Tűnjön már el a „vörös pestis” a parlamentből! (Nem fog)

Szemmel láthatóan nem sokat változott a korrupció miatt lesittelt Liviu Dragnea uralma óta a Szociáldemokrata Párt (PSD), holott a volt vezető bukása után nyilvánvalóan el kellett játszani a nagy megújulást, hiszen mindenkinek elege volt már a korrupcióból, a politikai önkényből és a pártérdekek mindenek felett álló kezeléséből.

Arról már ne is tegyünk említést (de, tegyünk!), hogy Dragnea eleve a 2015-ös Colectiv-tragédiába belebukott Victor Pontát váltotta a párt elnöki székében.

mint ahogy túlélte Dragneát is, sőt az utána következő Viorica Dăncilă (!!) sem tudta összetörni a pártot, amit még a rossz emlékű Ion Iliescu alapított, átmentve ezzel az egykori kommunista párt második vonalának jó részét az „új rendszerbe”.

Hiába skandálta a tüntető tömeg már 2015-ben (sőt már előtte is) a vörös pestises szlogent (PSD, ciuma roșie!), hiába volt a napnál világosabb, hogy a mindent megbénító romániai korrupció melegágya éppen ebben a pártban keresendő, amely még az előző rendszerben megszokott logika mentén, az előző rendszerből átmentett apparátussal, sleppel, érdekhálóval szőtt át mindent, azóta sem sikerült megszabadulni tőlük:

Igaz, az ilyen nagy múltú, befolyásos pártokat (ebbe a nagy múltba nyugodtan beleszámolhatjuk az előző, kommunista rendszert is) nem olyan könnyű még demokratikus választásokon sem kigolyózni, hiszen ha csak a családtagok, a zsíros állásokba beosztott unokatestvérek, és keresztgyerekek, a hozzájuk kapcsolódó kiterjedt érdekszféra (erre utalhatott Bolojan a kincstári patkányozásával) és azok barátai rájuk szavaznak, máris megvan az alap, ahhoz pedig már csak a többit kell megvásárolni néhány kiló krumpliért, soványka szociális juttatásokért, pár hamis ígéretért cserébe a mélyszegénységben élőktől, akikből ma is van szép számmal az országban.

A PSD ugyanis megnézte az újabb közvélemény-kutatások eredményeit, amelyek az eddig végig ellenzékből károgó, Călin „Szuverenista” Georgescu farvizét is alaposan kihasználó AUR népszerűségének drasztikus növekedését és gyakorlatilag az összes „hagyományos” párt támogatottságának drasztikus csökkenését mutatja. A választásokat eddig valahogy mindig behúzó, a parlamentbe minden alkalommal jelentős támogatottsággal bejutó PSD is elindult egy meredek lejtőn lefelé.

– legyintene erre az egyszeri választópolgár.

A PSD talán még a többieknél is sokkal többet tett azért, hogy jelenleg egy olyan drasztikus átalakulás menjen végbe a romániai politikai preferenciák terén, amely azonban sajnos csak részben fogja elérni a kívánt hatást: az eddig kormányzó pártokat lehet, hogy lesöpri a palettáról (kisöpri a parlamentből),

A pártvezér, George Simion is eleve az úzvölgyi katonatemetőben szervezett nacionalista megmozdulások szervezőjeként lett ismert, abból a kétes népszerűségből építette fel a pártját – ma pedig már Románia legnépszerűbb politikusa.

Elsősorban ezért megbocsáthatatlan az, amit most Grindeanuék csinálnak: kihátrálnak az EU-párti koalícióból – amelybe kezdetben a „megint megmentjük az országot” típusú kenetteljes mosollyal az ábrázatukon léptek be –, csak mert az ország úgynevezett megmentése messze nem olyan fontos nekik, mint az, hogy ne veszítsenek több szavazatot.

A lépés hatása különben máris érezhető.

Az újabb kormányválság valószínűleg azt fogja eredményezni, hogy még jobban leminősítik Romániát, még nagyobb kamattal fogjuk felvenni a költségvetési hiány miatt sajnos elengedhetetlen hiteleket, vagyis más szóval még több pénzt fogunk kifizetni mi, az állampolgárok, csak azért, hogy a PSD ne sározza be a látszólag tiszta kezeit.

– hiszen a bolojani reformok szükségesek ugyan, de a büntetővoksok lavináját fogják elindítani, akármit is tesz ezek után a PSD vagy bármelyik másik alakulat.

No persze a PSD legendás elveiből kiindulva egyáltalán nem kizárt, hogy a következő választások után, sőt akár még előtte is lazán összeszűrik a levet a korábban közellenségnek kikiáltott AUR-ral is, hogy a túlélésüket ismét csak biztosítsák.

A kilátások tehát nem túl fényesek: a „vörös pestis” az összes disznóság ellenére sem fog egyelőre kiszorulni a parlamentből, miközben a széljobb AUR-t már nem lehet túl sokáig távol tartani a tényleges hatalomgyakorlástól. De azért ne essenek pánikba.

Elvégre ez az ország és az erdélyi magyarság kibírt már egy bizonyos Nicolae Ceaușescut is, pedig az sem volt piskóta.