Románia hatalmas munkaerőpiaci változásokon ment keresztül az elmúlt évtizedekben. Több generáció is részt vett és vesz ebben, az oktatás pedig nem úgy alkalmazkodik, ahogy kéne. A mesterséges intelligencia pedig tarolni fog.
Kollázs: Pixabay
Soha nem látott mértékben alakul át a világon a munkaerőpiac és maga a munka menete, mibenléte is, és egy ideje a szimpla „az AI elveszi a munkánkat” kijelentést is pontosítják azok, akik a mesterséges intelligencia fejlődésébe jobban belelátnak.
Mi fog a közeljövőben átalakulni? Nem most kezdődött – hiszen Google már régóta van –, de
mire emlékeznek a felhasználható tudásból, így, hogy az azonnal és rendszerezve hozzáférhető. Ez kéz a kézben fog járni azzal is, hogy rengetegen már információt sem fognak maguktól keresni, mert releváns kérdésekben és a megértésben bizonyos rendszerek már a viselkedésminták, keresések és kontextusok alapján kérdezés nélkül is fogják szállítani a válaszokat.
A kognitív terhelést csökkentve az AI a mindennapi rutindöntések sorozatát is befolyásolni fogja, a repetitív munkák tömkelegének pedig búcsút inthetünk, ugyanis az automatizáció gyorsabban és hatékonyabban elvégzi azokat, mi pedig a kreatívabb, személyközibb feladatokra tudunk majd segítségével fókuszálni. (Meg persze egyre több lesz az önjáró autó, és csomó munkát robotok végeznek majd.)
Ha ez mind igaz (tegyük fel), akkor
Mert az a kérdés elsősorban, hogy akkor mi az a munka, amit az AI nem tud elvégezni, de legalábbis csak minimálisan (és akár hasznosan is) van rá hatása.
A fenekestől felfordulást viszont nem csak ez okozza, hanem az is, hogy a sok területet lefedő mesterséges intelligencia olyan társadalmak munkaerőpiacába és munkakultúrájába is belecsöppen(t), amelyek
Romániában 1989 után a nehéz- és könnyűipar is nagyon megszenvedte a rendszerváltozást, a következő évtizedekben egyre több gyár zárta be kapuit, szakképzett alkalmazottak maradtak hoppon, és még az ipartörténetileg jelentős üzemeket körömszakadtukig védők sem tudták kellőképpen megvédeni vagy továbbvinni, újjáéleszteni.
Párhuzamosan pedig két alapelv mutatkozott: az idősebb generációk a felnövő Y-osoknak vagy azt tanácsolták, hogy „szakmát kell tanulni, fiam”, vagy „ha eleget tanulsz, bármi lehet belőled”. Ezek ugyan leegyszerűsítőek, de különböző változatai mindkettőnek megvoltak. Ennek az lett a következménye, hogy egy korábban rendkívül iparosított posztkommunista országban, ahol azelőtt egyetemekre jobbára protekcióval vagy nagy nehézségek árán lehetett bejutni, felerősödött a felsőoktatás szerepe, a társadalom nyílttá válásával pedig egyre inkább előtérbe kerültek az elméleti területek.
A kétezres években már megszilárdult az a nézet diákok és felnőttek között egyaránt, hogy szakiskolába bejutni csak az alacsony átlagjegyekkel rendelkezők jutnak be (hogy finoman fogalmazzak), szakiskolába pedig szégyen járni, oda csak az megy, aki nem jutott be az XYZ nagy nevű elméleti líceumba. A közoktatás minősége a millió tanügyminiszter országában pedig nem érte el azt a pontot,
– hogy is tehette volna, haldokló iparral, gyárakkal, kilátástalan jövőképpel.
A kilátástalan jövő Damoklész kardjaként lebegett minimum három, de most már négy generáció feje fölött: azok az X generációsok, akiknek idősebb korukra át kellene profilálódniuk, ha 10-15 évvel a nyugdíjkorhatár előtt törne be drasztikusabb változás, a most fiatalabb és középkorú ezredfordulósok, akik a hazai munkaerő derékhadát képezik, de az analóg felnövés és a Z generációval karöltve digitalizálódás közepette úgynevezett job hopperekké váltak (gyakran váltogatják munkahelyeiket), és a következő két-három évben várhatóan a már teljesen AI-ba született alfa generáció, akik hamarosan belépnek a munkaerőpiacra.
