Mi lesz veled, turkáló? Avagy mit okozna a túlszabályozás a second hand szektorban…

Van, akit sosem lehet igazán meggyőzni róla, de akit egyszer elkapott, annak nincs visszaút… nem, nem a fociról vagy a politikáról beszélek, hanem a turkálásról. Használtruha-vadászatról, secondhand-turizmusról – a kellemeset a hasznossal életérzésről, a keresgélésről és nagy megtalálásokról. De a szükségről is.

Itt Kelet-Európában a ruhaturkálás eredetileg a Fejlett Nyugat ™ által levetett darabokkal kezdődött a forradalom után (nagyon elsőre gondolhatunk itt bizonyos segélycsomagokra akár), aztán egyre-másra ütötték fel a fejüket a nagyobb, majd később a kisebb városokban (és falvakban is) a használtruha-kereskedések. Sokukban nem csak öltözéket és cipőket lehetett kapni, hanem csomó mást is, például ágyneműt, függönyt, takarót és hálózsákot, egyéb háztartási textíliákat, a különböző edényekről és konyhai eszközökről nem is beszélve. (Meg persze, jó páran vagyunk úgy, hogy ha más városba utazunk, okvetlenül meg kell néznünk a turkáló-szcénát.)

Az egyszerű, hétköznapi ruhadarabokon túl aztán elszabadult a divat varázsa is, amikor már nem a szükségszerűség diktált, hanem a vágy, hogy különleges cuccokat találjunk, egyedi darabokat, vagy potom összegekért varázsoljunk elő egy-egy ruhahalom vagy vállfás sor közül valami márkás, előkelő kincset.

Ritka egybeesések vannak a turkálásban, történjen az boltokban vagy ócskapiacokon:

Új esélyt adunk egy-egy darabnak, nem dobódik el feleslegesen és nem növeli a már így is egeket verő textilszemét-telepeket, emiatt környezetvédelmi szempontból is tudatosabb választás, mint a fast fashion. Ami valakinek a „szemete”, az másnak a kincse, tartja a mondás. És itt érkeztünk el egy kritikus ponthoz.

Ugyanis Romániába már nem egyszer érkezett olyan, használtcikknek titulált áru, ami nem volt egyéb textilhulladéknál, ezeket az utóbbi időben rendszerint feltartóztatták a határon és visszaküldték oda, ahonnan érkeztek, elvégre mégsem vagyunk mindenki szeméttelepe. Itt tapasztalt turkálóként mondom, hogy párszor volt is alkalmam látni ruhavadász körútjaim alkalmával, hogy bizony volt olyan, hogy szagos, nyirkos és igen gyűrött, kopott dolgokat próbáltak eladni némely boltokban.

De akkora pofátlansággal még nem szembesültem ezeknél sem, mint azokban az outletekben, ahol a sosem használt, de nagyon hibás és gyakorlatilag mindenhol szakadt, csak nagy nehézségek árán megjavítható ruhákat akartak az emberekre sózni az újnál és hibátlannál alig alacsonyabb áron. Pedig ezek inkább tartozhatnának a textilszemét kategóriába. Személyes véleményem az, hogy mindent ki lehet mosni és fertőtleníteni, ha az ember látja benne a potenciált,

Az elmúlt pár évben a Romániába érkező textilhulladékok – és egyebek, de minket most ez érdekel – miatt a Környezetvédelmi, Vízügyi és Erdészeti Minisztérium nemrég, márciusban nyilvános konzultációra bocsátott egy, a használt termékek behozatalának szabályozásáról szóló sürgősségi rendelettervezetet.

Lássuk csak, mit ír elő többek között a kezdeményezett jogszabály: a román piacra behozott összes használt terméket ellenőrizni és fertőtleníteni kell, és azokhoz igazoló dokumentumokat kell csatolni. Minden veszélyes terméket, amit a határátkelőkön vagy piacon azonosítanak, azonnal visszaküldenek a származási országba.

