Hogy sikerült Klaus Ionopot Iohannis álkisebbségi államelnöknek a bravúr: egyszerre magyar- és romángyűlölőnek lenni?

Az a helyzet, hogy ez az ember a pártos és az utódállami szék közt a nagy közös pad alá esett. Az egyik szék Ionopot úr „saját” pártja, a Nemzeti Liberális Párt (PNL). Mert igaz ugyan, hogy ő afféle szász angyalként csak úgy belecsöppent az államelnöki levesbe, de azért a pártban van a jövő. Akármilyen is az. Na, ennek a saját pártnak elég rosszul áll a szénája, hiszen enyhén szólva vegyesen teljesít(ett), mint felelős járványkormány. És tudjuk, idén két választás is lesz Isten Anyjának egységes és oszthatatlan virágoskertjében: egy helyhatósági meg egy parlamenti. És ha nincs szavazat, akkor nincs szék sem. Se bársony, se plasztik. Így esett, hogy (feltehetően pártos ráhatásra) Ionopot úr nemrég magához ragadta a mikrofont és tőle egyébként szokatlanul vérgőzösen megvádolta a PSD-t, saját pártjának fő ellenlábasát, hogy a magyarokkal együtt lopják Erdélyt. Oké, percek alatt rákerült a magyargyűlölő mez, viszont (végre!!!) igazi jó románként viselkedett. A másik szék nemzetközi jogilag éppen száz éve létezik: egy utódállam, amelyet némi túlzással modern Romániának neveznek. Ajándékba kapott meleg szék ez, a jó románságnak nevezett utódállami kompenzációs lelkület fűti. Az utódállami kompenzációs lelkület fontos alkotóeleme a magyargyűlölet. Na most, ha egy jó román pártot azzal vádolnak meg, hogy a magyarokkal együtt lopja Erdélyt, az bizony elég sok szavazatába kerülhet. És Ionopot elnök vádbeszédét követően pont így érezte magát a PSD. Bakker, ezek bekentek minket magyarszarral! Ezt le kell vakarni, de sürgősen! Nosza, ők is bekapták a szájhabzóport, biztosították a jó románokat, hogy ők pont úgy utálják a magyarokat, mint a liberálisok, csak jobban. Ennek egyik ékes példájaként megszavazták a hírhedt Trianon-törvényt, amely kimondja, hogy a trianoni békediktátum napja, június 4. hivatalos nemzeti nagyromán ünnepnap, amikor minden román szépen megünnepli a nagy egyesülés nemzetközi jogi szentesítését. Persze azok a románok is ünnepelhetnek, akik magyarok. Mert akkor igazán jó magyarok, ha románok. Világos, nem? Igen ám, de történt egy kis baki. Nevezetesen az, hogy Ionopot úr váratlanul nem hirdette ki a megszavazott törvényt. Na, ennyi kellett a törvény kezdeményezőinek (Titus Corlățean szenátor és ex-külügyér, illetve Șerban Nicolae szenátor): azonnal kikiáltották Ionopot urat antirománnak, ami az utódállami kompenzációs lelkület értelmezésében gyakorlatilag egyenlő a hazaárulóval. Összegezve: Klaus Ionopotchivanoc Iohannis álkisebbségi államelnöknek sikerült pár hét leforgása alatt elérnie azt az elképesztő teljesítményt, amelyet talán egyetlen jó román utódállami politikusnak sem őelőtte: magyar- és romángyűlölőnek lenni egyszerre.