Röviden: ugyanarról, amiről Kolozsvár épp „érvényes” címere is szól.
Nemrég befejezték a kolozsvári városháza tornyának felújítását. Olyan szép lett, hogy csak na! Büszke is rá a derék polgármester (Emil Boc, ha valaki nem tudná), de büszkül a város is, me né’, most már nem csak Nagyváradon jelzi a pontos időt a toronyból szétáradó zene, hanem Erdély Multikulturális Fővárosában is.
Sőt, mi nem vagyunk olyan vérnácik, mint az „évszázados” váradi román adminisztráció. Ahol a pontos időt
">Avram Iancu indulója jelzi, minden órában, immáron több évtizede. Mi, kérem szépen, széles látókörűek és műveltek vagyunk.
">George Enescu Román rapszódiájának nyitóakkordjai tájékoztatják a Kincses Város lakóit afelől, hogy mennyi a pontos idő. Igaz, csak minden harmadik órában, de azért mégis. És tényleg: az Enescu-mű határozottan kellemes a fülnek. A Iancu-indulóhoz képest mindenképp.
Csakhogy van itt egy baj: mindkét dallamnak ugyanaz a háttérüzenete. Legalábbis azok számára, akik tudják, hány óra két hét. Mind a Iancu-induló, mind az Enescu-dallam tulajdonképpen egy monokulturális, intoleráns, agresszív tér-időfoglalást mér. Óráról órára elismétli: hahó, ez itt egy román város. Kapd be, ha nem tetszik! Ugyanakkor csendesen jegyzem meg, hogy az én adólejeim is benne vannak ebben a nótában, bakker! Márpedig nekem ez így nem jön be. De mit csináljak, beverik a fülembe, ha akarom, ha nem. Mint ahogy a váradiaknak is, ha akarják ha nem.
De oké, hadd ne legyek megint Morgó, a törpe. Tisztelt Emil Boc, ajánlok egy remek megoldást. Ha olyan széles látókörű és művelt és multikulturális, ahogy szereti magát bemutatni, akkor tudja, hogy volt ez a Bartók Béla nevű (történetesen magyar) zeneszerző, aki történetesen kapcsolatban állt George Enescuval, sőt, állítólag egész jó haverok is voltak. A dolog igen egyszerű: intézze el, polgármester úr, hogy például minden páratlan órában Enescu szóljon, minden páros órában pedig egy Bartók-darab. Mondjuk, a Román táncok első akkordjai. Mondjuk, Kocsis Zoltán előadásában. És akkor milyen szép szimbóluma lenne máris a városnak.
Kicsit ellensúlyozná a városháza tornyán Funar óta ott lógó címert, meg a magyar helységnévtáblák hiányát, meg a Iorga-táblát, ésatöbbi. Nem nagyon. Kicsit.
Egyik kollégám tegnap délután megjegyezte, hogy az Enescu-dallam, úgymond, sietett. Vagyis egész óra előtt egy perccel búgott fel a városházi torony. Kár, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint Emil Boc polgármester és a kolozsvári román városvezetés szellemi óraszerkezete körülbelül egy fényévvel van lemaradva mindahhoz képest, ami az igazi multikulturalizmus pontos ideje lenne. Legalábbis velünk, magyarokkal szemben.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
A magyar kormány semmilyen elszigetelést, retorziót nem támogat Romániával szemben – jelentette ki pénteken Orbán Viktor.
A magát George Simion hívének kiadó, Tulcea megyei férfi lebozgorozza, szidalmazza, fenyegeti és „visszaküldené” a romániai magyarokat Magyarországra. A TikTok közösségi videómegosztón terjedő videó kapcsán Kézdivásárhely polgármestere is megszólalt.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Avagy lamentáció arról, hogy milyen következményekkel járt egy hajdani nagypénteki gyermekcsíny.
Avagy lamentáció arról, hogy milyen következményekkel járt egy hajdani nagypénteki gyermekcsíny.
„A gyergyói biotechnológiai központból kiszabadult a BY-4 szintetikus kórokozó és szinte napok alatt végzett az összes fával és bokorral a Gyergyói-medence déli részén és a Marosfőtől az egykori Tusnádfürdőig húzódó hetven kilométer hosszú sávban.”
„A gyergyói biotechnológiai központból kiszabadult a BY-4 szintetikus kórokozó és szinte napok alatt végzett az összes fával és bokorral a Gyergyói-medence déli részén és a Marosfőtől az egykori Tusnádfürdőig húzódó hetven kilométer hosszú sávban.”
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.