A szénhidrátkommandó és a székely-magyar összefogás

A kétezerhúszas évek tájékán kezdődött. A spanyol orvosdoktor, táplálkozástudományi terapeuta és életmódtréner, Emerico González blogján közzétett bejegyzéssorozatát valamiért felkapta a spanyol média, tanai futótűzként terjedtek Európa-szerte. González keresztes hadjáratot indított a szénhidrátok ellen. S bár erről már korábban tanulmányok sorozata látott napvilágot, ő egyéni stílusban állította, hogy az emberiségre végső csapást a téves táplálkozás mér majd:

az öregedés, az elhízás, a vitaminhiány, a rák, az Alzheimer, a genetikai betegségek, a nemzethalál, a túlzott önkielégítés, a sötét gondolatok télen

egyaránt a szénhidrátok fogyasztásának tudhatók be.

Furcsa, hogy a mozgalom épp a narancsligetes és napsugaras Spanyolhonból indult – ilyesmit sokkal inkább várhattunk volna egy depresszív finn vagy egy kiégett holland kutatótól. Emerico González a sportos, magas, túlképzett és túlfizetett negyvenes férfiak tenyérbemászó magabiztosságával hirdette a tant, az ezek nyomán alakuló sejtszerű szerveződések elérték a legfelsőbb köröket is. 2025-ben az EU új irányelveket dolgozott ki az egészségügyi törvénykezésben, ami tulajdonképpen a teljes politikai és közigazgatási szféra átalakulásához vezetett.

Ekkor, a szénhidrátbevitel Európa-szintű szabályozása után, magam is González-hívőként, csatlakoztam az első megalakuló szénhidrátkommandóhoz. Teljes mellszélességgel hirdettem, őszintén hittem abban, hogy az emberiség megmentésre szorul. Hogy a fiatalos életmód, az európai értékek, a megfelelő mennyiségű páros szex és ekként a nagyobb népszaporulat, a nemzetek felvirágzása következhet, ha sikerül kiszorítanunk korunk vasöklét, a szénhidrátot a táplálkozásból.

Hittem az új, sovány és egészséges Európa eljövetelében.

Előbb egyszerű kommandósként, majd kiképzőként és területi vezetőként szerveztem (a gendertudatosság jegyében) a férfiakat és nőket egyaránt befogadó erdélyi egységeket. Felvilágosító kampányba kezdtünk, hatalmas plakátokat, pannókat helyeztünk el mindenfelé. Közintézményekben és köztereken hatalmas képernyőkön huszonnégyórás műsorok tájékoztattak a szénhidrátfogyasztás ártalmairól. Iskolákat, munkahelyeket kerestünk fel, tevékenységünket természetesen az EU finanszírozta. Az ekkor született gyerekek már nem kaptak életük során szénhidrátot, helyette egészséges fehérjékkel és rostokkal tápláltuk őket államilag szabályozott előírások szerint. Az emberek önként szolgáltatták be a birtokukban levő szénhidrátokat, nagy közösségi szénhidrátégetéseket tartottunk a köztereken. Lángoltak a torták, égtek a muffinok, porladtak a kenyerek, különösen a fehérek. Alkoholokkal tápláltuk a lángot.

A nehézségek első kenyérboltok, cukrászdák és kocsmák központilag előirányzott bezárása után kezdődtek. Nem volt szükség többé gabonára, gyümölcsfeldolgozásra és így tovább. Emberek tízezrei kerültek az utcára. A Nestlé európai vezérigazgatójának öngyilkossága láncreakciót indított el, ezrek kíséreltek meg véget vetni kilátástalannak tűnő életüknek. A pszichológusi és addiktológusi szakma felértékelődött, a rendelkezésre álló szakemberek többszörösére lett volna szükség, de sajnos kiderült:

pékekből nehéz addiktológust csinálni. Szerencsére sokan közülük fitneszguruk lettek.