A jelenleg Z generációra berendezkedett munkaerőpiac – amint az a Hotnews portálon, illetve a Krónikán is megjelent friss elemzések ismertetőjéből is kiderül, több problémával is küzd. Az egyik az egy klasszikus „ezek a mai fiatalok” típusú jelenség, ami azt jelenti, hogy a mostani fiatal munkaerő nem hajlandó ezt vagy azt így vagy úgy csinálni, ezért nem kedvelik őket és többször rúgják ki őket ezek miatt:
Nos, a fentiek értelmében van még mit adaptálódnia a romániai munkakultúrának. Van azonban egy mélyebb probléma is, ami őket érinti – és nem csak őket, hanem a náluk kissé idősebbeket is –, ez pedig a gyors előrelépés (és -léptetés), az egyértelmű célok és az alacsony fizetések kérdése.
Előre lépni csak fokozatosan lehet. Lehetnek egyértelmű célok, ha közben tőlük független körülmények miatt változik valami, és emiatt változtatniuk kell. Itt csak kitartásra és a türelemre van szükség. Az alacsony fizetések ennél bonyolultabbak: Románia inflációval küzd jelenleg, és valójában az átlagembernek sosem volt olyan fizetése, hogy maradéktalanul elégedett legyen vele (de itt is, mint mindenhol, vannak olyanok, akik jóval többet keresnek az átlagnál).
amelynek a fényes oldalát lehet látni a közösségi média felületeken, és gyors meggazdagodással kecsegtet, a testkultusz pedig hatalmas méreteket öltött emellé. Így a rövid formátumú tartalmak azt a látszatot kelthetik, hogy minden azonnal, hatékonyan, flottul, kevés erőfeszítéssel képes működni.
mindegy, milyen plágiumbotrány, pénzmosás, párt vagy egyéb „mellékes” körülmény – a „csak nekem legyen jó” alapelve érvényesül, amely sem egészséges versenyt, sem esélyegyenlőséget, sem korrekt munkakörülményeket nem erősít.
2025 novemberében 6 százalékra emelkedett Romániában a munkanélküliségi ráta – 490 ezer emberről van szó, ez körülbelül egy megye lakosságának felel meg. 2025 harmadik negyedévében a 15–24 évesek körében a munkanélküliségi ráta 26,9 százalékra emelkedett, vagyis gyakorlatilag minden negyedik gazdaságilag aktív fiatal nem jut munkához, ami jóval meghaladja az országos átlagot. Ezzel szemben a 25–74 éves korosztály esetében mindössze 4,7 százalékos munkanélküliség mérhető, ami egyértelműen arra utal,
Még mindig ott tartunk, hogy gyenge az oktatás és a gazdaság közötti kapcsolat, nincsenek szerkezeti reformok és piacképes szakképesítés – a fiatalok (de láthattuk ezt már az Y generációnál is) jelentős hányada nem azokra a munkákra készül fel, amikre igény lenne és léteznek is.
A „tanulj szakmát, fiam” kijelentés új jelentéssel ruházódik fel napjainkban, amikor műszaki és technikai szakképesítések terén különösen éles a hiány. A legjobb példa erre éppen az, hogy a munkaadók nem kizárólag programozókat (illetve elméleti-társadalomtudományi oktatási hátterűeket) keresnek, hanem szakképzett dolgozókat is: nem vicc, hogy hetekig kell várni villany-, víz- és gázszerelőkre, autószerelőkre.
A probléma mély gyökerű, eltérést mutat a nagyvárosok és a vidék között, az országon belüli mobilitás is alacsony (nem költözik el valaki csak azért, hogy máshol dolgozzon). Számos munkahelyet fog érinteni a fent említett automatizáció, de ami a legdrasztikusabb és már látható: a mesterséges intelligencia ránőtt a felsőoktatás fejére, mert ma már nincsen olyan diák, aki ne használt volna vagy használna így vagy úgy AI-t a tanulmányai során.
