// 2026. június 6., szombat // Norbert, Cintia
Sánta Miriám Sánta Miriám

Sosem voltunk még ennyire szabadok, mégis visszasírjuk a diktatúrát

// HIRDETÉS

A Ceaușescu-rendszerről és megítéléséről végzett döbbenetes INSCOP-felmérés fájdalmas látlelete annak, hogy mai napig nem tudjuk, mit kezdjünk a nehezen kivívott szabadságunkkal.

Forrás: Kommunizmus Múzeuma Bukarest / Facebook, Wikipedia
(Külön)Vélemény

Szerző: Sánta Miriám
2025. július 23., 17:27

Forrás: Kommunizmus Múzeuma Bukarest / Facebook, Wikipedia

Végtelenül unom már, hogy folyton Ceaușescuról kell írni. Hogy nem lehet megszabadulni tőle (hogy is lehetne), mert ha megszabadulunk a gondolatától, akkor egyúttal elfelejtjük azt is, ami hozzá kapcsolódik. Hogy azoknak is teherként kell a hátukon cipelni őt, akik nem élték meg a korszakát, és az egész mocskos, véres, bűzlő koncot, amit életében vetett a nép elé, és amit rothadásnak ítélve hagyott maga után ebben az országban.

Valójában mégsem unom:

valamit kezdeni kell vele, akkor is, ha kihívás, ha teher, ha másodkézből kapott emlékezet,

hosszúra nyúlt árnyék a forradalom utáni első évtized felett, amelyet élhettem, láthattam és tapasztalhattam.

// HIRDETÉS

Vannak azonban olyanok is – nem is kevesen, mint legutóbb kiderült –, akik döbbenetes módon visszasírják a kommunista diktátor korszakát különböző okokból.

Nem kis port kavart a minap előbb Remus Ștefureac, az INSCOP közvéleménykutatásokkal foglalkozó cég vezetőjének bejegyzése, amely még a véglegesített adatok és eredmények közzététele előtt látott napvilágot a közösségi médiában: az INSCOP-nak a romániai kommunizmus megítéléséről szóló legfrissebb felmérése szerint a megkérdezettek (1500 fős, telefonos mintavétel alapján) 48 százaléka gondolja úgy, hogy a kommunista rendszer alatt jobb volt az élet, és 55 százaléka véli úgy, hogy az a rendszer inkább jót tett Romániának.

Ez csak két szembeötlő adat. Vannak ezt árnyalók, de meredekebbek is, például: 68 százalékuk mondta azt, hogy elegendő információval rendelkezik ahhoz, hogy véleményt alkosson a kommunista időszakról, ugyanakkor

„a válaszadók 34,8 százaléka élt a kommunista időszakban, 14,2 százalék pedig azt mondta, hogy rokonoktól értesült erről az időszakról. A válaszadók 7 százaléka az iskolából, 5,4 százaléka pedig könyvekből vagy dokumentumfilmekből tájékozódott. 3,1 százalék főleg az internetről, 2,8 százalék a tömegtájékoztatási eszközökből, míg 0,4 százalék a közösségi oldalakról szerzett információkat a kommunista időszakról”

– olvashatjuk a Krónika összefoglalójában. Teljesen természetes, hogy felmerül a kérdés: ha a válaszadók többsége nem is élt a kommunizmusban, és csupán másodkézből hallott vagy szerzett más módon információt róla, akkor hogy a fenében gondolhatja azt, hogy az egész átkos diktatúra jobb volt, jót tett Romániának, sőt, 66 százalékuk szerint a Kárpátok Géniusza egy jó vezető volt? Úgy, hogy közben azt gondolja, hogy neki elegendő információja van erről az időszakról.

Mondanom sem kell, hogy teljes szétcsúszás és meghasonlás van az agyakban,

főleg azokéban, akik úgy nyilatkoznak erről a korszakról pozitívan, hogy soha a büdös életben nem kellett lapátoljanak orrvérzésig a Duna-csatornánál, nem kellett reggel négytől sorban álljanak tejért és nem kellett betiltott rádióadókat tekergetniük titokban a garázsban, attól félve, hogy elviszi őket a szeku. Nem kellett a diktátort ajnározó műsorokat nézniük és olvasniuk, dicsőítő himnuszokat énekelniük minden reggel az iskolában, nem fagytak meg a vonaton télen, nem igazoltatta őket a rendőr este tízkor az utcán. Nem kellett „válogatniuk” a boltok kínálatából, nem kellett sem a banánt, a narancsot vagy a szebeni szalámit rejtegetniük az osztálytárs és a tanárok elől a pad alatt.

