// 2026. április 18., szombat // Andrea, Ilma
Sánta Miriám Sánta Miriám

Sosem voltunk még ennyire szabadok, mégis visszasírjuk a diktatúrát

// HIRDETÉS

A Ceaușescu-rendszerről és megítéléséről végzett döbbenetes INSCOP-felmérés fájdalmas látlelete annak, hogy mai napig nem tudjuk, mit kezdjünk a nehezen kivívott szabadságunkkal.

Forrás: Kommunizmus Múzeuma Bukarest / Facebook, Wikipedia
(Külön)Vélemény

Szerző: Sánta Miriám
2025. július 23., 17:27

Forrás: Kommunizmus Múzeuma Bukarest / Facebook, Wikipedia

Végtelenül unom már, hogy folyton Ceaușescuról kell írni. Hogy nem lehet megszabadulni tőle (hogy is lehetne), mert ha megszabadulunk a gondolatától, akkor egyúttal elfelejtjük azt is, ami hozzá kapcsolódik. Hogy azoknak is teherként kell a hátukon cipelni őt, akik nem élték meg a korszakát, és az egész mocskos, véres, bűzlő koncot, amit életében vetett a nép elé, és amit rothadásnak ítélve hagyott maga után ebben az országban.

Valójában mégsem unom:

valamit kezdeni kell vele, akkor is, ha kihívás, ha teher, ha másodkézből kapott emlékezet,

hosszúra nyúlt árnyék a forradalom utáni első évtized felett, amelyet élhettem, láthattam és tapasztalhattam.

// HIRDETÉS

Vannak azonban olyanok is – nem is kevesen, mint legutóbb kiderült –, akik döbbenetes módon visszasírják a kommunista diktátor korszakát különböző okokból.

Nem kis port kavart a minap előbb Remus Ștefureac, az INSCOP közvéleménykutatásokkal foglalkozó cég vezetőjének bejegyzése, amely még a véglegesített adatok és eredmények közzététele előtt látott napvilágot a közösségi médiában: az INSCOP-nak a romániai kommunizmus megítéléséről szóló legfrissebb felmérése szerint a megkérdezettek (1500 fős, telefonos mintavétel alapján) 48 százaléka gondolja úgy, hogy a kommunista rendszer alatt jobb volt az élet, és 55 százaléka véli úgy, hogy az a rendszer inkább jót tett Romániának.

Ez csak két szembeötlő adat. Vannak ezt árnyalók, de meredekebbek is, például: 68 százalékuk mondta azt, hogy elegendő információval rendelkezik ahhoz, hogy véleményt alkosson a kommunista időszakról, ugyanakkor

„a válaszadók 34,8 százaléka élt a kommunista időszakban, 14,2 százalék pedig azt mondta, hogy rokonoktól értesült erről az időszakról. A válaszadók 7 százaléka az iskolából, 5,4 százaléka pedig könyvekből vagy dokumentumfilmekből tájékozódott. 3,1 százalék főleg az internetről, 2,8 százalék a tömegtájékoztatási eszközökből, míg 0,4 százalék a közösségi oldalakról szerzett információkat a kommunista időszakról”

– olvashatjuk a Krónika összefoglalójában. Teljesen természetes, hogy felmerül a kérdés: ha a válaszadók többsége nem is élt a kommunizmusban, és csupán másodkézből hallott vagy szerzett más módon információt róla, akkor hogy a fenében gondolhatja azt, hogy az egész átkos diktatúra jobb volt, jót tett Romániának, sőt, 66 százalékuk szerint a Kárpátok Géniusza egy jó vezető volt? Úgy, hogy közben azt gondolja, hogy neki elegendő információja van erről az időszakról.

