A könyvek megtalálják olvasóikat – beszélgetés Papp Ildikóval, az Idea Könyvtér mindenesével

Könyvekről még mindig sokan és sokat beszélnek, annak ellenére, hogy évtizedek óta újra meg újra kikiáltatik a könyv halála. Mindenek előtt írók, költők, szerkesztők, kiadók, az irodalmi (nem irodalmi) és a könyvszakma megannyi felkent papja, papnője. Kíváncsi voltam, hogy lehet könyvekről beszélni az egyik fontos állomáson, ahol könyv és vásárló találkozik. A könyvesboltban, hát persze. Elmentem a kolozsvári Idea Könyvtérbe azzal a szándékkal, hogy kifaggatom Papp Ildikót, a Könyvtér mindenesét. A faggatózásból remek beszélgetés lett.   Az Idea Könyvtér, ha jól tudom, Románia egyetlen olyan könyvesboltja, amely szinte kizárólag itthon megjelent magyar könyveket forgalmaz. Ön szerint miért fontos ez? Mi a tétje? Papp Ildikó: A cél az, hogy népszerűsítsük a hazai kiadókat, a hazai szerzőket. Vannak kisebb kiadók, akiket mi is forgalmazunk, ezáltal reklámot kapnak, hasonlóan az Exit kiadó kiadványaihoz. Nem arról van szó, hogy versenyezni szeretnénk a magyarországi kiadókkal, ellenben fontosnak tartjuk, hogy a hazai kiadók, szerzők kerüljenek reflektorfénybe. Másképp is mondhatom: tudatni szeretnénk a világgal, hogy létezünk.   Nem rizikós ez? Mert akkor például aki a magyarországi slágerlistás könyveket, albumokat keresi, az be se jön ide. Persze, van ebben rizikó, de az Idea Könyvtérnek ez volt az alapkoncepciója, tehát vállaljuk: erdélyi kiadók kiadványait forgalmazunk. Az igaz, hogy van néhány, elenyésző számú magyarországi kiadvány is a polcainkon, ám ez esetben feltétel, hogy a könyv valamilyen értelemben Erdélyhez kapcsolódjék. Például a Míves famunkák Erdélyben című kötet Magyarországon jelent meg nemrég (a Teleki László Alapítvány gondozásában – a szerk.), viszont a címe is mutatja, Erdélyről szól. És persze akkor is bekerülhet a Könyvtérbe egy kötet, ha erdélyi származású a szerzője.   Ön hogyan került ebbe a szakmába? Kacskaringósan, egyenesen? Nem volt az annyira kacskaringós út. A kereskedelemben kezdtem el dolgozni az iskoláim befejezése után. Az Idea Könyvtérbe úgy kerültem, hogy az üzletvezető elment szülési szabadságra, és akkor kérdeztek meg, hogy vállalom-e a feladatot. Vállaltam. És őszintén, tetszik, amit csinálok. Szeretem.   Miért? Nem is tudom. Passzol hozzám a könyvesbolt világa. Hozzá is szoktam a vásárlókkal való kommunikációhoz. Kicsit talán olyan, mint a viselet: az ember ilyen ruhát hord, amolyan ruhát hord, aztán egyszer csak megtalálja a stílust, amelyik neki a legjobban megfelel. Ráéreztem a könyvesbolt működésére, megszerettem. Pedig nem egy könnyű szakma.   És akkor máris jön a kérdés: miért nehéz? Emberekkel kommunikálni sose könnyű. Mondok egy példát. Előfordul, hogy bejön valaki a boltba és tudja, mit szeretne vásárolni. Na és ha történetesen nincs meg, amit keres, akkor az ember nekiáll és megpróbál alternatívákat ajánlani. Persze, erre következik az, hogy van, aki elfogadja az ajánlatot, van, aki nem. Nekem személy szerint az a legnagyobb örömöm, amikor azt látom, hogy a vevő elégedetten távozik az Idea Könyvtérből.   Mit olvas, mikor nem dolgozik és ráér? (Nevet.) Erről egy vevő jut eszembe, aki egy nap bejött, szóba elegyedtünk és megkérdezte tőlem, hogy itt vagyok ennyi könyv között, tudok-e valamit olvasni is. Amikor itt vagyok, nyilván lehetetlenség olvasni, válaszoltam. Persze, az ember belelapoz a könyvekbe, hogy információt gyűjtsön róluk. Olvasni, úgy igazán, ahogy kell, otthon szoktam. És be kell vallanom, mindenevő vagyok: ugyanúgy olvasok szépirodalmat, ahogy ponyvát is. Minden jöhet. Az is igaz, rostálni szoktam: elkezdek olvasni egy könyvet, és ha nem tetszik, akkor félreteszem. Viszont úgy állok hozzá az olvasáshoz, hogy kinyitom az olló szárait. Nyitottan állok az olvasáshoz. Mert előfordul, hogy az ember elsőre azt gondolja, ez a könyv távol áll tőlem, olvasás közben azonban kiderül, hogy biza tetszik, megfog.   