Nem kellett attól félniük, hogy egy bizalmas információt majd a legjobb barátjuknak hitt beszervezett besúgó fog továbbítani az állambiztonságiaknak, vagy nem kellett megélniük, hogy semmi nem jár neki a nagy egyenlőségben, hacsak nem párttagok. Nem kellett pszichológiai átnevelésen keresztülmenniük, és nem kellett olyan kórházak termeiben feküdniük koszban és hidegben, amelyek alagsorában embereket kínoztak.

Nem kellett megtapasztalniuk, hogy alkotásaikat, művészeti produktumaikat, írásaikat keresztülvágja a cenzúra, nem nézhették végig, ahogy falvakat rombolnak szét, otthonokat dózerolnak le, öngyilkosságba hajszolják az otthonaiktól megfosztottakat, nem kellett ünnepi parádékon hajbókolniuk a dicsőséges vezetőnek és még sorolhatnám.

Ennek ellenére a megkérdezettek többsége (80 százalék) úgy gondolja, hogy a kommunista időszakban kisebb volt a szabadság mértéke, és körülbelül ugyanennyien tudtak arról is, hogy román állampolgárok százezreit ölték vagy kínozták meg a kommunista börtönökben.

Ștefureacék és a Kommunizmus Bűneit és a Száműzöttek Emlékét Ápoló Intézet (ICCMER), amellyel közösen végezték a felmérést, nem csupán megdöbbentőnek és aggasztónak találták a felmérés eredményeit, hanem egyenesen nemzetbiztonsági kockázatúnak.

„Az ICCMER ügyvezető elnökeként nem hiszem, hogy katasztrofális forgatókönyv van megvalósulóban, de habozás nélkül állítom, hogy csak egy lépésre vagyunk egy ilyen forgatókönyvtől, és ez a lépés paradox módon nem egy nagyszabású döntéssel, hanem a passzivitás révén történhet meg”

– mondta az intézet elnöke, Daniel Șandru.

A kulcsszó itt a passzivitás

– még maga Lenin is azt mondta (nyilván a saját ideológiai konstrukciójából), hogy a forradalom utáni első nap a legfontosabb, mert a forradalom utáni élet az, ami meghatározza majd az emberek mindennapjait, nem az esemény nagysága.

Paradox módon találó az egész. Tudjuk, hogy Romániában a fejekben csak részben történt rendszerváltás, és a forradalom utáni napok, hetek, hónapok történései, majd az utána következő évtizedek sem voltak képesek tartós és maradandó változást eredményezni (lásd például a legújabb generációk megnyilvánulásait).

Az elvesztett fiatalság iránti nosztalgia, a hamis biztonságérzet iránti igény, az utólag szelídnek tűnő kontroll, a fentről gondoskodó állam és az erős kezű vezető vágyképe

már-már Stockholm-szindrómaként van jelen a romániai társadalomban

– egy magára hagyott, bizonytalanságban élő, megnyomorított, történelmi traumák által a végtelenségig megzavart (és ezért kollektív érzelmiintelligencia-deficites) népről van szó. Amelyet a hirtelen felívelő, laissez-faire kapitalista berendezkedés és uniós felzárkóztatás révén mintha loholni hagytak volna a semmiben.

Ha nincsenek érzelmi-intellektuális, mi több, polgári alapok,

nincsen kiforrott, véleményformáló értelmiség, nincsenek megfelelő példaképek (lásd az ingadozást a vasgárdista és nacionálkommunista vezetők idealizálása között), akkor vajon miért is megdöbbentő, hogy azok a felmérés eredményei, amik?

Nicușor Dan államfő reakciója is ezt példázza, mely szerint

az elmúlt három évtized politikai osztályával szembeni mély csalódás az eredmények oka,

valamint a korrupció, az átláthatóság hiánya, a nem betartott ígéretek, amelyek az igazságtalanság érzését erősítették meg, és megrengették az emberek bizalmát a jelenben és a jövőben.

A közösségi médiában zajló dezinformáció csak egy része ennek.

A magukra hagyott emberek nagy része nem tud mit kezdeni a szabadságával.

Az újabb generációk számára is megragadhatatlan ez a fogalom – csupán annyi jön át, hogy „azt csinálok, amit akarok, és ennek nincsenek következményei”, „jogaim vannak” (de kötelezettségeim nincsenek, vagy alig vannak), „európai állampolgár vagyok” stb.

Az elhibázott emlékezetpolitika, az elszámoltatás hiánya, az örökös megúszás és evickélés juttatta ezt a társadalmat oda, ahol van: a történelmi mocsok rétegeibe kellene leásni ahhoz, hogy valami gyökérképződmény nyomaira bukkanhassunk.