Mondanom sem kell, hogy teljes szétcsúszás és meghasonlás van az agyakban,

főleg azokéban, akik úgy nyilatkoznak erről a korszakról pozitívan, hogy soha a büdös életben nem kellett lapátoljanak orrvérzésig a Duna-csatornánál, nem kellett reggel négytől sorban álljanak tejért és nem kellett betiltott rádióadókat tekergetniük titokban a garázsban, attól félve, hogy elviszi őket a szeku. Nem kellett a diktátort ajnározó műsorokat nézniük és olvasniuk, dicsőítő himnuszokat énekelniük minden reggel az iskolában, nem fagytak meg a vonaton télen, nem igazoltatta őket a rendőr este tízkor az utcán. Nem kellett „válogatniuk” a boltok kínálatából, nem kellett sem a banánt, a narancsot vagy a szebeni szalámit rejtegetniük az osztálytárs és a tanárok elől a pad alatt.

Nem kellett attól félniük, hogy egy bizalmas információt majd a legjobb barátjuknak hitt beszervezett besúgó fog továbbítani az állambiztonságiaknak, vagy nem kellett megélniük, hogy semmi nem jár neki a nagy egyenlőségben, hacsak nem párttagok. Nem kellett pszichológiai átnevelésen keresztülmenniük, és nem kellett olyan kórházak termeiben feküdniük koszban és hidegben, amelyek alagsorában embereket kínoztak.

Nem kellett megtapasztalniuk, hogy alkotásaikat, művészeti produktumaikat, írásaikat keresztülvágja a cenzúra, nem nézhették végig, ahogy falvakat rombolnak szét, otthonokat dózerolnak le, öngyilkosságba hajszolják az otthonaiktól megfosztottakat, nem kellett ünnepi parádékon hajbókolniuk a dicsőséges vezetőnek és még sorolhatnám.

Ennek ellenére a megkérdezettek többsége (80 százalék) úgy gondolja, hogy a kommunista időszakban kisebb volt a szabadság mértéke, és körülbelül ugyanennyien tudtak arról is, hogy román állampolgárok százezreit ölték vagy kínozták meg a kommunista börtönökben.

Ștefureacék és a Kommunizmus Bűneit és a Száműzöttek Emlékét Ápoló Intézet (ICCMER), amellyel közösen végezték a felmérést, nem csupán megdöbbentőnek és aggasztónak találták a felmérés eredményeit, hanem egyenesen nemzetbiztonsági kockázatúnak.

„Az ICCMER ügyvezető elnökeként nem hiszem, hogy katasztrofális forgatókönyv van megvalósulóban, de habozás nélkül állítom, hogy csak egy lépésre vagyunk egy ilyen forgatókönyvtől, és ez a lépés paradox módon nem egy nagyszabású döntéssel, hanem a passzivitás révén történhet meg”

– mondta az intézet elnöke, Daniel Șandru.

A kulcsszó itt a passzivitás

– még maga Lenin is azt mondta (nyilván a saját ideológiai konstrukciójából), hogy a forradalom utáni első nap a legfontosabb, mert a forradalom utáni élet az, ami meghatározza majd az emberek mindennapjait, nem az esemény nagysága.

Paradox módon találó az egész. Tudjuk, hogy Romániában a fejekben csak részben történt rendszerváltás, és a forradalom utáni napok, hetek, hónapok történései, majd az utána következő évtizedek sem voltak képesek tartós és maradandó változást eredményezni (lásd például a legújabb generációk megnyilvánulásait).

Az elvesztett fiatalság iránti nosztalgia, a hamis biztonságérzet iránti igény, az utólag szelídnek tűnő kontroll, a fentről gondoskodó állam és az erős kezű vezető vágyképe

már-már Stockholm-szindrómaként van jelen a romániai társadalomban

– egy magára hagyott, bizonytalanságban élő, megnyomorított, történelmi traumák által a végtelenségig megzavart (és ezért kollektív érzelmiintelligencia-deficites) népről van szó. Amelyet a hirtelen felívelő, laissez-faire kapitalista berendezkedés és uniós felzárkóztatás révén mintha loholni hagytak volna a semmiben.