És akkor: az Idea Könyvtérben tapasztaltak alapján, mit olvasnak az erdélyi magyarok? A következőképpen csoportosítanám: elsősorban a könyvújdonságokat keresik, itt a kortárs irodalomra, könyvtermésre gondolok, aztán a gyermekirodalmat, ez szintén nagyon népszerű, és végül, de nem utolsósorban, az ismert klasszikus írók műveit.   Ki az, aki ide betér vásárolni? Mekkora a forgalom az Idea Könyvtérben? Ide minden korosztály betér, az egészen fiataloktól kezdve az idősekig. Nyilván a gyerekek a szüleik kíséretében érkeznek, de fontosnak tartom, hogy ők döntsék el, végül melyik könyv az, amelyiket hazaviszik. Ami a számokat illeti, ez attól függ. Van olyan nap, amikor alig páran térnek be, máskor többen. Sajnos emberek százairól nem tudunk beszélni, de ha azt mondom, átlag napi 30 vásárlóval számolhatunk, az egy jó szám. Nyilván ünnepek környékén, iskolai év végén megugrik a forgalom, aztán ott vannak a könyvvásárok, könyvbemutatók is.   Inkább urak térnek be a boltba, vagy inkább hölgyek? Inkább hölgyek. (Nevet.)   Vajon miért? Talán az lehet az oka, hogy a nők többet olvasnak, mint a férfiak. Aztán az is lehet, hogy a nőknek több idejük van könyvesboltba járni, mint a férfiaknak. És van egy harmadik feltételezés is: a kis gyerekeknek főleg az anyukák olvasnak… nem mondom, hogy az apukák nem teszik, de főleg az anyukák terelik a könyv felé a csemetét.   Valaki mondta valahol, hogy az olvasás az írás iskolája. Ön mit gondol erről? Ha az ember olvas, bővül a beszédkészség, a nyelvérzék és a szókincs. Magyarán: az ember meg tudja fogalmazni a gondolatait. És amikor valamit ír, azon meglátszik.   Klasszikus kérdés: hogyan lehet megszerettetni a gyerekekkel az olvasást? A digitális világ robbanása előtt talán nem volt erre szükség. Olvastak maguktól, a könyv volt az internet. De most? Talán az a legfontosabb kérdés, milyen könyvet vesz a gyerek a kezébe. Ettől függ, hogy mennyire tudja megszeretni. Nem is a könyvet csupán, inkább a könyv által magát az olvasást. Itt jön be a szülő szerepe. Hogy milyen könyvek kerülnek a polcokra. Persze, a szülők terelgethetik a gyermeket erre vagy arra. Viszont döntően fontos, hogy a gyermeknek jó élménye legyen olvasás közben. Aztán az is fontos, hogy milyen példát lát a gyermek odahaza. Mert hát a felnőtt is mit csinál: vagy olvas, vagy nem. Na mármost: ha a gyerek azt látja, hogy a szülő leül egy könyvvel, vagy éppen a gyereknek olvas, akkor jó eséllyel ő is hozzányúl a könyvhöz. Ha viszont a gyermek azt látja, hogy a szülő otthon folyton a telefont nyomkodja, akkor senki se csodálkozzon, ha nehezebb lesz rávezetni egy könyv elolvasására. Amit ajánlani tudok: ne a gyerek fejét mossuk, kezdjük a sajátunkkal.   Apropó, ön ajánlana Jókait a gyerekeknek? Ha igen, hogyan? Ha nem, miért nem? Inkább a kamaszoknak ajánlanám Jókai regényeit. Jókait olvasni elég nehéz, mondom ezt attól függetlenül, hogy kedvenc íróm. Inkább nem házi olvasmányként kezdeném Jókai bemutatását. Ott vannak például a Jókai-novellák, mindenképp ezekkel indítanék, a regények előtt. Egyébként a házi olvasmányokkal is az a baj, hogy tulajdonképpen kötelezzük a gyermeket az olvasásra. És azzal, hogy kötelezővé tesszük, nem csak az adott művet, hanem magát az olvasást is megutáltathatjuk vele.   Ugorjunk picit vissza az Idea Könyvtérhez. Mi az, ami a legjobban fogy? Mi a slágerlista? Hogy könnyebb legyen, nézzünk műfajokat is, kategóriákat. Például szakácskönyv, életmódkönyv... Ez nyilván a reklámtól is függ. Amit jobban reklámozunk, az jobban is megy. Ott van például a Teológiai praxis könyvsorozat, amit az Exit kiadó ad ki. Magyar és külföldi szerzők műveiről van szó, amelyet teológusok és laikusok is olvashatnak. Aztán az Exit kiadó egy ideje azzal is foglalkozik, hogy fiatal erdélyi szerzőket karol fel és kiadja műveiket. Ezek is jól mennek. Ott van például a ma is kelendő Kalózlány-sorozat. Aztán Czire Hanga Debóra Félutasok-sorozata. Egy másik slágerkönyv a tavaly kiadott Erdélyi magyarock. A legújabb felfedezett pedig Jakab Norbert, március végén lesz a bemutatója a Volt egyszer egy háború című kötetének. Örök sláger a gyermekkönyv, no meg a kiadók újdonságai. Életmódkönyv nincs. A szakácskönyveket viszont szeretik, például a baróti Tortoma kiadó könyveit, kiemelném itt a Ferencesek főztjét. A székelyudvarhelyi Kedvenc kiadó kötetei pedig a házi olvasmány kategóriában kelendők.   