetlenként indult Călin Georgescu szerepel az első helyen 22 százalékkal a romániai államfőválasztás első fordulójában.

Úgy tűnik, földrengéssel zárul az államelnök-választás első fordulója
Főtér

Úgy tűnik, földrengéssel zárul az államelnök-választás első fordulója

És itt az első menet vége, itt vannak az első részeredmények… és úgy tűnik, valóban politikai földrengés lesz a vége.

Lezuhant egy osztályterem mennyezete, két diák megsérült
Székelyhon

Lezuhant egy osztályterem mennyezete, két diák megsérült

Egy 13 éves fiú és egy lány sérült meg hétfőn délben, amikor a marosvásárhelyi Tudor Vladimirescu Általános Iskola egyik osztálytermének plafonja rájuk zuhant.

Zajlik az államelnök-választás
Krónika

Zajlik az államelnök-választás

Vasárnap több mint 18 millió román állampolgárt várnak az országszerte reggel 7 órakor megnyitott közel 19 ezer szavazóhelyiségbe, hogy a 14 államelnökjelölt valamelyikére szavazzon.

Ciolacu vezet – megvannak az első exit-poll eredmények
Székelyhon

Ciolacu vezet – megvannak az első exit-poll eredmények

Marcel Ciolacu, a Szociáldemokrata Párt (PSD) jelöltje vezet a vasárnapi államelnök-választás első exit-poll eredményei alapján.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Válságkezelés a Székelykőn – tizenkettedik erdélyi történet a jövőből

Fall Sándor

„Amikor a 2040-es években a társadalom buborékosodása és a különböző világnézetű csoportok ellenségeskedése olyan mértékű lett, hogy bármikor kitörhetett egy általános polgárháború, alig pár hét alatt felállították a Szabályozást.”

Nem szól(t) ránk a házmester… avagy miért szól(t) másképp az Illés zenekar Erdélyben?

Szántai János

Elhunyt Szörényi Szabolcs, az Illés együttes és Fonográf zenekar basszusgitárosa (többek között). Ez a hír. Van, aki könnyedén tovább lapoz. Mások számára kicsit megállt az idő.

// HIRDETÉS
Nagyítás

A teljes elszigetelődés útját választotta a románság az 1940-1944 közötti kis magyar világban

A második bécsi döntést követően nem volt egyszerű románnak lenni Észak-Erdélyben, ahogy a dél-erdélyi magyar kisebbségi kilátások sem kecsegtettek sok jóval. Sárándi Tamás történészt kérdeztük.

Így érdekérvényesítettek ők – kijárásos magyar politizálás az államszocialista Romániában

A személyes kapcsolathálón alapuló működési logika visszatartó erővel bírt a rendszerellenes ténykedésekre, így ha áttételesen is, de kitolta a diktatórikus rendszer élettartamát – mondja Kiss Ágnes, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója.

// HIRDETÉS