Aki „magyarpárti”, annak zokszó nélkül el kell fogadni szögesdrót kerítést, hatósági brutalitást, a menekültek démonizálását, az embertelenséget, amit velük szemben tanúsít a magyar vezetés.

Talán a kulisszák mögött már az új kormány felállításáról egyezkedtek?

Azt tartja a mondás, hogy alkalom szüli a tolvajt. Ha ezt tekintjük kiindulópontnak, bármi lehet „alkalom”. Az is például, hogy az európai menekültügy kapcsán a román kormányfő vadabbnál vadabb vádakat, alpári támadásokat fogalmazzon meg az „ősellenség”, a magyar kormány ellen.

A miniszterelnöknek lesz ideje elgondolkodni azon, hogy azok az illegális bevándorlók — a tegnapi hírek 2 afgánról szólnak —, akik véletlenül tévednek Romániába, miért fakadtak sírva és kérték visszafogadásukat Szerbiától.

A probléma magyar szempontból az, hogy míg a budapesti álláspontot Európában nem sokan osztják –vagy ha mégis, jól titkolják –, addig a románok csupán visszhangozzák, amit Bécsből, Párizsból vagy Brüsszelből is hallunk.

Zsigeri magyarellenesség fűtötte megnyilatkozásait el lehetne intézni azzal, hogy szociáldemokrataként a jobboldali Orbán-kormány elleni szokásos politikai csörtéjét vívja, csakhogy Ponta hazudik, mint a vízfolyás.

Én valóban hiszek abban, hogy a menekülteknek helyük van köztünk. Mert hiszek abban, hogy nem csak egyénekként, de közösségekként is képesek lehetünk harmonikusan együtt élni.

Veszélyes terepre tévedt az amúgy is zavartan bóklászó, hatalmát vesztett miniszterelnökünk. Kicsúszott kezéből pártja, kormánya és országa ellenőrzése, senki nem veszi már komolyan a nagyvilágban, nem tud megbirkózni belső ellenfeleivel, csatába indul hát Magyarország, a magyarok ellen.

Romániában igencsak értenek ahhoz, miként kell demokratikusnak aligha nevezhető törvényekkel biztosítani, hogy még véletlenül se érvényesülhessen a népakarat. Ezt szolgálja a polgári kezdeményezésekre vonatkozó szóban forgó jogszabály is.

Sajnos, egyet kell értenem a kerítés fenntartásával. Gyermekeink és életünk nyugalmáért, amíg jobb megoldás nem születik. A menekültútvonal miért csak Magyarországot sújtja az unióból, s nem Szlovéniát, amely ugyancsak határos Ausztriával?

Ma már tény, hogy minden, ami történik, a rossz irányt szabó liberalizmus következménye, hogy a multikulturalitásra hivatkozva megpróbálták és sokan ma is próbálják eltiporni a keresztény gyökerekkel rendelkező, keresztény értékekre épülő Európát.

Kedves Attila, én sem akarlak megbántani, ezért szövegedet kreatív intellektuális kísérletként kezelem, mely arra irányul, hogy idézetekkel ellenpontozd mondanivalómat. Ez jó technika, valóban, bármikor alkalmazható.

A tagállamok között a migránsválság kezelése terén tapasztalható súlyos nézeteltérések ismeretében kevésbé valószínű, hogy az EU éppen most jutna közös nevezőre schengeni határainak keleti kiterjesztését illetően.

Paradox, bár a Fidesz melletti nagyarányú elköteleződés okán érthető, hogy az erdélyi magyarság egy része sajnálatos módon tevékenyen részt vesz a román nyelvű közösségi médiában (is) az idegenellenes hullám gerjesztésében.

Minek lehet nevezni a francia lap újabb megnyilvánulását, ha a szerb–magyar határon keresztül özönlő menekülteket elgáncsoló magyar operatőr cselekedetét sokan a gyalázat és a szégyen kifejezésekkel illették?

Mi meg pár száz év alatt a kerítéseink védelmében – ápolva és védve az évezredes értékeinket – kihalunk innen, tekintve a születési és halálozási mutatóinkat, eltűnünk magunktól. Azt kell csak kivárni.

Ki vagyunk szolgáltatva az ismeretlen, más földrészekről átsűvítő erőknek, és nincs, aki helytálljon a viharban: Victor Ponta kormányfő mindinkább egy betegesen hazudozó kisfiúra hasonlít, aki cselekvésnek hiszi a sértegetést, és a hétfőn elhunyt szélsőséges Vadim Tudorra emlékeztető otrombasággal diplomáciai feszültséget szít, ahol megfontoltságra és együttműködésre lenne szükség.