Legalábbis a csatornafedők szintjén. De már ez is valami.
Arról már többször is írtunk itt a Főtéren, hogy Nagyvárad szinte teljes egészében építőteleppé változott. Nos, ahogy ez az építőtelepeken optimális esetekben történni szokott, mostanra kezdenek látszani az átalakítások eredményei. A Szent László téren – aki esetleg nem tudná: ez a város főtere – egészen korrekt burkolat kezd körvonalazódni, ami mindenképpen esztétikusabb és barátságosabb, mint az eddigi térkialakítás, ami igazából szép sem volt, de legalább gyalogosbarát sem, hiszen minden a téren áthaladó gépkocsiforgalomról szólt. Ha helyére kerül a gyepszőnyeg és a tervekben szereplő fák is, egészen olyan arculata lesz, amilyen egy közép-európai kultúrvároshoz illik. (A szobormizériát most hagyjuk).
És ha már körvonalazódik a burkolat, akkor a csatornafedők is lassan a helyükre kerülnek. Amelyek – a váradiak nem kis meglepetésére – egyénítettek, ráadásul többnyelvűek. Amint az látható, magyar, román és német nyelven is szerepel rajtuk a város neve. Az angol verzió, a City of Oradea kissé nevetséges, de hát ez van, urizálni is kell egy kicsit, még akkor is, ha angol neve nincs és nem is volt a városnak. És hát a tükorfordítás - Great Small Fortress – még hülyébben hangzana.
A szintén restaurálás alatt álló, és az idei Szent László Napokon a váradi közösség által már felavatott várban nem ennyire nagyra törőek: az ottani csatornafedők is egyénítettek, de csak kétnyelvűek, és egyébként is sallangmentesek. Egyszerűen annyi szerepel rajtuk magyar és román nyelven, hogy Nagyváradi vár.
Viszont külön érdekesség, hogy a praktikum jegyében a csatornafedő közepén, ahol feltüntették az öt, Vauban-típusú füles bástyával ellátott vár körvonalait, egy kis piktogram azt is jelzi, hogy milyen jellegű vezeték található benne. Az itt láthatón például a kis villám azt mutatja, hogy elektromos vezetékeket rejt a föld mélye.
És hogy miért is mutattuk meg ezt? Hát csak azért, hogy megjegyezzük: Erdélyben és a Partiumban is ez lenne a természetes állapot. A több nemzet fiai és lányai által lakott régiókban az volna a normális, ha nem csupán a csatornafedőkön, hanem minden intézményben, az összes hivatalban, sőt a magánvállalkozások kommunikációjában is hivatalos és teljes kétnyelvűség (illetve, ahol az etnikai viszonyok ezt indokolják, három- vagy négynyelvűség) működne. Sajnos, ez egyébként Váradon sincs így.
De ez a példa is mutatja, hogy nem kerül nagy erőfeszítésbe. Csak akarni kell. És közelebb kerülünk a normalitáshoz. Még az ilyen szimbolikus lépésekkel is.
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Felvirradt a nagy nap, a Svédországban élő kolozsvári származású énekes rajongói újra együtt voltak.
El kellene dönteni: a medve fontosabb vagy az ember.
A májusi ősz pedig az Istennek sem akar itt hagyni minket.
A világ eddig kitermelt aranykészlete több ezer tonna, de elosztva csupán néhány gramm fejenként.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Egy hároméves kiskorú és egy 33 éves nő vesztette életét hétfőn Mezőcsánban, miután leestek egy szekérről és elütötte őket egy teherautó – tájékoztatja a Kolozs Megyei Rendőr-felügyelőség (IPJ) az Agerprest.
Három kamion volt érintett abban a balesetben, amely hétfőn történt a magyarországi M5-ös autópálya Budapest felé vezető oldalán, Ócsa térségében. Az ütközésben egy román állampolgárságú sofőr súlyosan megsérült, női utasa pedig életét vesztette.
A kötelező szakmai gyakorlat ideje alatt bántalmazták szexuálisan 15 éves fiát egy sepsiszentgyörgyi szállodában – állítja egy helybéli édesanya, aki feljelentést tett a rendőrségen.
Sosem kérdezzük meg magunktól, hogy mit tudunk azzal a valósággal kezdeni, amelyben nem voltunk, és ma sem vagyunk a domináns történelmi fél.
Sosem kérdezzük meg magunktól, hogy mit tudunk azzal a valósággal kezdeni, amelyben nem voltunk, és ma sem vagyunk a domináns történelmi fél.
Harmincöt éve nézegetem a mioritikus nemzeti hajót a világtengeren, milyen kapitányok, kormányosok hogyan irányítgatják. És úgy tűnik, képtelen elfogadni… lényegében önmagát. Emiatt aztán folyton zátonyra fut.
Harmincöt éve nézegetem a mioritikus nemzeti hajót a világtengeren, milyen kapitányok, kormányosok hogyan irányítgatják. És úgy tűnik, képtelen elfogadni… lényegében önmagát. Emiatt aztán folyton zátonyra fut.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Felvirradt a nagy nap, a Svédországban élő kolozsvári származású énekes rajongói újra együtt voltak.
El kellene dönteni: a medve fontosabb vagy az ember.