Miért hallgatnak az érintettek az Iskola Alapítvány magánbizniszéről?
Van egy ilyen szólás, hogy mindenki természete szerint dicséri az Istent. A fecske úgy, hogy rak egy fészekalja tojást, ha teheti. A farkas úgy, hogy elkapja az őzgidát, ha teheti. Az ember úgy, hogy szól hozzá, ha teheti. Ebbe a természetbe (legalábbis abból a nézőpontból, ahonnan a szólást kiötlő és használó ember közelít hozzá) mélyen be van ágyazva az a bizonyos morális kód, amitől a nézőpontos ember nemigen tud szabadulni.
Nos, amikor elolvastam az Átlátszó Erdély tényfeltáró cikkét a L'Alchimiste nevű vendéglátóipari egységről, az Iskola Alapítványról, a Videbor Kft.-ről, Nagy-Debreczeni Hajnalkáról, Nagy Zoltánról, eszembe jutott ez a fenti szólás. Oké, ezt el tudom fogadni (nem, de mégis). Ők az alkimisták. Nekik ilyen a természetük. Ők így dicsérik az Istent.
Na de, ha úgy tetszik, rajtakapták őket. Felrobbant a kezükben a kémcső, mint az aranycsinálással kísérletező alkimistáéban. Kaptak is egy piros lapot: ha másért nem is feltétlenül, az érdekkonfliktus kapcsán mindenképpen.
Tudjuk, ilyesmi előfordul mindenféle körökben: az alkimisták próbálkoztak, kilógott a lóláb, jött a piros lap. És? Valamiféle reakcióra várna az ember. Egyrészt az Iskola Alapítvány részéről, hogy akkor ez most hogy is van, másrészt maguktól az érintettektől. Ez így lenne fair.
De nemigen látok reakciókat. És eszembe jut megint az a bizonyos morális kód. Hogy miért? Engedtessék meg nekem egy kis költői túlzás, a példa kedvéért. Hasonló esetben még a maffia vagy bármely diktatúra is morálisabban jár(t) el az ellene fellépőkkel. Ha valaki vétett a maffia mint közösség szabályai ellen, akkor egy szép nap a folyó fenekén ébredt az illető, egy betonkockával a lábán. Vagy kapott egy golyót a tarkójába, egyebébe. Ezt követelte a „morál”. Ha valaki szerkesztett egy szamizdatot, beszólt a diktátornak, hát jött egy autó, elvitték, fenyegették, pofozták, kínozták, esetleg eltüntették a kellemetlenkedőt. Rendben, ma demokrácia van. Meg errefelé épp nincs (klasszikus) diktatúra. Maffia van (rendben, talán az se klasszikus), és szokott is reagálni, ha rálépnek a tyúkszemére.
Na, de mit tesznek az alkimisták? Semmit. Mukk sincs. Nap mint nap kinyitják a vendéglőt. Business as usual. Magyarán: a maffiának és a diktatúrának is volt/van morális kódja. A saját természete szerint, értelemszerűen. Az alkimistáknak nincs. Nulla. Legalábbis egyelőre.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
… a Román Nemzeti Banknak két milliárd euróba került eddig Simion mester győzelme… és a napi politikai káoszon túl: annyi drogot kapcsoltak le Nagyváradon, hogy attól egy T-Rex is kifeküdne.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
A magyar kormány semmilyen elszigetelést, retorziót nem támogat Romániával szemben – jelentette ki pénteken Orbán Viktor.
A magát George Simion hívének kiadó, Tulcea megyei férfi lebozgorozza, szidalmazza, fenyegeti és „visszaküldené” a romániai magyarokat Magyarországra. A TikTok közösségi videómegosztón terjedő videó kapcsán Kézdivásárhely polgármestere is megszólalt.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Avagy lamentáció arról, hogy milyen következményekkel járt egy hajdani nagypénteki gyermekcsíny.
Avagy lamentáció arról, hogy milyen következményekkel járt egy hajdani nagypénteki gyermekcsíny.
„A gyergyói biotechnológiai központból kiszabadult a BY-4 szintetikus kórokozó és szinte napok alatt végzett az összes fával és bokorral a Gyergyói-medence déli részén és a Marosfőtől az egykori Tusnádfürdőig húzódó hetven kilométer hosszú sávban.”
„A gyergyói biotechnológiai központból kiszabadult a BY-4 szintetikus kórokozó és szinte napok alatt végzett az összes fával és bokorral a Gyergyói-medence déli részén és a Marosfőtől az egykori Tusnádfürdőig húzódó hetven kilométer hosszú sávban.”
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.