Ha nincsenek érzelmi-intellektuális, mi több, polgári alapok,

nincsen kiforrott, véleményformáló értelmiség, nincsenek megfelelő példaképek (lásd az ingadozást a vasgárdista és nacionálkommunista vezetők idealizálása között), akkor vajon miért is megdöbbentő, hogy azok a felmérés eredményei, amik?

Nicușor Dan államfő reakciója is ezt példázza, mely szerint

az elmúlt három évtized politikai osztályával szembeni mély csalódás az eredmények oka,

valamint a korrupció, az átláthatóság hiánya, a nem betartott ígéretek, amelyek az igazságtalanság érzését erősítették meg, és megrengették az emberek bizalmát a jelenben és a jövőben.

A közösségi médiában zajló dezinformáció csak egy része ennek.

A magukra hagyott emberek nagy része nem tud mit kezdeni a szabadságával.

Az újabb generációk számára is megragadhatatlan ez a fogalom – csupán annyi jön át, hogy „azt csinálok, amit akarok, és ennek nincsenek következményei”, „jogaim vannak” (de kötelezettségeim nincsenek, vagy alig vannak), „európai állampolgár vagyok” stb.

Az elhibázott emlékezetpolitika, az elszámoltatás hiánya, az örökös megúszás és evickélés juttatta ezt a társadalmat oda, ahol van: a történelmi mocsok rétegeibe kellene leásni ahhoz, hogy valami gyökérképződmény nyomaira bukkanhassunk.

Nem tudunk mit kezdeni a szabadságunkkal. Minden nehézség és probléma ellenére sosem éltünk még ennyire jól, mint most, mégis úgy tűnik,

azt sem tudjuk, mit mondjunk, mit csináljunk jó dolgunkban.

Nem a jelenlegi politikai-gazdasági rendszer apológiája ez, hanem egy szilárd és tudható, megismerhető viszonyítási alap, amely szerint soha és semmilyen körülmények között nem lehetett jobb az, ami 1989 előtt volt Romániában (az iparosítás meg kiépülés, a munkahelyek konstans megléte és az analfabetizmus felszámolása ellenére), ha emberek százezreinek vére és erőszakos indoktrináció tapad hozzá.

Nekünk, és főleg annak a 65,2 százalék válaszadónak, aki nem élt a kommunizmus alatt, vagy csak kisgyerekként élt akkor, van a legnagyobb felelősségünk ebben. Hogy elhitették velünk a forradalmi delírium utáni fetrengésben, hogy bármi lehet belőlünk, és aztán ez lett belőlünk: passzivitásba fulladt, a szabadságukkal kezdeni mit nem tudó felnőttek, akik idealizmusba menekülnek.

Szégyelljük magunkat.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Ki mondja meg, hogy ki a transzilvanista és ki nem?

Szántai János

Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.

Kit szoptat az anyaország a hon kebeléből, és kit máshonnan?

Varga László Edgár

Gyerekszótár választások előtti kimerült időkben.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Ha már a különnyugdíjukat megnyirbálták, a bírák és ügyészek kibuliztak fejenként 60 ezer euró potyát

Varga László Edgár

A kormány ugyanis, ha nem tudta volna, kétmilliárd lejnyi bérhátralékkal tartozik nekik, amit ők maguk pereltek össze maguknak. És akkor a lehetséges kamatokat még nem is vettük számításba…

Gyerekcsínyek versus jogi ügyek: áldozatokból elkövetők, manipuláltakból drogdílerek az iskolában. Mit tehetünk?

Sánta Miriám

A János Zsigmond Unitárius Kollégiumban arról beszélt jogász és pszichológus, hogy szülőként mit tehetünk annak érdekében, hogy a gyerekünk ne váljon áldozatból elkövetővé.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Csirkefogónak nevezte Hargita megyei párttársát az AUR-os Dan Tanasă, kapta is a sallert – hírmix
Főtér

Csirkefogónak nevezte Hargita megyei párttársát az AUR-os Dan Tanasă, kapta is a sallert – hírmix

Miközben az országban elszabadultak az árak, a parlament menzáján továbbra is hét lej egy csorba. Hátba lőtték a tárgyalására igyekvő román bérgyilkost Spanyolországban.

