Mekkorát fordult a világ szűk másfél év alatt! Mindannyian emlékszünk arra, hogy az épp járványlázban égő, megoldásokért kapkodó pátria első embere, Klaus Iohannis micsoda primitív és agresszív magyarellenes beszédet nyomott le élő adásban arról, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) a parlamentben épp odaveti Erdélyt a magyaroknak.
A parlamenti választások óta azonban úgy alakultak a dolgok, hogy a nagyszebeni politikai robotra – vagy ahogy mi szeretjük nevezni, az álkisebbségi államfőre –
így már nem lehet ionopotchivanokozni, azóta már tetszetős gesztusok kellenek. És láss csodát, premier: hősünk idén áprilisban magyarul is boldog húsvéti ünnepeket kívánt (a magyar közösséget valamiért korábban mindig elfelejtette köszönteni).
Ma pedig a Románia Csillaga érdemrend tiszti fokozatát adományozta Markó Bélának 70. születésnapja alkalmából, „a magyar nyelvű írott kultúrához való kivételes hozzájárulása, valamint a demokrácia és az etnikumok közötti párbeszéd erősítéséért tett erőfeszítéseinek elismeréseként”.
mi ezt a kettőt számoltuk össze. De ezek is érzelem- és mélységmentes gesztusoknak tűnnek egy olyan figurától, aki pár hónappal korábban nyíltan alázta meg a teljes magyar közösséget, szemrebbenés nélkül.
Senki ne értse félre: nem arról akarunk itt értekezni, hogy az érdemrend nem került jó helyre. Csak hát a rendeletet egy olyan spíler írta alá, akitől anno a magyar közösség is sokat várt, már amikor a bürgermeister felköltözött Bukarestbe, aztán végig kellett néznünk, amint pontosan ugyanúgy simul bele a Dâmbovița-menti tájba, és olykor ugyanazzal a pimasz opportunizmussal kapja elő azt a bizonyos magyar kártyát, mint az összes többi öltönyös köpönyegforgató az elmúlt három évtizedben...
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
Nem vehet már részt az egyszerűsített honosításban az Eurotrans Alapítvány a Krónika értesülései szerint. Az RMDSZ szervezete a jövő évi működési költségek támogatásához szükséges kérelmet benyújtotta a magyar kormánynak, választ egyelőre nem kapott.
Nálunk nincsenek megoldhatatlan helyzetek, valahogy mindent el lehet intézni, hiszen holnap is nap van.
Harminc napra rács mögé került az a környezetvédelmi alapnál dolgozó felügyelő, aki egy Maros megyei cégtől 45 ezer lejes csúszópénzt kért. Amint átvette az összeget, őrizetbe is vették.
Évtizedeken át a kalotaszegi kézművesség legismertebb központja volt Körösfő, ahol a főút mentén szinte minden ház előtt népművészeti termékeket kínáltak. A rendszerváltás után virágzásnak indult kiskereskedelem azonban napjainkra hanyatlani kezdett.
Eltűnt egy 87 éves férfi, aki vasárnap délelőtt távozott gyergyóalfalvi hétvégi házából, azóta nem tért vissza. A Hargita megyei rendőrség a lakosság segítségét kéri a felkutatásában.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.