Nicușor Dan, a projektország hasznos idiótája

Épp a minap jutott eszembe: kezdek hozzászokni ahhoz, hogy Romániának nincs kormánya. A megszokottság érzésének oka pedig lényegében az, hogy nem látok nagy különbséget aközött, amikor az országnak van, illetve amikor nincs ilyen állami vezető szerve.

néhány pártos nagyember fotózkodik egy-egy létesítmény átadásánál, néha valakit elvisz a DNA, az adófizető szavazópolgárok futnak a pénz után, nyaralnak nyáron, telelnek télen, lehet ügyeskedni, csalni, lopni, feketézni, csúszópénzezni, csak ne arcátlanul, ha az ember nem politikus, mert akkor arcátlanul is lehet, ohó, de mennyire, a korrupciós háló megvédi a hatalmasokat…

Vasárnap délelőtt egy tó partján üldögéltem, amikor rápillantottam a telefonra és nem hittem a szememnek:

amin egyébként nem tudok csodálkozni, mert az összes valamire való párt (értsd, PNL, USR, RMDSZ) fityiszt mutatott neki.

Édes jóistenem, de hát ki ez a pali? Adrian Veștea. Liberális politikus, olvastam aztán, a párt főtitkára (!). Volt Brassó megyei prefektus. Volt fejlesztési miniszter a Ciolacu-kormány idején. (Hej, régi szép idők, amikor még volt kormány…) Aztán olvastam, hogy ezt a palit a hírek szerint

Nem is engedte be. Most képzeljék el azt a kínos helyzetet, amíg megjön fentről a hívás, hogy okés, a pasas bejöhet, ő a mi emberünk, ráadásul miniszter…

Jó, de hogy került ez elő? És miért nem konzultált az államelnök a politikai pártokkal a felkérés előtt? És miért épp vasárnap reggel dobja be a köztérre a bombát, amikor az ország ideiglenes miniszterelnöke, Ilie Bolojan úr éppen külföldön (a Moldovai Köztársaságban) tartózkodik?

Az álmosnak ígérkező sajtóvasárnap szabályosan felrobbant. Jöttek a gyorselemzések:

Volt olyan alkotmányjogász, aki azt mondta, dehogyis, hát nem egyezkedtek eleget? Hahó, az ország vezetés szempontjából a semmiben lóg, közelednek az európai pénzekre (PNRR) vonatkozó határidők, ilyenkor az elnök megy előre. Más alkotmányjogászok szerint persze, Dan úr alkotmányt sértett, hiszen Tomac úr visszalépésével nulláról kell indítani a kormányalakítási folyamatot, márpedig az alkotmány világosan kimondja, hogy az államelnök csak a pártokkal való egyeztetés után jelölhet bárkit miniszterelnöknek. (Azon már senki se töpreng, hogy a nagy technokatakormányozás után miért került elő egy politikus jelölt, jóvanazúgy, előre!)

Ugyanis Tomac úr kormányát nem szavazta le a parlament, hanem visszalépett. (Meg kell adni, a projekt sakkmesterei jól megtervezték a lépéseket.) És visszalépés esetére nincsen szabály. Van viszont egy olyan elv, miszerint amit nem korlátoz elő törvény, az nem tilos. Más kérdés, hogy minden tisztességes, korrekt, demokratikus államban egyeztetni kellett volna a pártokkal. Itt tehát máris megjegyezném:

Közben a pártok is értesültek a nagy eseményről (Csoma Botond RMDSZ-szóvivő meg is jegyezte, hogy a tévéből értesült róla) és röpködni kezdtek a nyilak. Bolojan úr azonnal hazaindult, aztán jelentkezett egy Facebook-bejegyzéssel, miszerint tudomásul vette az elnök döntését, amelyet ellenséges akcióként értelmez, pontosabban kísérletként a PNL kettészakítására. Ehhez azt kell tudni, hogy a PNL-ben van egy olyan banda tábor (Hubert Thuma, Cătălin Predoiu, Alina Gorghiu, ja, Adrian Veștea stb.), amely együttműködne a PSD-vel.

Ezen a ponton az is eszembe jutott, hogy

a hétfői gyűlésen szépen defenesztrálják az „álruhás PSD-sek”-nek nevezett párttársaikat, megtisztul a liberális párt és másnap reggeltől nem kellene naponta szembeköpnie saját magát.