Nem részletezem. Én ekkor azért még azt gondoltam, hogy kellő felvilágosítással, eszmei támogatással megoldhatjuk az akuttá vált társadalmi kérdéseket. A jelek szerint González, aki ekkor Európa teljhatalmú vezetőjeként visszavonultan élt egy Csendes-óceáni szigeten és a nyilvánosság előtt már sosem mutatkozott (a hírek szerint szigorú étrendje ellenére öregedett), kevésbé: erős katonai szervezkedésbe kezdett, a kommandókat idegenlégiósok képezték ki fegyveres bevetésekre és önvédelemre.

Ekkor már nemcsak a szénhidrátfogyasztást szorította vissza a törvény (a gyümölcs- és tejcukorbevitelt azért nem), de szigorú szabályozás írta elő a heti háromszori edzést korra és nemre való tekintet nélkül. Korunk új edzői, egykori pékek, cukrászok, kocsmárosok, sörfőzdei dolgozók, kombájnvezetők (maguk is különböző szénhidrátkommandók tagjai) nem ismertek igazolt hiányzást, azonnal jelentettek minden kihágást.

Az első kivégzéseknél kezdtem elveszíteni a hitemet a szép új világ eljövetelében.

Mint az erdélyi alakulatok vezetője azért igyekeztem elkerülni a végső megoldást. Csak a háromszoros visszaesőket büntettük, azokat például, akik háromszor hiányoztak a fitneszteremből vagy harmadjára is cukorral itták a kávét, őket is a legkegyesebbnek tűnő azonnali főbelövéssel. Sosem voltam az erőszak és a kínzások híve.

Ám évtizedek óta most először úgy tűnik, lehetne másként. A székelyek ugyanis partizánakciókba kezdtek.

Már az első törvények bevezetésénél, még a húszas évek második felében székely küldöttség kereste fel az EU vezetőit: azt mondták, ha nem ehetnek kenyeret, inkább nem is esznek. Ha nem ihatnak szilvapálinkát, az beláthatatlan életstílusbeli és társadalmi változásokhoz vezet. Egyszersmind

kérték a Szénhidrátfogyasztó Székely Autonóm Tartomány elismerését.

Az EP-ben kérésüket iktatták, majd hazaküldték őket. Orbán Viktor, aki ekkor már visszaeső szénhidrátfogyasztóként Oroszországban élt száműzetésben, levélben fejezte ki együttérzését a székely néppel. De érdemleges intézkedés nem történt. A székelyek szomorúan kullogtak haza, mégiscsak disznót vágtak, ették a kolbászt kenyér nélkül, pálinka nélkül. Véráztatta történelmüket siratták.

Ja, ekkoriban indult el a muzulmán kivonulás is Európából. Az Új Muzulmán Erő és Migráció Pártja vezette ki híveit az öreg kontinensről a tengereken át a szélrózsa minden irányába, azt mondták, egy percig sem maradnak tovább egy olyan helyen, ahol cukor nélkül kell inni a mentateát. De mindez a székelyeket nem érintette meg különösebben. Ők maradtak.

No, de – ma már azt mondom – a sok sport és nélkülözés nem volt hiábavaló. Kémeim jelentik, hogy

kenyérsütő és pálinkafőző partizánalakulatok bújnak meg Máréfalva és Oroszhegy között az erdőkben.

A legvéresebb harcokra felkészülten, a medveveszéllyel is dacolva olykor prézlislaskaevő szeánszokat is tartanak. A Szováta melletti Szakadát erdőiben egy titkos csoport az éj leple alatt málnalekvárt főzött, helyben sütött kenyerekre kenték és megették. Híveik egyre gyarapodnak. Mindeközben szervezkedések vannak Magyarországon is. Ellenállók ezrei szerveződnek a Kisüsti Mozgalom és a Gasztroördögök köré, akik a magyar paraszti hagyományokra hivatkozva a túlzott húsfogyasztás ártalmait hirdetik, a fehérjékkel szemben a szénhidrátok mellett állnak ki.

Az én időm lejár, nem üldözöm már őket. Kommandósaim fegyelme oda, aranyáron beszerezhető cukorral eszik néha már az epret, és hagyom. Hiszem, hogy a székely-magyar összefogás gyönyörű napjai következnek, Európa történelmét rövidesen mi írjuk.

Gasztroforradalom van kitörőben.