Továbbá: mi fán terem a kultúra? Mi fán terem a magyar? Nehéz kérdések ezek. Az adható válaszok pedig... nos, ez egy válaszkísérlet. Tele tiszttelettel.
Ma van a Magyar Kultúra Napja. 1989 óta. Mert történetesen egy „mai” napon, 1823. január 22-én tette fel a pontot a Himnusz kéziratának I-jére Kölcsey Ferenc. Nem mellesleg, történetesen ma van Cseh Tamás születésnapja is. Aki történetesen épp 80 éves lenne. És történetesen 200 évvel ezelőtt született Petőfi Sándor (a nemzeti költő és punk). Nem január 22-én, de közel hozzá. És sorolhatnám a további dátumokat, történéseket.
De inkább arról szólnék, mi is ez a magyar kultúra, aminek a napja ma van. Két szóból áll, egyik komplikáltabb a másiknál, ami a jelentést illeti. Nézzük először a kultúrát, az kevésbé robbanásveszélyes (látszólag legalábbis) a mai globális(nak kikiáltott) világban. Egy meghatározás szerint
Ebben minden benne van (elvileg): anyagi és szellemi teremtett érték. A teremtéshez ennyit: apró istenek vagyunk tehát, jó (és rossz) kedvünkben teremtünk anyagot, szellemet. Talán annyi a különbség köztünk, apró istenek, és a Nagy Isten közt, hogy mi nem pihenünk meg hetednapon. Hogy ennek mi az oka (halandóságunk?, hübriszünk?), nem boncolgatom.
És akkor a vékonyabb jég. Mi az, hogy magyar? Huhh! Kézenfekvő lenne, ha azonnal egy nálam sokkal nagyobb koponyára hivatkoznék, aki azzal kezdte A magyar jellemről című írásának első fejezetét, melynek címe Mi a magyar?, hogy:
És igaza van. Nagyon bonyolult kérdés ez. Sőt, a másik változata is az: ki a magyar? Akiben magyar DNS tekereg? Ezzel nem jutnánk semmire, hiszen hej, de sokféle emberben tekereghet az a kettős spirál, de attól még nem feltétlenül magyarok az illetők.
Ismerek olyan embert, aki magyarul beszél otthon, de a rubrikába románt írt be a tavalyi mustrán. (És aki ettől még csodálatos ember, nem áruló, hogy csúnyát mondjak.) Tehát az sem feltétlenül magyar, aki otthon magyarul beszél. S akkor ki az? Jeleztem már, Babits Mihály okosabb ember volt, mint én vagyok, de nem csak ennek okán vállalom a meglehetősen kényelmes kibúvót: magyar az, aki annak vallja magát.
Hadd következzen egy lábjegyzet, ha tetszik: úgy vélem, könnyebb magyarnak vallani magunkat – ha egyáltalán kérdezi valaki, mert ez olyan magától értetődő, mint ahogy dobog a szív, dolgozik a tüdő stb. –, szóval könnyebb dolgunk van e téren, ha van körülöttünk valamilyen, például országhatár, legyen az bármilyen légies (vagy épp nem). Egy kicsit nehezebb a dolgunk akkor, ha önszántunkból vagy kényszerből
Nem beszélek most azokról a magyarokról (premisszaként elfogadom, hogy azok), akik önszántukból vagy kényszerből messze idegenbe vándoroltak. Nem is tudnék jól beszélni róluk, hiszen nincs személyes tapasztalatom e téren: önszántamból se fogtam vándorbotot (eddig, és nem is tervezem), kényszerből sem (eddig, és ezt se tervezem, de nem vehetek rá mérget, mert a fene tudja, milyen kényszer térdelhet egy bús napon a nyakamra).
Azokról a magyarokról beszélnék, akik a második csoportba tartoznak (tehát magamról is). Akik a történelem jóvoltából (vagy rosszvoltából, attól függ, honnan nézzük) elvesztették a határaikat. Jaj de jó, tapsolhatna bárki sarkig nyitott lélek: tudjátok ti, milyen jó dolgotok van? Hát határtalanok vagytok! Határtalanul áraszthatjátok a kultúrátokat a szélrózsa minden irányába. Ne szomorkodjatok hát!
Ez szép, persze. Csak épp azt felejtik el az örvendezők, hogy nem vagyunk egyedül, mi, határaink-vesztett magyarok. Mások is vannak körülöttünk.
És van itt még valami: akik történetesen többen vannak, mint mi. És akikkel ezeken a határtalan tájakon, ami számunkra a szülőföld, de számukra is, együtt kell élnünk. Ha ugyan nem akarunk vándorbotot venni. Vagy beolvadni a többségbe, a „fizika” nagy törvénye szerint. Mondom, bonyolult dolog ez a magyar kérdés.
