Kolozsvár multikulti polgármestere eltűnt: egy vadromán mutáns ágál a városházán

Félreértés ne essék, ugyanúgy hívják: Emil Boc. Csak, amolyan divatos virológiai hasonlattal élve, a jól ismert, simulékony, kellőképpen diplomatikus elöljáró sejtjei, úgy tűnik, mutációt szenvedtek. Tudjuk, fenyegetés hatására vagy stresszhelyzetben gyakran reagálnak így az élő szervezetek. Persze, nem mindegyik. Például a gerincesek sokkal ritkábban.

Csak az utóbbi járványfeszkós idők példáiból mazsolázva, ott volt a Kolozs megyei magyar prefektus kinevezésének esete, amikor is Boc mester szájából igazi vadnackó nyílvesszők röppentek a szélrózsa minden irányába.

És nem telt el azóta sok idő, máris itt az újabb stresszhelyzet, amelyre a polgármester úr megint úgy reagált, hogy neves elődje, Gheorghe Funar orcáin rögtön kivirágzottak a vérbunkó nacionalizmus lázrózsái. A téma: a Bocskai, avagy Avram Iancu tér (igen, a történelmi, magyar Főtér szánalmas román riválisa) felújítása, átrendezése. A Kolozsvár városképét az utóbbi évtizedben szétszabdaló és összerondító ingatlanburjánzást engedélyező „városgazda” egyébként meghökkentő módon azt nyilatkozta, nem tetszik neki, ahogy a tér jelenleg kinéz. Mert, mint a jóember mondá, a tér „a kétezres évek foglya”. Nem akarom elkeseríteni Boc mestert, de a tér a trianoni diktátumot követő összes román Frankenstein-elképzelés foglya, kezdve a ma sem befejezett ortodox katedrálissal, a szovjet tankkal, melynek helyére Gheorghe Funar regnálása idején a román katona bizarr emlékműve került, egészen a legfőbb és legszentebb tereptárgyig, a szintén funarióta szülemény Avram Iancu-szoborig.

A polgármester természetesen azt szeretné, amit minden elődje, olyan 1920 óta: lefőzni, vagy bár utolérni Kolozsvár főterét. Ami önmagában nem is lenne baj. Kolozsvár nagyocska város, elfér benne több tér. A román sejhajozás például simán mehetne a Bocskai téren, így megoszlana a központ közepén lakó emberek zajterrorizálása, hogy egyebet ne mondjak. Csak valahogy mindenkinek jobban tetszik a Főtér, mint az egész poszt-trianoni Románia összefércelt jellegét példásan illusztráló Avram Iancu.

Szóval eddig nincs is semmi baj. Csakhogy a vadromán mutáns váratlanul kitört a a drága jó Boc úrból. Mégpedig akkor, amikor biztosított mindenkit, hogy amíg ő a polgármester Kolozsváron, az Avram Iancu-szobor a helyén marad. És pont! Tehát hiába mondják román művészek, politikusok, építészek, egyéb szakemberek tucatjai hosszú évek óta (ja, ők hazaárulók), hogy ez a rettenetes szobor Kolozsvár egyik mélypontja, a gusztustalan ízléspriapizmus csimborasszója, és pont ugyanolyan ronda lenne, ha teszem azt, Hófehérke lenne az oszlop tetején… ez az a határ, ahol lefagy a polgármester úr trikolór szépérzéke. És sajnos kiderül, hogy a vérgőzös mutáns pont olyan fércemény, mint a Trianon utáni Románia. Innen ezt, onnan azt, tök mindegy, miért, hogyan, csak nagy legyen. És főleg: csakromán!

Halkan mondom: ahhoz, hogy ilyen szörnyűségek ne történjenek többé Kolozsváron (és máshol), először talán ezeket a mutánsokat kellene valami nagyon-nagy dózisú vakcinával beoltani: bunkóság, műveletlenség, gyűlölet, frusztráció és uszítás ellen.