És akkor ez a miniszter a szemünkbe nézett és azt mondta: én vagyok a jani

Volt régebb egy szerkesztőségi viccünk, így szólt: Hogy viszi el a DNA a korrupt politikusokat? Találomra. És hát az árnyékra vetődéseket és mellétrafálásokat leszámítva a korrupcióellenes ügyészség évekkel ezelőtt bizony rendesen aprította a korrupt törvényhozókat, minisztereket, az egyéb országos és helyi tisztségviselőket, sokan börtönbe kerültek és kihulltak a közéletből. De nehogy azt higgyük, hogy a DNA domesztikálásával az intézmény létjogosultságát indokló állapotok is megszűntek, szó sincs róla, továbbra is él és virágzik a smekkerség, a közügyekhez, közvagyonhoz való, saját anyagi és egyéb hasznot célzó hozzáállás. Igaz, manapság már nem divat – vagy kevésbé derül ki – az olyan ócska, pitiáner korrupció, mint amiből például a néhai Decebal Traian Remeș volt pénzügyminiszter vette ki a részét, akit többek között májashurkával vesztegettek meg és ezért börtönbe is került.

Viszont makacsul tovább élnek a korrupció légiesebb, nem disznózsírszagú formái:

a szakmai önéletrajz meghamisítása, a csalásra alapuló tudományos fokozatszerzés, a tudományos plágium. Victor Ponta, Liviu Pop, Radu Stroe, Darius Vâlcov, Gabriel Oprea, Florian Bodog – hogy csak a nagyobb neveket soroljuk az elmúlt években leleplezett, doktori disszertációkat érintő plágiumügyekről. Vagy ott van a bukaresti Alexandru Ioan Cuza Rendőrakadémia, ahol idén tavasszal számolták fel a doktori iskolákat, miután kiderült, hogy futószalagon dobálták a doktori címeket összevissza plagizált értekezésekért. A legújabb botrány a PNL-s Florin Romant, a kínkeservesen összelegózott, alig egy hónapja hivatalba lépett torzszülött PSD-PNL-RMDSZ-kormánykoalíció tudományos kutatásért, innovációért és digitalizálásért felelős miniszterét érinti, akit önéletrajz-hamisítással és plágiummal vádolnak, és aki emiatt le is mondott a magas tisztségéről. Nézzük csak: Roman egy olyan könyv szerzőjeként tüntette fel magát, amelyhez semmi köze nem volt, azt állította önéletrajzában, hogy a kolozsvári BBTE-n végzett, pedig nem, ráadásul a doktori értekezésének egy jelentős részét „átvette” egy másik tudományos munkából. A kérdés, ami itt felmerül, nem is igazából az, hogy miért próbált csalni a miniszter, hanem hogy

mégis hogyan képzelte, hogy ez a hazugságfüzér nem derül ki?

Nem jutott eszébe, hogy ezek a dolgok igen hamar lelepleződnek? Mert az történik hosszú évek óta, hogy a frissen hivatalba lépett magas rangú tisztségviselőt azonnal megbogarássza a média, megnézik a CV-jét, előveszik a doktori értekezését, a könyveit, ráeresztik a plágium-szoftvereket és minden kiderül, aminek ki kell derülnie. Nem látta Florin Roman, milyen hosszú azoknak a névsora, akikről az elmúlt években kiderültek a hasonló mocskos ügyek? Akkor meg mégis hogy gondolta, hogy beleül a miniszteri székbe – éppen a tudományos kutatások területét istápoló minisztérium élén! –, belenéz egy ország szemébe és azt mondja, hogy igen, én vagyok az alkalmas miniszternek, én fogom elvégezni a munkát, én vállalom a felelősséget ezért a területért?

Erre két válasz lehetséges: az egyik az, hogy Roman nem gondolta, hogy mindez kiderül.

Ami viszont olyan fokú naivitást vagy torz személyiségképletet feltételez, amelynek nem kellene átmennie egy miniszterjelöltséget megelőző szűrőn. Persze tudjuk: nem is nagyon vannak ilyen szűrők. Erre a politikai kontraszelekció egyik jeleként lehet tekinteni. (Florin Roman a PNL alelnöke!)

A másik lehetséges válasz az, hogy Roman tudatosan, a rizikót vállalva ment bele a játékba,

mert nem gondolta, hogy lebukik. Esetleg abban bízott, hogy megvédik. Esetleg erre biztosítékot is kapott. Na, ez az igazán vérfagyasztó verzió.