Panaszkodnak a munkaadók, hogy munkaerőhiány van, a munkakeresők pedig arra, hogy nem találnak munkát. A kérdés az, hogy lesz-e érdemi változás a kettő összeegyeztetésében, vagy fel kell készülnünk egy igen kaotikus időszakra. Ez már az a világ, ahol minden pontosan kiszámítható, mégis a legnagyobb bizonytalanságban élünk.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az immár hétéves szatmárnémeti tehetség játékszenvedélyét, kitartását és lendületét a profi sakk árnyoldalai sem kezdhették ki. A sakkzseni édesapjával, Balog Cristiannal beszélgettünk.
Kétszer is behatolt egy buşteni-i házba egy anyamedve bocsaival pénteken, míg végül kilőtték a délután folyamán. A három bocs közül az egyik halálosan megsérült, a másik kettő pedig az erdőbe menekült.
Sokan kaptak érdemi indok és jogosultság nélkül magyar állampolgárságot az utóbbi években, ezeket az ügyeket is feltárjuk belső vizsgálat keretében – jelentette be Velkey György László külügyi államtitkár a Facebookon pénteken.
A csíkszeredai bevásárlópark felvásárlásával belép a román piacra a cseh Star Capital Finance – írja a profit.ro a vállalat közleménye alapján.
„Oda jutottunk, hogy nem az intelligens olvasónak írunk, hanem a rosszindulatú ostobának. A klasszikusok védve voltak ettől a nyomorúságtól, az önhitt ostobaságtól. Mi ezt ma kritikai gondolkodásnak nevezzük.”
„Oda jutottunk, hogy nem az intelligens olvasónak írunk, hanem a rosszindulatú ostobának. A klasszikusok védve voltak ettől a nyomorúságtól, az önhitt ostobaságtól. Mi ezt ma kritikai gondolkodásnak nevezzük.”
Ha egy politikus pónijának halála levette a farkast a fokozottan védett fajok listájáról, akkor talán tucatnyi nem politikus halála a medvét is le fogja...
Ha egy politikus pónijának halála levette a farkast a fokozottan védett fajok listájáról, akkor talán tucatnyi nem politikus halála a medvét is le fogja...
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
Félreértés ne essék, nem a népet szapulom. De észre kéne venni, elsősorban a vezető rétegnek, mekkora semmi van az egységes és oszthatatlan nemzetállami szólamok mögött.
Félreértés ne essék, nem a népet szapulom. De észre kéne venni, elsősorban a vezető rétegnek, mekkora semmi van az egységes és oszthatatlan nemzetállami szólamok mögött.
Ha a radikalizálódott társadalom fullba akarja tolni a kretént, lehet, hogy hagyni kellene megtapasztalni, milyen az. Igen, veszélyes, de van jobb megoldás?
Ha a radikalizálódott társadalom fullba akarja tolni a kretént, lehet, hogy hagyni kellene megtapasztalni, milyen az. Igen, veszélyes, de van jobb megoldás?
Állítom, hogy a mioritikus hazában a rap a punk. Igen ám, de ahogy az idő telik, ezek a valóban rendszerellenes figurák azon kapják magukat, hogy egy illúziót szolgálnak. Vagyis a rendszer részeivé váltak.
Állítom, hogy a mioritikus hazában a rap a punk. Igen ám, de ahogy az idő telik, ezek a valóban rendszerellenes figurák azon kapják magukat, hogy egy illúziót szolgálnak. Vagyis a rendszer részeivé váltak.
36 év állt rendelkezésre ahhoz, hogy megépüljön a Maros völgyében a ratosnyai vízerőmű, amely most egyszerre politikai-stratégiai szimbólum, környezetvédelmi győzelem és a romániai beruházások örök totojázásának kudarca.
36 év állt rendelkezésre ahhoz, hogy megépüljön a Maros völgyében a ratosnyai vízerőmű, amely most egyszerre politikai-stratégiai szimbólum, környezetvédelmi győzelem és a romániai beruházások örök totojázásának kudarca.
Ilyen országot, mint a mioritikus haza, nem látott vén Európa. Ja, de.
Ilyen országot, mint a mioritikus haza, nem látott vén Európa. Ja, de.
Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…
Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…
Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.
Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.