És ha összerakom a két szót, még bonyolultabbá válik. Mert ha elfogadom, hogy a „határos” magyar kultúra az, amit a határok közt élő magyar kisisten-emberek teremtenek, akkor a „határtalan” magyar kultúra az lenne, amit a határokon kívülre szorult kisisten-emberek teremtenek. Amíg vannak, persze. És biza, tudjuk, néha nem olyan egyszerű ezeken a határtalan tájakon teremteni. A szélrózsa minden irányába való árasztásról hadd ne is beszéljek. A legkülönbözőbb okokból. A legkülönbözőbb szinteken.
Na de, hogy ne süsse rám Vörösmarty uram a billogot: „Nagyot iszik a hazáért s felsivít: csakhogy egyszer tenne is már valamit.” – nem szaporítom tovább a szót. Megyek, teszek-veszek picit a magyar kultúra háza táján (amolyan határtalanul). Vasárnap, ugye. Hogy halandóság okán-e, hübriszén, vagy esetleg más miatt? Mindegy is.
Akinek egyik dalát szombat este elénekeltük egy nagyon jó barátom születésnapján. És amely dal engem is teremtésre késztetett, ilyenformán (részlet egy hosszúversből):
ajtaja kitárva,
hej, de ott mulatunk bőszen bele a napnyugtába.
Fülünkben egy nóta,
fényes idők óta,
históriás nóta,
hogyaszongya:
Bukovina
BukoWien
Búvópatak
Csupa kín.”
A legvégén pedig álljon itt maga a dal, a számomra értelmezés szintjén talán túl-kemény-diónak bizonyuló magyar kultúra egy darabja:
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Jövő héten jelenti be a kormány a deficitcsökkentő intézkedéscsomagot. Két hónapos kiskutyát dobott ki az ablakon egy pașcani férfi.
Országszerte spontán munkabeszüntetést robbantottak ki hétfőn az adóhatóság, a nyugdíjpénztár, a munkaerő-közvetítő és a szociális kifizetési ügynökség alkalmazottai a kormány által tervezett, a közszféra dolgozóit érintő megszorító intézkedések miatt.
További híreink: elhunyt Kincses Előd, a marosvásárhelyi fekete március nagy tanúja, leégett a Vlegyásza-csúcson levő meteorológiai állomás, és van ahol idén már másodszor virágzik a cseresznye…
Az egészségügyi minisztérium sürgősségi rendeletet készít elő, amelyik lehetővé tenné az állami intézményeknél alkalmazott orvosok munkaszerződésének felbontását, ha munkaidejükben a magánegészségügyben dolgoznak.
Történelem, legendák és szociális felelősségvállalás – ez jellemezte a kolozsvári Unió szabadkőműves páholy működését a 19. század végén.
Két fiatal vesztette életét egy közlekedési balesetben vasárnapra virradóan Râmnicu Vâlceában. A rendőrség üldözte őket, miután nagy sebességgel közlekedtek, és nem álltak meg a jelzésre – közölte vasárnap a Vâlcea megyei rendőrség.
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
A 85 éves Emil Constantinescu meglepően őszinte volt egy, a bányászjárás évfordulójára szervezett eseményen, de ez aligha nyújt elégtételt a történelmi sérelmekre…
A 85 éves Emil Constantinescu meglepően őszinte volt egy, a bányászjárás évfordulójára szervezett eseményen, de ez aligha nyújt elégtételt a történelmi sérelmekre…
Ami megfogalmazhatatlan, mégis mindig megpróbálkozunk vele.
Ami megfogalmazhatatlan, mégis mindig megpróbálkozunk vele.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
Láttam a neten, hogy a paradicsom rákkeltő lehet, mert tele van vegyszerrel. Az uborka is. Azt fontolgatom, hogy kiiktatom az étrendemből. A fodros kel levele jobb, tele van luteinnel és zeaxantinnal. És a sóska is (oxálsav, naftalén-diolészterek).
Láttam a neten, hogy a paradicsom rákkeltő lehet, mert tele van vegyszerrel. Az uborka is. Azt fontolgatom, hogy kiiktatom az étrendemből. A fodros kel levele jobb, tele van luteinnel és zeaxantinnal. És a sóska is (oxálsav, naftalén-diolészterek).
A kérdés költői, a lehetséges válaszok azonban egyáltalán nem megnyugtatóak.
A kérdés költői, a lehetséges válaszok azonban egyáltalán nem megnyugtatóak.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.