Levélszavazatok: feljelentette az ügyészségen az RMDSZ-t egy Tisza-párti kolozsvári szervezet
Krónika

Levélszavazatok: feljelentette az ügyészségen az RMDSZ-t egy Tisza-párti kolozsvári szervezet

A Román–Magyar Fórum ma feljelentést nyújtott be az RMDSZ egyes, közméltóságot betöltő tagjai által feltételezhetően elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatban, a magyar országgyűlési választások folyamatával összefüggésben – tájékoztatott a szervezet.

Erdély a Nagy Meglepődés idején és utána
Főtér

Erdély a Nagy Meglepődés idején és utána

A Fidesz-vereség erdélyi világvége hangulatú megélésének okai nem Magyarországon, hanem itthon keresendők.

Máris megvan a tegnap beharangozott 24 órás sebességmérő akció egyik kiemelt gyorshajtója
Székelyhon

Máris megvan a tegnap beharangozott 24 órás sebességmérő akció egyik kiemelt gyorshajtója

Óránként 224 kilométeres sebességgel vezető 21 éves sofőrt füleltek le a közlekedési rendőrök az A1-es autópálya Râmnicu Vâlcea és Déva közötti szakaszán, ahol a megengedett sebességhatár 130 km/óra – tájékoztatott szerdán a Hunyad megyei rendőrség.

Eltávolították az erdélyi születésű antiszemita költő-politikus szobrát az egyik megyeszékhely közteréről
Krónika

Eltávolították az erdélyi születésű antiszemita költő-politikus szobrát az egyik megyeszékhely közteréről

Már nem áll Octavian Goga heves antiszemitizmusáról hírhedt egykori román miniszterelnök mellszobra Jászvásár egyik közterén – adta hírül a Ziarul de Iaşi.

Kegyetlenül bántalmazta egy csapat fiatal, azóta úgy emlegetik: „a vert bácsi”
Székelyhon

Kegyetlenül bántalmazta egy csapat fiatal, azóta úgy emlegetik: „a vert bácsi”

Nyolc nap után hazaengedték a kórházból a húsvéthétfőn megtámadott, közel nyolcvanéves férfit. A felsőrákosi bántalmazás nemcsak testi sérüléseket okozott: a faluban azóta sokan kiszolgáltatottságot, bizalmatlanságot és dühöt éreznek.

// még több főtér.ro
Ki mondja meg, hogy ki a transzilvanista és ki nem?
2026. április 02., csütörtök

Ki mondja meg, hogy ki a transzilvanista és ki nem?

Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.

Ki mondja meg, hogy ki a transzilvanista és ki nem?
2026. április 02., csütörtök

Ki mondja meg, hogy ki a transzilvanista és ki nem?

Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.

Különvélemény

Ki mondja meg, hogy ki a transzilvanista és ki nem?

Szántai János

Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.

Kit szoptat az anyaország a hon kebeléből, és kit máshonnan?

Varga László Edgár

Gyerekszótár választások előtti kimerült időkben.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Ha már a különnyugdíjukat megnyirbálták, a bírák és ügyészek kibuliztak fejenként 60 ezer euró potyát

Varga László Edgár

A kormány ugyanis, ha nem tudta volna, kétmilliárd lejnyi bérhátralékkal tartozik nekik, amit ők maguk pereltek össze maguknak. És akkor a lehetséges kamatokat még nem is vettük számításba…

Gyerekcsínyek versus jogi ügyek: áldozatokból elkövetők, manipuláltakból drogdílerek az iskolában. Mit tehetünk?

Sánta Miriám

A János Zsigmond Unitárius Kollégiumban arról beszélt jogász és pszichológus, hogy szülőként mit tehetünk annak érdekében, hogy a gyerekünk ne váljon áldozatból elkövetővé.

// HIRDETÉS