Továbbá cél, hogy egy digitális nyomonkövethetőségi rendszert is bevezessenek (a neve SIATD RoSH), amellyel minden használtáru-szállítmányt nyilvántartásba vesznek és ellenőriznek, mielőtt az országba belépne. A tervezet azt is kimondja, hogy a jogi feltételek teljesítésével minden valós használt termék továbbra is forgalmazható Romániában, a rendelkezések be nem tartása esetén akár 100 ezer lejes bírságok is szóban forognak. Ez eddig akár még rendben is lenne.

A használt ruhák és lábbelik behozatalára azonban olyan túlszabályozást sikerült kanyarítani a rendelettervezetben, ami durván és tömegesen lehetetlenítené el a turkálókat, használtcikk-kereskedéseket, mivel olyan mértékben megnövelné a költségeiket, hogy azonnal csődbe mennének és bezárnának, így megszűnne számos munkahely is.

de emellett olyan előírásokat tartalmaz, amelyek a gyakorlatban nehezen vagy egyáltalán nem megvalósíthatók: például a nagybani forgalomban is kötelezővé tenné az egyenkénti címkézést, ami jelentősen lelassítaná a nagy kapacitású válogatóüzemek működését. (A használtruha bálákba csomagolva szokott érkezni a teherautókon.)

További probléma, hogy a címkéken olyan információkat is fel kellene tüntetni (például az anyagösszetételt és a gyártás során használt adalékanyagokat), amelyek nem állnak rendelkezésre a second hand szektorban. Az is életszerűtlen előírás, hogy az import csak a fogyasztóvédelmi hatóság munkaidejében történhetne, ami hosszú várakozást okozna a határokon.

például a ruhák anyag és szín szerinti kötelező szortírozását, valamint minden darab mosását és vasalását. Ezek az intézkedések jelentősen növelnék a költségeket, drágítanák a termékeket, és sok esetben veszteségessé tennék a forgalmazásukat.

Gündisch Zoltán, az ARETEX (Asociația Română pentru Reutilizarea și Reciclarea Textilelor, Román Textilújrahasznosítási Egyesület) használtruha-kereskedő cégeket tömörítő szövetség elnöke nemrég az Adevărulnak nyilatkozott az intézkedéscsomag várható hatásairól – szerinte már csak a címkézésre és kezelésre vonatkozó előírások miatt is simán leáll az ágazat működése, ugyanis senki nem fogja tudni őket betartani.

csak ezt éppen a kiskereskedők végzik el forgalomba hozatal előtt. Az ARETEX a fentiek értelmében egy petíciót is indított, az aláírásgyűjtés pedig arra vonatkozik, hogy vonják vissza a sürgősségi rendeletet ebben a formában és gondolják újra, mit jelentene ez a dominó-effektus a hétköznapi ember számára.

megoldást jelentenek családoknak, ahol a gyerekek gyorsan nőnek és nem mindig van értelme új ruházatot venni, ha úgyis kinövik hamar, ráadásul az árak is folyamatosan emelkednek ebben az időszakban, így a pénztárcák és a földgolyó számára is felelősségteljesebb választást jelentenek.

visszaszorítaná a felelősségteljes fogyasztást és fenntartható alternatívákhoz való hozzáférést – ezen pedig épp azok a piaci szereplők nyernek, akiket ez éppen fékezni tudna, vagyis a fast fashion. A Shein, a Temu és a Trendyol, az új, gyorsan és olcsón gyártott ruhák fogyasztása – mindamellett, hogy a fast fashion ruhadarabok is már bekerültek a használtruha-kereskedésekbe, de ott legalább újra felhasználták őket.

Mi lesz azzal a sok áruval, ha a teljesíthetetlen feltételek következtében felhalmozódnak, megrekednek a bürokráciában? A használtcikkek legnagyobb része teljesen rendben van – de ha eladhatatlanná válik az át nem gondolt rendeletek és túlszabályozás útvesztőjében, akkor nem pont az újbóli felhalmozódás és szemétté válás fog dominálni? A használt termék és a hulladék között jelentős különbség van, ezzel tessék kezdeni valamit...