// 2025. július 15., kedd // Henrik, Roland
Szántai János Szántai János

A tolerancia nem mém, de nem is eleve adott valami, mint például egy emberi szív

// HIRDETÉS

Jó ideje mantrázzák kelettől nyugatig, északtól délig, hogy tolerancia-tolerancia-tolerancia! Közben egymást követik a vérbíróságok, nyilvános lincselések, a legkülönbözőbb közösségi arénákban. Igen gyakran a tolerancia nevében.

(Külön)Vélemény

Szerző: Szántai János
2024. június 28., 17:46

Gondolom (bár azért remélem, nincs teljes mértékben igazam e tekintetben), nagyon sokan szembesültünk már azzal az élménnyel ebben a hang-, vagy inkább üvöltéssebességgel száguldó, szétszaggatott, véleményszabad(os) és kommentagresszív világban, hogy valamilyen, az esetek elsöprő többségében online térben elmondjuk a nézetünket valamiről. Ami nem cicafotó, születés vagy annak a napja, esküvő, esetleg haláleset (bár döbbenettel látom, hogy a halálesetek szentsége egy ideje megroppant).

Szóval, történik valami a szűkebb-tágabb világban és mi véleményt mondunk róla. Sietek megjegyezni: civilizált, adott esetben érvek talaján nyugvó véleményt. Mire

embertársaink egy része azonnal úgy érzi, hogy katonabakanccsal, machetével, lángszóróval, napalmmal kell reagálnia.

A lényeg, hogy ezek az embertársak kifejezzék, mennyire szánalmasak, nullák, hülyék, esetleg nácik, kommunisták, buzisimogatók, fasiszták, mindenrosszisták vagyunk. És ha lehet, szűnjünk meg.

Elhűlve nézem az ész nélkül vagdalkozó, érzésem szerint meredeken infantilizálódó (vagy már infantilizált) társadalmat (?). A vagdalkozók életkora persze, számít. A „felnőttek”, akik úgy rázódtak bele ebbe a (digitális) világba, mint tehén a gatyába, ők a nagy infantilizálódók, pedig éppen ők foghatnák vissza magukat, ugye, élet- és egyéb tapasztalataik okán. A „tinik” (zé meg egyéb generációk tagjai), akik gyakorlatilag ebbe a közegbe születtek bele, akár lehetnének is infantilisak. Ám attól még elborzaszt az a kegyetlenség, ahogy online felületeken (de iskolai vécékben, folyosókon, „kint a havon” is) gátlás nélkül (karakter)gyilkolják egymást, ha úgy hozza a kedvük. Akinek nem inge, ne vegye magára, persze.

Közben jó ideje megy a mantra kelettől nyugatig, északtól délig, hogy tolerancia-tolerancia-tolerancia!

Az egyébként ragyogó elmélet és a velőtrázóan brutális valóság között feszülő hatalmas távolságról az a poén jut hirtelen eszembe, amikor két politikus vitatkozik a háborúról, illetve a békéről. És a vita hevében a békepárti politikus egy adott ponton beleüvölti a másik arcába, hogy: Itt béke lesz, vagy agyonütlek!

Eltöprengtem hát picit azon, mi a jóistent jelenthet akkor ez a mágikus szó: tolerancia. És nem, nem érdekel a szótári meghatározás. A szűkebb-tágabb világban zajló eseményekre adott emberi reakciókból indultam ki. Az első feltételezésem az volt, hogy a tolerancia egy mém. Vagyis egy olyan kép, amellyel potenciálisan igen sokan találkozhatnak, adott esetben futótűzként terjed monitorról monitorra, szájról szájra, agyról agyra… és végeredményben jó érzést okoz. Néhány másodpercig. Aztán az ember lapoz. És tovább osztja a pofonokat, baltákat, ami épp eszébe jut. Ilyen alapon az a véleményem: a tolerancia nem mém, aki pedig annak fogja fel (vagy nem fogja fel), az hatalmasat téved.