Na de mindegy is, hogy jót tesz a vasárnap reggeli bomba bejelentés vagy rosszat: szinte biztosan állítható, hogy Nicușor Dan úr frontálisan megtámadta a PNL-t. Eddig is aktív volt a front (elsősorban Bolojan úr erőszakos reformpolitikája miatt), de azt lehetett mondani, hogy a támadás a PNL PSD-szimpatizánsai és maga a PSD irányából érkezett. Vasárnap teljesen világossá vált, hogy

A terv viszonylag egyszerű, ahogy látom: Bolojan urat kukázzák, ez az első lépés, aztán jön a puccs, új PNL-elnök, akivel „szót lehet érteni”, aki nem helyezi a saját hatalmi vágyait és frusztrációit a Haza érdeke elé. Ugye, ezt szokták Bolojan úrnak felróni a Grindeanu-félék.

Teltek az órák, a tó fölött az esőfelhők, az online médiatérben a politikusi állásfoglalások gyülekeztek. Az USR bejelentette, röpgyűlést tart az ügyben. (Később meg is volt, a párt eldöntötte, nem kér az esetleges Veștea-kormányból.) Az RMDSZ is bejelentette, gyűlni fog. (Gyűlt is, de itt nem lett egyértelmű állásfoglalás, kivárnak, lám, mit lép a PNL.)

Kiemelném Brassó polgármesterének bejelentését, aki támogatja Veștea úr jelölését. Naná, hogy támogatja, hiszen ő volt a PNL és a PSD – hoppá! – közös jelöltje Brassó polgármesteri tisztségére. (Nem akarok túl pesszimista lenni, de ez a háttérhatalmi hálózat úgy befonja a Románia nevű projektországot, hogy nem egy, tíz Bolojan is kevés lenne a mioritikus gordiuszi csomó átvágásához.)

Vasárnap este aztán egy igazán figyelemre méltó reakció is érkezett:

hogy amikor Veștea úr Brassó prefektusa, majd fejlesztési miniszter volt, akadályozta a NATO nagysinki (Cincu) bázisához köthető infrastrukturális fejlesztéseket, vagyis fittyet hányt Románia nemzetbiztonsági érdekeire. Igazából mindegy is, ki ez a tábornok, a lényeg itt az, hogy magas rangú katonai vezetők a lehető legritkább esetekben szoktak politikai csatákba beleállni. Ha mégis megteszik, azt jelenti, hogy ott, ha tetszik, igazi háborúról van szó.

Nos, elég nagy tétben merek fogadni arra, hogy az igen sajátos (értsd, korrupt, moderáltan náci, kisebbségelnyomó, lopkovics, szinekurista) romániai áldemokrácia védelmében történik mindez. Vagyis: lehet, hogy Bolojan úrék agresszív reformpolitikája járulékos veszteségeket is eredményezett (egyáltalán nem kedvelem Bolojan úr láncfűrészes stílusát), viszont

a mindenféle állami kulcspozíciókban ücsörgő korrupt pártkliensek pókhálójának. És ez megbocsáthatatlan bűn. Mert senki nem mert nekimenni ennek az állami maffiának. Ahol (és ez nagyon fontos!) nem csak a régi kommunisták rokonai, leszármazottai, az új pártok kliensei, hanem a szekuritáté, majd a SRI és a többi titkosszolgálat emberei is ültek ülnek. A hadüzenet tulajdonképpen Bolojan úréktól érkezett. És most megjött a válasz is, amelyet Nicușor Dan államelnök nyújtott át, afféle selyemzsinórként.

Magyarán, Nicușor Dan államelnök, a független (francot az), aktivista (talán egyszer az volt, mint minden öregedő aktivista), demokrata (tessék?)

És hogy miért vállalja? Nagyon remélem, hogy nem haszontalan idióta ez az ember. És azt is remélem, hogy megéri, nem csak neki. Bár egy jó ideje erősödik bennem a sejtés: ezt az áldemokrácia-projektet nem érdemes védeni. Lehet, itt az ideje, hogy röpke történelme során először Románia a természetes, ha tetszik, politikai premisszáiból fakadó irányát kövesse. És Simionék országa legyen.