Köztudomású, hogy aki erdélyi magyar, annak alapból nagyon nehéz. De már olyan régen az, hogy muszáj volt hozzászokni.
Azt mondja eléggé sok magyar ember, hogy magyar embernek lenni nehéz dolog. Csak kicsit ki kell nyitni az internetet, s mindjárt látszik, hogy sok mindenkinek rossz a világon, de a legrosszabb valahogy mégiscsak a magyar embereknek. Néha elég szomorú dolog is kinyitni a magyar internetet emiatt.
Igaz, ilyenkor az erdélyi magyar emberek általában kicsit legyintenek magukban, mert szerintük
Igaz, ez valahogy olyan természetes. Hogy nehéz. Talán ezért nem is búslakodik annyit az erdélyi magyar ember, mint az egyszerű magyar ember. Mert tudja, hogy ez az élet rendje, hogy aki erdélyi magyar, annak alapból nagyon nehéz. De már olyan régen az, hogy ahhoz teljesen hozzá kellett szokni. Ez a nehézség is hagyomány már, azt lehet mondani.
Az erdélyi magyar ember rendszerint nem csodálkozik azon, hogy nem jól alakulnak a dolgok, mert ugye, sosem alakultak jól. Vagy ha igen, akkor rövid ideig, s közben félni kellett, hogy jön a rossz. Olyan volt a jó, hogy benne volt a rossz. Úgyhogy mit tehetett volna az erdélyi magyar ember, megtanult együtt élni azzal, hogy rossz is szinte olyan, mint a jó, csak egy kicsit rosszabb. Ezért az erdélyi magyar ember inkább olyankor csodálkozik, ha jól alakulnak a dolgok, kicsit meg is ijed, keresi, hogy hol van a turpisság. Nehezen szokja, ha valami megy, mint a karikacsapás, az valahogy nem normális.
De például egyből megkapni egy adóhatósági igazolást vagy felszerelhetni egy kétnyelvű táblát, hát az nagyon gyanús.
Mondja is az erdélyi magyar ember, miközben kínlódik, hogy hát micsináljunk, ilyen ez, mi erdélyi magyarok vagyunk. Amikor két erdélyi magyar megbeszéli, hogy mit lehessen tenni, mi erdélyi magyarok vagyunk, az rendszerint már eléggé végállapot, azt jelenti, hogy semmi mást nem lehet tenni, mint büszkén elfogadni a megmásíthatatlant. Egyébként ritkán beszélnek meg ilyesmit egymás közt az erdélyi magyar emberek hétköznapokon, talán mert a dolog azért érzelmi húrokat pendít, és hát ki akarna érzelmeket kifejezni, mondjuk kedden délelőtt. Politikusok, újságírók persze keddenként is megpendítik a magyarság húrjait, de ez náluk amolyan munkaköri dolog.
Az egyszerű erdélyi ember inkább csak ünnepnapokon gondol hovatartozására, vagy olyankor, amikor valamiféle áldozatot kell hozni, vagy az élet olyan dolgaira kell magyarázatot találni, amik nehezen magyarázhatók. Tudni kell azt is, hogy
és közben egy közszereplő arról mond beszédet, hogy sötét a lét. És gyakran még a munkából is el kell lóg kérezni ezért a kis nemzeti jellegű szenvedésért, mert az ilyen ünnep az erdélyi embereknek általában nem szabadnap. De hát túl könnyű dolog is szabadnapon ünnepelni, elpuhul tőle az ember.
