Köllő Csongor kolozsvári színész gondolatai a Jézus Krisztus Szupersztár előadása után.
Kedves Hajni, gratulálok. És köszönöm is egyben. Amit tettél, az fantasztikus. Mélyen emberi, ami előtt csak tisztelettel és hálával lehet adózni, csendben azon gondolkodva, hogy az egyén maga mit tud jobban/még többet tenni másokért, az emberi összefogásért, békéért, egy nyugodtabb, lakhatóbb világért.
Bár nem követtem közelről, és semmilyen szinten nem vettem részt benne, de a Jézus Krisztus Szupersztár-projekt, ami a bemutatón csúcsosodott ki, példaértékű – a kezdeményezéstől, a feltételek létrehozásán keresztül a kivitelezésig –, hibátlan. Azaz nemhogy nem található hiba benne, hiszen van, sok is, és a különböző szakmák és felületek szakemberi szemüvegein keresztül valószínűleg minden második pillanatban található egy hiba (én például, ha a színházi szemüvegem venném fel, sorolhatnék bőven – de miért szűkíteném a látásom a profizmus keretébe ágyazott lencsékkel...?), de
A tény, hogy 60 embert (nem tudom, hányan voltatok pontosan, ennyire tippelek) összefogtál, és egy közös cél égisze alá gyűjtöttél. A tény, hogy az a 60 ember áldozott az idejéből, az energiájából, hogy ezt létrehozza, mert hitt valamiben, és az a valami fontos volt neki. Pedig akár le is szarhatta volna. A tény, ami hibátlan, az az erő, ami ezt létrehozta. Az nem te vagy, Hajni, hanem a szeretet, ami benned lakik. Ez egy objektív erő, de szubjektíven nyilvánul meg. Most éppen rajtad keresztül, belőled indulva terjedt, hogy egybegyűjtsön, összekössön, előbb hatvan alkotót (profit, amatőrt, időset, fiatalt), majd több száz embert, akik mind egy kicsit jobbak lettünk, egy kicsit hálásabbak, és egy picit több elhatározással, a pozitív energiákba vetett hittel távoztunk.
A bemutató estéje az alkotók egy részének talán úgy marad meg, mint életük fontos pillanata. Biztos, hogy
és büszkék lesznek, hogy részt vettek. És az is biztos, hogy a következő helyzetben, amikor emberi áldozatot kell hozniuk valamiért vagy valakiért, a döntés, a cselekvés gyorsabb lesz, határozottabb, önzetlen.
A nagy változásnak a kis dolgokból kell elindulnia, és a tegnapi előadás több volt, mint kis dolog. Nem azért, mert jók voltak a színészek, hiszen kevesen voltak jók, nem azért, mert jók voltak a táncok, hiszen sok a pontatlanság (de amikor a legtöbb táncos amatőr, akkor inkább a lenyűgöző koordinációt kell nézni a pontatlanság helyett), nem is azért, mert jó volt a rendező, hiszen ez az első munkád, és színházi képzésed nem erre irányult. Azért nagy változás, mert
azért, mert vállalták a félelmeiket, a gátlásaikat, mert túlléptek magukon, jobbá váltak általad/veled. Egy kicsit megváltoztattátok a világot.
*
Van egy emlékem (témában vagyok, mert a mi Egyesületünk múlt heti színházi tábora az emlékezéssel foglalkozott). Ebben az emlékben a színház előtti lépcsőkön játszunk, ugrálunk Noémivel. Közben várjuk, hogy szüleink befejezzék a munkájukat a színházban, legyen vége a próbának. Nem tudom, miről beszélünk, ha beszélünk egyáltalán. 6-7 évesek vagyunk.
a sejtjeim része. Kitörölhetetlen. Pedig semmi különleges nincs benne. Két gyerek játszik. Nem tudom, miért maradt meg. De megmaradt, és életem végéig velem lesz. Akkor is előtört belőlem, amikor néhány éve, egy este megtudtam, hogy Noéminek, a nővérednek az élete készül véget érni. De Noémi szerencsére tovább él. Benned, bennem, a szüleidben, a barátokban, és most már azokban is, akik sosem hallottak róla, de mégis beléptek a projektedbe.
Ebben az esetben
amin keresztül a szeretet, az együttérzés megmutatkozik a világban. Mint ahogy (az előadásotok témája is mutatta) Jézusnak is megvolt az ereje, hogy a szeretet által jobbá tegye a világot. Mindegy, hogy igaz vagy fikció, isten vagy ember, vagy milyen vallású: a történet példaértékű.
Akik a példákat bemocskolják, mindig azok emberek, akikből hiányzik ez a szeretet. Nem tudják, hogy mit cselekszenek. A ti példátokat nem lehet bemocskolni. A ti példátok egyszerűsége és nagyszerűsége előtt némán, megindultan, tisztelettudóan kell állni.
Kedves Hajni, gratulálok. És köszönöm is egyben.
Köllő Csongor
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Felvirradt a nagy nap, a Svédországban élő kolozsvári származású énekes rajongói újra együtt voltak.
El kellene dönteni: a medve fontosabb vagy az ember.
A májusi ősz pedig az Istennek sem akar itt hagyni minket.
A romániai államelnök-választás első fordulója előtt a Krónika volt az egyetlen romániai magyar lap, amely interjút készített Nicușor Dannal.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
A külügyminisztérium azt tanácsolja a Líbiában tartózkodó román állampolgároknak, hogy a konfliktusok eszkalációja miatt azonnal hagyják el az országot.
Teljesen eltűnt a különbség a megismételt elnökválasztás második fordulójába jutott két jelölt, George Simion és Nicușor Dan között, olyannyira, hogy fej-fej mellett, egyenlő támogatottsággal állnak – legalábbis ez áll az AtlasIntel friss felmérésében.
Magyarország miniszterelnökének arcát és nevét felhasználva próbálja növelni népszerűségét az államelnök-választás második fordulója előtt George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) államfőjelöltje.
Hogyan látná Erdélyt valaki, aki soha nem járt még a környéken. Legyen ez a valaki ezúttal hipotetikusan mondjuk egy Zöld Elefánt…
Hogyan látná Erdélyt valaki, aki soha nem járt még a környéken. Legyen ez a valaki ezúttal hipotetikusan mondjuk egy Zöld Elefánt…
Sosem kérdezzük meg magunktól, hogy mit tudunk azzal a valósággal kezdeni, amelyben nem voltunk, és ma sem vagyunk a domináns történelmi fél.
Sosem kérdezzük meg magunktól, hogy mit tudunk azzal a valósággal kezdeni, amelyben nem voltunk, és ma sem vagyunk a domináns történelmi fél.
Harmincöt éve nézegetem a mioritikus nemzeti hajót a világtengeren, milyen kapitányok, kormányosok hogyan irányítgatják. És úgy tűnik, képtelen elfogadni… lényegében önmagát. Emiatt aztán folyton zátonyra fut.
Harmincöt éve nézegetem a mioritikus nemzeti hajót a világtengeren, milyen kapitányok, kormányosok hogyan irányítgatják. És úgy tűnik, képtelen elfogadni… lényegében önmagát. Emiatt aztán folyton zátonyra fut.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Felvirradt a nagy nap, a Svédországban élő kolozsvári származású énekes rajongói újra együtt voltak.
El kellene dönteni: a medve fontosabb vagy az ember.