A dohányzásellenes törvénnyel semmi bajom. A demagógiával viszont tele van a tököm!
Szóval: a tegnapi szent napon Románia belépett a civilizált országok elit klubjába. Az Alkotmánybíróság kimondta: a dohányzásellenes törvény úgy jó, ahogy van, tessék nyugodtan kihirdetni, tisztelt Elnök úr, aztán slussz-pássz. Ekkora civilizációs ugrást már rég nem láttam, de tényleg. Ha most be nem rántják a mioritikus hazát a Schengen-övezetbe, akkor soha! Oké, ez vicc volt.
Nézem a televíziót: a kezdeményezők szinte kitöltik a képernyőt az elégedettségtől. És hát ez végül is jogos, hiszen komoly sikert könyvelhetnek el. Ami sok-sok éven keresztül senkinek sem sikerült, azt most, gyakorlatilag egyetlen lanyha ellenlépést leküzdve, egy tető és két fal közé hozták. Klassz, gratulálok! És nyilván – törvénytisztelő állampolgárként – nem fogok „nyilvánosan zárt” helyeken dohányozni, mihelyst a törvény életbe lép.
Két dolgot azonban megjegyeznék, a törvény kezdeményezőinek eufóriája közepette. Aurelia Cristea PSD-s képviselő asszony (a törvény anyja, ha úgy tetszik) kerek perec kijelentette a Realitatea TV reggeli műsorában, hogy aki nem ért egyet a törvénnyel, az a fiatalok egészségére tör. Aha, tehát ha történetesen nem értek egyet a kötelező migránskvótákkal, akkor a migránsok életére török. És ha történetesen nem értek egyet a kóbor kutyák kiherélésével, akkor meg négylábú barátaink életére fenem a fogam. De igazából nem is ez a lényeg. Hanem a következő: igazán kíváncsi vagyok arra, mennyiben fogja ez a törvény javítani az ilyen esetekben hirtelen pajzsra emelt fiatalok egészségét. Hány millió fiatal fogja, mintegy varázsütésre, egy emberként letenni a cigit.
Apropó egészség: a Tisztelt Ház ezzel a törvénnyel gyakorlatilag úgy igyekszik megóvni mindannyiunk egészségét, hogy bevezet egy tiltást. A tiltások hatásmechanizmusának vitatható hatékonyságától eltekintve, kérdezem: mi egyebet szándékszik tenni a tisztelt ház a mioritikus haza állampolgárainak egészsége érdekében, amikor az egészségügyi rendszerek európai indexe szerint Románia az ugyancsak ijesztő 32. helyet foglalja el. A 35-ből.
Na hát akkor, Tisztelt Ház, lehet ujjongani! És lehet a hatalmas civilizációs sikerrel kampányolni. De aki ezentúl nem a dohányzásba betegszik bele (értsd, az azonnal és tömegesen leszokók hada, no meg a nemdohányzók), azt mégis hogy a fenébe fogják civilizáltan ellátni?
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
A magyar kormány semmilyen elszigetelést, retorziót nem támogat Romániával szemben – jelentette ki pénteken Orbán Viktor.
A magát George Simion hívének kiadó, Tulcea megyei férfi lebozgorozza, szidalmazza, fenyegeti és „visszaküldené” a romániai magyarokat Magyarországra. A TikTok közösségi videómegosztón terjedő videó kapcsán Kézdivásárhely polgármestere is megszólalt.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Avagy lamentáció arról, hogy milyen következményekkel járt egy hajdani nagypénteki gyermekcsíny.
Avagy lamentáció arról, hogy milyen következményekkel járt egy hajdani nagypénteki gyermekcsíny.
„A gyergyói biotechnológiai központból kiszabadult a BY-4 szintetikus kórokozó és szinte napok alatt végzett az összes fával és bokorral a Gyergyói-medence déli részén és a Marosfőtől az egykori Tusnádfürdőig húzódó hetven kilométer hosszú sávban.”
„A gyergyói biotechnológiai központból kiszabadult a BY-4 szintetikus kórokozó és szinte napok alatt végzett az összes fával és bokorral a Gyergyói-medence déli részén és a Marosfőtől az egykori Tusnádfürdőig húzódó hetven kilométer hosszú sávban.”
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.