Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter némi előnyben van Pontával a nyilatkozatháborúban, hiszen joggal így reagálhatott: „Több szerénységet várnánk el a bűnvádi eljárás alatt álló román miniszterelnök külügyminiszterétől.”

Politikusaink mindeddig rosszul teljesítettek, kampánycélnál többet nem jelentett számukra az autonómia, vitázgatnak, elkonferenciázgatnak a témáról, elkészült néhány törvénytervezet, acsarkodásra adott lehetőséget, érdemi vitára kevéssé, és többnyire megriadnak, ha a szép szavakon túl gyakorlati lépéseket is tenni kéne.

Az egész bagázs úgy véli, a korrupcióellenes ügyészség és a legfelsőbb bíróság – jó komcsi szokás szerint – tévedhetetlen… Hát ilyen egy jogállam?

Konkrétan. És úgy tűnik, be is fogja.

Az alábbiakban arra próbálok választ keresni, hogyan nyilvánult meg sok romániai (innen származó vagy ma is itt élő) magyar a menekültválságban, és miképpen vezethető ez vissza a diktatúrára.

Persze már önmagában aberráns elképzelés, hogy egy kormány futballcsapatot vásároljon, pláne egy másik országban, de ez senkit sem akadályozott meg abban, hogy szinte nemzetbiztonsági kockázatot vizionáljon egy futballcsapatban.

A Fekete-Körös völgyében akad még több olyan, részben magyar falu, amelyekről érdemes olvasni, amelyeket érdemes felkeresni, amelyekkel érdemes kapcsolatba kerülni. És talán akkor rájövünk, hogy mit is jelent a mindennapi élet a szórványban.

Kelemen arra a felismerésre jutott, hogy a kisebbségi jogok terén Románia rossz úton jár. Hogyan lehetséges, hogy erre csak most döbbent rá az RMDSZ elnöke?

A mindennapok valósága rendre azt bizonyítja, hogy románok, magyarok, cigányok és zsidók – társadalomkutatók által használt terminológiával élve – „párhuzamos” világban élnek, kevés kivételtől eltekintve nem törekszenek kapcsolatot létesíteni egymással.

Egyetlen konkrét eredménye lesz ennek a rendszeres öblögetésnek: a kifejezés megkopik és maradék tartalmától kiürülten élctáblává torzul, majd szitokszóvá, végül archaizmussá sorvad.

A nagyvilágban senki nem veszi komolyan a román vezetést, és bár az EU-s tárgyalásokon Johannis képviseli az országot, az ő érvelését sem erősíti, hogy nem tud leváltani egy korrupcióval megvádolt kormányfőt.

Afelől nincs kétség, hogy ők is tudják, a maradék hitelességük is rohamosan fogy minden egyes nappal, amit a kormányfő még a hatalomban tölt.

Hiába érettségizik magas osztályzattal román nyelv és irodalomból, nem sokra megy, amikor egyszer csak nem verset kell elemeznie, vagy nem egy összetett mondat ágrajzát kell felrajzolnia, hanem venni akar egy kiló sertéstarját.

Ez a szóhasználat elfogadhatatlan egy minisztertől, Aurescunak Ponta előtt kellene lemondania.

A román kommentárok zöme azt bizonyítja, hogy egy cseppnyi empátia nincs a véleménymondókban.

Igen! Az antimigráns energizáló gömbrúna! És tudják, mi a tragédia? Hogy ez nem vicc! Figyelem: VALÓSÁGVESZÉLY!

Óriási előnyt jelentene számunkra. Olvassák csak el.