Nem tudunk mit kezdeni a szabadságunkkal. Minden nehézség és probléma ellenére sosem éltünk még ennyire jól, mint most, mégis úgy tűnik,

azt sem tudjuk, mit mondjunk, mit csináljunk jó dolgunkban.

Nem a jelenlegi politikai-gazdasági rendszer apológiája ez, hanem egy szilárd és tudható, megismerhető viszonyítási alap, amely szerint soha és semmilyen körülmények között nem lehetett jobb az, ami 1989 előtt volt Romániában (az iparosítás meg kiépülés, a munkahelyek konstans megléte és az analfabetizmus felszámolása ellenére), ha emberek százezreinek vére és erőszakos indoktrináció tapad hozzá.

Nekünk, és főleg annak a 65,2 százalék válaszadónak, aki nem élt a kommunizmus alatt, vagy csak kisgyerekként élt akkor, van a legnagyobb felelősségünk ebben. Hogy elhitették velünk a forradalmi delírium utáni fetrengésben, hogy bármi lehet belőlünk, és aztán ez lett belőlünk: passzivitásba fulladt, a szabadságukkal kezdeni mit nem tudó felnőttek, akik idealizmusba menekülnek.

Szégyelljük magunkat.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Egy szegény kis adófizető panaszai

Szántai János

Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Amikor egy rockkoncertet csak ülve lehetett megnézni – lázadó erdélyi fiatalok és a Szekuritáté

Sánta Miriám

Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.

Vázlat az erdélyi kultúra működtetésének anyagi nyomorúságáról

Fall Sándor

Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Távirányítós pumpával lopta a kamionból a gázolajat egy román és egy moldovai sofőr Franciaországban – hírmix
Főtér

Távirányítós pumpával lopta a kamionból a gázolajat egy román és egy moldovai sofőr Franciaországban – hírmix

Románia kiutasíthatja az orosz nagykövetet, ha újabb orosz drónok hullanak az országra. A személyi igazolványáért ment a plázába egy férfi, öt év börtön lett a vége.

Trianon-kutató történész: a határon túli magyarok a magyar történelem legnagyobb hősei
Krónika

Trianon-kutató történész: a határon túli magyarok a magyar történelem legnagyobb hősei

1920. június 4-én írták alá a versailles-i Grand Trianon kastélyban azt a békeszerződést, amely alapjaiban formálta át Magyarország sorsát. A Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából Köő Artúr történészt, Trianon-kutatót kérdeztük.

A fegyveres erők főparancsnoka és a védelmi miniszter mást mond oroszdrón-ügyben…
Főtér

A fegyveres erők főparancsnoka és a védelmi miniszter mást mond oroszdrón-ügyben…

… a konstancai orosz főkonzul elhordta az irháját, de az orosz zászlót ott hagyta emlékül az épület tetején… és egy PSD-s polgi nagylelkűen kölcsönadja saját úszómedencéjét a helybeli gyerekeknek.

Tengeri drón robbant fel a konstancai kikötőnél – videóval
Székelyhon

Tengeri drón robbant fel a konstancai kikötőnél – videóval

Felrobbant egy tengeri drón pénteken a konstancai kikötőben; a robbanás hangja a környező lakónegyedekben is hallható volt.

Magyar vezetője lett az országos restitúciós hatóságnak
Krónika

Magyar vezetője lett az országos restitúciós hatóságnak

Ilie Bolojan ügyvivő miniszterelnök kinevezte Lőrincz Helgát az RMDSZ javaslatára az Országos Tulajdon-visszaszolgáltatási Hatóság (ANRP) elnökévé.

Idétlenkedő csíkszeredai tanácsosok
Székelyhon

Idétlenkedő csíkszeredai tanácsosok

Heherészve, előítéletekre épülő székely vicceket olvasgatva gyűjt követőket egy podcastműsorban két csíkszeredai önkormányzati képviselő. Miközben tanácsosként egyetlen határozattervezetet sem nyújtottak be.

// még több főtér.ro
Egy szegény kis adófizető panaszai
2026. május 19., kedd

Egy szegény kis adófizető panaszai

Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.

Egy szegény kis adófizető panaszai
2026. május 19., kedd

Egy szegény kis adófizető panaszai

Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.

Különvélemény

Egy szegény kis adófizető panaszai

Szántai János

Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Amikor egy rockkoncertet csak ülve lehetett megnézni – lázadó erdélyi fiatalok és a Szekuritáté

Sánta Miriám

Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.

Vázlat az erdélyi kultúra működtetésének anyagi nyomorúságáról

Fall Sándor

Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.

// HIRDETÉS