A másik dolog, ami eszembe jutott a toleranciáról:

talán a természetünk része, a normalitás része, mint például egy emberi szív. Vagy vese. Vagy láb.

Az nagyon nagy baj, sőt, inkompatibilis lenne az élettel, ha az ember szív nélkül születne. Az is nagyon nagy baj, komor diagnózisok tárgya, ha az ember láb nélkül születik. Amint hogy az is nagy baj, ha az ember valamilyen oknál fogva elveszti (nem feltétlenül szó szerint, hanem a normális vesefunkciókat tekintve) az egyik, vagy nagyon súlyos esetben mindkét veséjét. Elvileg fennállhatna egy ilyen eset. Amennyiben az ember DNS-ébe bele lenne kódolva a tolerancia, mint a szív, a vese vagy a láb. Nos, úgy gondolom, nincs belekódolva. Sőt, úgy gondolom, az ember alapvetően nem toleráns lény. Nincs oka az lenni. Az emberek alapjáraton nem egyenlőek, nem hasonlóak, tehát a bármiféle mássággal szemben, ha tetszik, zsigerből intoleránsak vagyunk. Viszont: a tolerancia olyan valami, ami tanulható. És ugyanígy elfelejthető.

Így jutottam el addig a feltételezésig, hogy

a tolerancia kísértetiesen hasonlít például a köszönéshez (és nem több annál).

Az ember bemegy egy boltba, ahol senkit nem ismer, és köszön, mert megtanulta, hogy köszönni jó. És nem azért jó, mert valaki Tanító ezt mondta neki (ugye, ilyen alapon és ad absurdum azt is megtanulhatta volna, hogy milyen klassz dolog leugrani a templomtoronyból), hanem azért jó, mert megalapozza a másikkal való kommunikációt. Amely alapra aztán további kommunikációs szintek rakódnak rá, nyilván aszerint, hogy mennyire „tanult” ember valaki. Mi ennek az egésznek az értelme? Hát az, hogy kenyeret vesz, továbbá az, hogy barátságosan elbeszélget az eladóval.

És akkor a fenti töprengések nyomán felvetődik a kérdés: miért gondoljuk mégis azt, hogy a köszönés egy szimpla, akár elhanyagolható gesztus, a tolerancia meg valami vezérelv? Mert úgy tűnik, nem az.

Úgy tűnik, a tolerancia annak a gyakorlása, hogy erőt vegyünk magunkon.

Nagyon kedvelem egyes polgártársaim beszélgetéseit a cigányokról, hogy egy példát is hozzak. Hogy milyen csúnya a rasszizmus, amellyel viseltetünk mi, privilegizált fehérek, a cigányokhoz. Na de amikor a szomszédba beköltözik egy cigány család a maga kultúrájával, vagy a gyerekek összecsapódnak a játszótéren, azonnal megváltozik a hozzáállás. Elillan a tolerancia, mint a kámfor. És jön az, hogy… nem írom le, valóban csúnya.

A fentiek alapján úgy gondolom, a tolerancia nem mém, nem a normalitás szerves része, és nem is olyan valami, amit bárki emberre rá lehet kényszeríteni, akár a legszelídebb nevelési célzattal. A tolerancia annak a tudása (vagy érzése), hogy valami olyasmivel állunk szemben, ami különbözik az értékrendünktől, de adott – vagyis minden egyes esetben, amikor bármiféle számunkra idegen dologgal, emberrel, viselkedéssel, ideával találkozunk, erőt kell vennünk magunkon, hogy… elfogadjuk. Vagyis: nem kell szeretni, nem kell egyetérteni, nem kell pajzsra emelni, de nem is kell azonnal és kíméletlenül kivégezni. Ez viszont napi munkát igényel. Ugyanúgy, ahogy a társunk, gyermekünk, barátaink… vagy éppen az Isten iránti szeretet.

// HIRDETÉS
Különvélemény

A radikalizálódott elitek populizmusáról

Fall Sándor

„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”

Visszatérés önmagunkhoz – mit tanulhatunk Erdélyben egy amazóniai kultúrától?

