A szeptember utolsó vasárnapján megtartott katalán parlamenti választásokon csekély többséget szereztek a függetlenségpárti erők. Kíváncsiak voltunk, hogyan látja „belülről” egy katalán politikus a helyzetet. Marc Gafarot írása.

Marosvásárhelyen a magyar pártok belátták, hogy együttműködve erősebbek lehetnek. Hallgattak a választók évek óta fokozódó igényére, hogy legyen minőségi magyar összefogás.

Egy árulásból élő és a sikerén felbuzdulva hozzá szegődött, korábbi pártjukat szintén eláruló honatyák révén befolyásossá vált kalandor ma a királycsináló Romániában.

A zászló nem nekünk, európai kisebbségeknek áll.

Jogi-adminisztratív kifogásokkal igyekeznek hátráltatni a folyamatot, de nem riadnak vissza a történelemhamisítástól, ártatlan emberek meghurcolásától sem, a távlati cél a restitúció végleges leállítása, a rablással szerzett vagyon megőrzése érdekében.

Hiába volt kormányon – a költővel szólva: a hatalom pótszékében – az RMDSZ, az autonómia és az egyetem-ügy tekintetében egyetlen lépéssel sem jutottunk közelebb a célhoz.

Ellenük azonban a kerítés mit sem ér. Vigyázat: MEDVEJOGSÉRTŐ HUMORVESZÉLY.

Minél többször hangoztatják valamiről manapság, hogy multikulturális, annál inkább gyanítható, hogy igazából nem az.

Mit érnek gazdasági teljesítményt mérő statisztikák, ha a gazdasági fejlődés előnyeit nem érzi meg az ország lakossága?

A Székelyföldön a prefektusi intézmény jó ideje az önkormányzati vezetők meghurcolására, a székely jelképek üldözésére, a székelyföldi közösség hergelésére, etnikai gyűlölet szítására szakosodott, így vált egyszerű sóhivatalból a román államhatalom elnyomó gépezetévé.

Már jóval a fajelméletnek a német államdoktrínákban való megjelenése előtt Románia a „tiszta vérvonalra” alapozta politikáját. Nem érdekelte, hogy azok a szerencsétlen erdélyi magyarok mit gondolnak, azon volt, hogy elvegye a nyelvünket, a lelkünket.

Oroszország kitört a Krím elcsatolása nyomán a Nyugat által foganatosított elszigeteltségből, és ismételten teret követel magának a nemzetközi porondon.

Olyan méretűvé nőtt a kisebbségben élő magyarok elvándorlása, hogy az már felveti az erdélyi, vajdasági magyar közösség megszűnésének kérdését.

Most csak egy csatát nyertünk, végleg akkor nyerjük meg a háborút, ha az ilyen perek el sem kezdődnek, a prefektusok és segítőik pedig nem a feszültségek szításán, hanem azok elsimításán dolgoznak majd.

Nem alaptalanul született a vicc: a székely ember mindenhez „es” ért. Az eredmény látszik es.

A keresztény és az iszlám közösségek sohasem fognak békességben megélni egymás mellett.

Nem tudom visszafojtani a fekete humort: a hősi múltban sokkal könnyebben sikerült ennyi embert egyik napról a másikra valahová eltüntetni, mint most regisztrálni meg dédelgetni.