Na, és vannak az életnek olyan helyzetei, amikor nem kell mást mondani vigasztalólag, mintegy magyarázatként valami mardosó kérdésre, csak annyit: hát, így van ez, mert mi erdélyi magyarok vagyunk. Ez a mondat egészen sokrétű kérdéskört válaszol meg egy erdélyi élet során, kisgyerekkortól kezdve az öregségig. És persze általában valamiféle nehézséget támaszt alá, pozitív felhanggal, helyzetünket elfogadandó. Ha a gyermekünk azt kérdi, miért nem érti, mit kérdez a néni a buszon, miért kell tovább maradnia az iskolában, miért kell népviseletben ballagnia, a válasz általában csupán annyi:
Miért sütünk rántott húst kirándulás előtt, pedig elcsigázott a pakolás? Miért spóroljuk az olajat és a tojást? Miért eszünk még mindig kenyeret a paszulyleveshez? Miért élünk négyen negyven négyzetméteren? Miért mondjuk mindig blokknak a tömbházat? Miért maradtunk mégis itthon? Miért szavazunk mindig arra a pártra? És persze hosszan lehetne folytatni még a kínzó kérdések sorát, melyekre, bárhogyan is gondolkodnánk, általában egyetlen válasz tűnik bizonyosnak: azért, mert mi…mi vagyunk.
Persze lehet a dolognak vicces felhangja is, például, ha felmerül bennünk a kérdés: miért nem fizetnek kulturális vagy közösségi munkánkért, pedig kidolgoztuk a lelkünket is? Ilyenkor heherészve nyugtat meg egy bajtárs, egy kolléga: – Ne hülyéskedj, mi erdélyi magyarok vagyunk!
Így tehát a dolog természetes, nem szorul további magyarázatra. Ezt gyerekkora óta tudja az erdélyi magyar ember, hogy nekünk nehéz, mert né, mi erdélyi magyarok vagyunk. De azt is tudja, hogy közben ezt úgy kell értelmezni, hogy ez mégis jó. És tényleg nehéz, és tényleg jó. Ez egészen különös, egyébként.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Jövő héten jelenti be a kormány a deficitcsökkentő intézkedéscsomagot. Két hónapos kiskutyát dobott ki az ablakon egy pașcani férfi.
Országszerte spontán munkabeszüntetést robbantottak ki hétfőn az adóhatóság, a nyugdíjpénztár, a munkaerő-közvetítő és a szociális kifizetési ügynökség alkalmazottai a kormány által tervezett, a közszféra dolgozóit érintő megszorító intézkedések miatt.
További híreink: elhunyt Kincses Előd, a marosvásárhelyi fekete március nagy tanúja, leégett a Vlegyásza-csúcson levő meteorológiai állomás, és van ahol idén már másodszor virágzik a cseresznye…
Két fiatal vesztette életét egy közlekedési balesetben vasárnapra virradóan Râmnicu Vâlceában. A rendőrség üldözte őket, miután nagy sebességgel közlekedtek, és nem álltak meg a jelzésre – közölte vasárnap a Vâlcea megyei rendőrség.
Elfogadta hétfő délutáni ülésén a bukaresti kormány azt a rendeletet, amely alapján havi bruttó 300 lejre korlátozzák a közalkalmazottak ártalmas vagy veszélyes munkakörülményekért járó bérpótlékát.
Életét vesztette a Ratosnya közelében történt baleset egyik áldozata vasárnap délután, egy másik személyt mentőhelikopterrel szállítottak kórházba.
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
A 85 éves Emil Constantinescu meglepően őszinte volt egy, a bányászjárás évfordulójára szervezett eseményen, de ez aligha nyújt elégtételt a történelmi sérelmekre…
A 85 éves Emil Constantinescu meglepően őszinte volt egy, a bányászjárás évfordulójára szervezett eseményen, de ez aligha nyújt elégtételt a történelmi sérelmekre…
Ami megfogalmazhatatlan, mégis mindig megpróbálkozunk vele.
Ami megfogalmazhatatlan, mégis mindig megpróbálkozunk vele.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
Láttam a neten, hogy a paradicsom rákkeltő lehet, mert tele van vegyszerrel. Az uborka is. Azt fontolgatom, hogy kiiktatom az étrendemből. A fodros kel levele jobb, tele van luteinnel és zeaxantinnal. És a sóska is (oxálsav, naftalén-diolészterek).
Láttam a neten, hogy a paradicsom rákkeltő lehet, mert tele van vegyszerrel. Az uborka is. Azt fontolgatom, hogy kiiktatom az étrendemből. A fodros kel levele jobb, tele van luteinnel és zeaxantinnal. És a sóska is (oxálsav, naftalén-diolészterek).
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.