Sánta Miriám

Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Ilyen volt jezsuitának lenni a 20. századi Romániában

Sólyom István

Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.

A kozmosz megállt a Bánffy-kastélyban és kilökte magából az ősmagyar sámánpunkot

Szántai János

A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Ismét embert ölt a medve! Nem! Egy kretén miatt legyilkoltak egy háromgyermekes macianyut!
Főtér

Ismét embert ölt a medve! Nem! Egy kretén miatt legyilkoltak egy háromgyermekes macianyut!

Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.

Kiskorúak elektromos rollerrel elszenvedett balesetéért a szülők ellen indítanak bűnvádi eljárást, figyelmeztet a rendőrség
Krónika

Kiskorúak elektromos rollerrel elszenvedett balesetéért a szülők ellen indítanak bűnvádi eljárást, figyelmeztet a rendőrség

Országszerte egyre több kiskorú szenved balesetet elektromos rollerrel. Szatmár megyében az elmúlt hétvégén három 10 és 12 év közötti gyereket kellett sérülésekkel kórházba szállítani.

Ilie „Boló” Bolojan előtt két ­út áll a kudarc felé
Főtér

Ilie „Boló” Bolojan előtt két ­út áll a kudarc felé

Van ez a tervezett második deficitcsökkentő csomag, amiben a különleges nyugdíjak problémáját is megoldják állítólag. Na ja. Hogyne. Persze. Naná…

Téli tájat hagyott maga után a jégverés a szomszédos megyében
Székelyhon

Téli tájat hagyott maga után a jégverés a szomszédos megyében

Nem szokványos látvány ami egy jégeső után maradt július 12-én a Neamț megyei Vânători-Neamț faluban és környékén.

Megfordult a trend: hosszú idő óta több romániai távozott Németországból, mint ahány odament
Krónika

Megfordult a trend: hosszú idő óta több romániai távozott Németországból, mint ahány odament

Tavaly öt év után először fordult elő, hogy több romániai távozott Németországból, mint ahányan odaérkeztek.

Két ember meghalt, négyen megsérültek egy közlekedési balesetben
Székelyhon

Két ember meghalt, négyen megsérültek egy közlekedési balesetben

A rendőrség közlekedési tájékoztató központja (Infotrafic) szerint a 7B jelzésű országút Arad és Tornya közötti szakaszán történt balesetben két autó volt érintett.

// még több főtér.ro
Reformok? Milyen reformok, helló?
2025. július 10., csütörtök

Reformok? Milyen reformok, helló?

Befejezhetetlen írás a Pénzpazarlásra Harminc Éve Rácsodálkozó Döntéshozók Országára rácsodálkozásról.

Reformok? Milyen reformok, helló?
2025. július 10., csütörtök

Reformok? Milyen reformok, helló?

Befejezhetetlen írás a Pénzpazarlásra Harminc Éve Rácsodálkozó Döntéshozók Országára rácsodálkozásról.

Elmarad a rendszerváltás – huszadik erdélyi történet a jövőből
2025. július 03., csütörtök

Elmarad a rendszerváltás – huszadik erdélyi történet a jövőből

„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”

Elmarad a rendszerváltás – huszadik erdélyi történet a jövőből
2025. július 03., csütörtök

Elmarad a rendszerváltás – huszadik erdélyi történet a jövőből

„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”

Miért nincs íze a paradicsomnak?
2025. július 01., kedd

Miért nincs íze a paradicsomnak?

Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?

Miért nincs íze a paradicsomnak?
2025. július 01., kedd

Miért nincs íze a paradicsomnak?

Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?

Különvélemény

A radikalizálódott elitek populizmusáról

Fall Sándor

„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”

Visszatérés önmagunkhoz – mit tanulhatunk Erdélyben egy amazóniai kultúrától?

Sánta Miriám

Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Ilyen volt jezsuitának lenni a 20. századi Romániában

Sólyom István

Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.

A kozmosz megállt a Bánffy-kastélyban és kilökte magából az ősmagyar sámánpunkot

Szántai János

A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.

// HIRDETÉS