Ha már megjegyezte, hogy az Idea Könyvtérben nincs életmódkönyv: mi a magyarázata, hogy jó ideje olyan menőek az úgynevezett életmódkönyvek? Azt értem, hogy a piaci szereplők reagálnak egy adott igényre. De van bennünk, olvasókban egy ilyen igény, hogy könyvből tanuljuk az életet, az életmódot? Az az igazság, hogy életmódkönyveket nem szoktam olvasni. Még kíváncsiságból sem. Talán az lehet az oka, hogy… ugye, régebb nem volt annyi életmódkönyv… más volt az élet ritmusa. Mostanában nagyon gyorsan élünk. Lehet, hogy vannak olvasók, akiknek ezek a könyvek segítenek abban, hogy picit lelassuljanak. De hogy a kérdésre válaszoljak: az életet nem lehet könyvből megtanulni. Tanulni lehet a könyvekből, persze. De az életet véleményem szerint élni kell. A könyvek, ha már itt tartunk, inkább az életből való kikapcsolásban tudnak segíteni, legalábbis nekem. Úgy vagyok vele, hogy amikor olvasok, le is pereg bennem a könyv által beindított film. Persze, nem mondom, lehet, akad olyan ember is, aki könyvből meg tud tanulni éni. Én nem tudok.   Ön szokott újraolvasni könyveket? Igen.   Miért? Mert azt érzem, hogy muszáj újraolvasni. Mert minden egyes alkalommal találok benne valamit, amit azelőtt elolvastam ugyan, de másképp értelmeztem vagy épp nem figyeltem fel rá. Persze, azt hadd mondjam el: ritka az a könyv, ami annyira az ember szívéhez nő, hogy újra és újra és újra elolvassa. Na és akkor ide kívánkozik: a fontos, nagy művek közé beférjen egy-egy olyan is, amit az ember elolvas, aztán egy hét múlva el is felejti. E tekintetben megengedő vagyok. Az ember nem olvashat mindig úgymond, nagy műveket. Néha jól jön egy ponyvaregény is.   Önnek mik a kedvenc könyvei? Elhiszem, sok is lehet, meg időnként változik a sorrend, de mégis, ha össze kellene rakni egy rövid listát, mi nem maradna le róla? Tudom, nehéz kérdés, időnként tőlem is megkérdik és rögtön vakarózni kezdek… Értem, melyiket is mondjam a sok közül… (Nevet.) Nos, Rejtő Jenő regényei biztos nem maradnának le a listáról. Jó, tudom, egyesek ponyvának tartják. Mások nem. Én sem. És máris bajban vagyok, mert mindig az a kedvenc Rejtő-könyvem, amelyiket épp olvasom. Aztán Jókai sem maradna le a listáról. Például A szerelem bolondjai. Aztán ott van Gerlóczy Márton könyve, a Mikecs Anna – Altató. Az erdélyi szerzők közül Botházi Mária könyveit, Benedek Elek mesekönyveit írnám fel a listára.   Beszéljünk kicsit az árakról. Előfordult már, hogy valaki bejött a Könyvtérbe, vásárolt is volna valamit, de visszarakta a polcra, mert drága? Előfordult és előfordul. Ezen csak úgy tudunk segíteni, hogy ha a vevő nem kimondottan azt a bizonyos könyvet akarta megvásárolni, akkor olcsóbb változatot ajánlunk. De olyat is láttam, hogy a vásárló bejött, megnézte e könyvet, visszarakta, elment, aztán visszajött és megvette. Ez attól függ, hogy az ember mennyire érzi a magáénak azt a könyvet. Én is jártam így. Elmentem a könyvesboltba, egy bizonyos könyvért. Nézegettem, forgattam, de végül nem fogott meg. Viszont megláttam egy másikat, ami úgy megtetszett, hogy nem tudtam otthagyni. Pedig teljesen más volt a stílusa meg az ára is. Hogy is mondjam: a könyvek is megtalálnak minket, olvasókat.   Azzal indítottuk a történetet, hogy egy szülési szabadság volt az alkalom, amikor az Idea Könyvtérbe került. Na és itt is ragadt? Úgy értem, csinálná ezt az élete végéig? Igen.   Miért? Mert szeretem. Például ezért: nemrég bejött egy anyuka a kislányával. A kislány eléggé morci volt, végig morgolódott. Aztán amikor kimentek, a kislány megkérdezte: Anya, még jövünk ide? Pedig nem azt a könyvet kapta, amit keresett. Ez pedig azt jelenti, hogy valamit jól csinálunk.