Mi történt május 4-én Romániában? És mi jöhet?

Röviden: George Simion jó eséllyel éppen megnyerte az elnökválasztást. Mégpedig a saját rendszerellenes tábora jól irányzott támogatásával, plusz a teljes politikai osztály és a nem szuverenista, nevezzük így: Európa-párti erők és választói bázisuk önkéntelen hozzájárulásával.

Simion 40,9 százaléka várja a második fordulóban Nicușor Dan 20,9 százalékát, vagyis az AUR-elnök jelenleg kétszer erősebb, mint a független bukaresti főpolgármester. Nicușor Dannak innen igen nehéz lenne nyerni május 18-án.

Mert Dannak két hét alatt minimum meg kellene dupláznia támogatottságát, vagyis szüksége lenne még legalább kétmillió szavazatra. Ez pedig a koalíció remélt ereje nélkül egyelőre lehetetlennek tűnik.

A PSD-PNL-RMDSZ kormánykoalíciónak ugyanis valószínűleg vége van, ami nem meglepetés, az elmúlt hetekben, hónapokban nyíltan beszéltek róla a kormánypárti vezetők: ha nem Crin Antonescu jut a második fordulóba és nem ő nyeri meg az államfőválasztást, akkor a Georgescu-incidens után fogcsikorgatva összerántott kényszerkoalíció szétesik, mert nem lesz, ami összetartsa.

A koalíciós pártoknak pedig igen nehéz lesz leszavaztatni választói bázisukat egy olyan jelöltre, aki eddig ellenség volt. „Csakis Antonescu nyerhet, ő az egyetlen jó jelölt” – ezt az üzenetet közvetítette eddig a PSD, a PNL és az RMDSZ is a választóik felé. Csakhogy a PSD-szavazótábor a természetes lejtés miatt inkább Simion felé irányul majd, akkor is, ha – az éppen akut válságba kerülő – PSD vezetése tessék-lássék az ellenkező irányba terelné. Meg aztán az is simán elképzelhető, hogy a kormánykoalíció szétesése után a PSD vezetése az AUR felé irányítja a szövetségkereső szándékát.

Kelemen Hunornak is ki kell majd állnia és el kell mondania, hogy a részvételi számok tekintetében amúgy is sereghajtó és hagyományosan konzervatív székelyföldi megyékben a magyarok felejtsék el, amit az RMDSZ eddig mondott (hogy Nicușor Dan nem jó, csak Antonescu), és szavazzanak a progresszív Danra, aki most már jó (a rossz a jó, értjük, ugye?). Mennyi esélye van ennek?

A legnagyobb vesztesek egyértelműen a Crin Antonescut támogató koalíciós pártok. A politikai naftalinból előrángatott erőtlen, karizma nélküli figura nem volt elegendő ahhoz sem, hogy legalább a második fordulóba bejusson. Ehhez kevés volt a PSD ímmel-ámmal nyújtott támogatása, nem volt elég a tavaly csúfosan megbukott Nicolae Ciucă tábornok-pártelnök által félig a sírba rántott, a megmentőnek nézett Ilie Bolojan által egyelőre ott is hagyott PNL kolonca, és nem volt elég a vérszegényre sikeredett RMDSZ-szupport sem.

Megbukott a PSD legendás mozgósító gépezete, amely az elmúlt évtizedekben felülmúlta az összes romániai pártét és minden választáson döntő módon befolyásolni tudta a végeredményt. Antonescu személye, a közös jelölt indítása kevés volt ehhez. Arról nem beszélve, hogy emiatt a PSD szavazóbázisából minden bizonnyal masszívan szavaztak Simionra, akinek a világa azért nem áll annyira távol a PSD-tábor jelentős részétől.

De megbukott az 5-6 százalékot általában szállítani képes RMDSZ terve is, mivel nem tudta megfelelő számban leszavaztatni a magyarokat Antonescura. Az erdélyi, székelyföldi magyarokban Crin Antonescu nem feltétlenül a szimpátiát és a lelkesedést ébresztette fel, hanem legfeljebb a közönyt. De inkább az ellenszenvet.

Még a jelenlegi kormánykoalíció szemszögéből nézve is, hosszabb távon, önmagában nem lett volna annyira jó. Politikai múltja, eddig mutatott képességei azt jelzik, hogy valószínűleg nem lett volna jó államfő. A koalícióban remélt győzelme rövid és középtávon lett volna jótékony, mégpedig a politikai stabilitás, az ország olyan-amilyen kormányzása tekintetében. A geopolitikai helyzet, az országot fenyegető gazdasági nehézségek közepette talán jobb lett volna, ha nem következik most még egy kormányzati-politikai válság is Romániában.

Ha Antonescu jutott volna tovább, és esetleg legyőzi Simiont, több esély lett volna, hogy a múlt év végi elnökválasztási kudarc után kicsit magabiztosabb koalíció vezesse az országot. És nem utolsósorban ők maradnak hatalmon. Ebből a szempontból a Nicușor Dan támogatói rossz irányba, a bizonytalanság és a válság felé vitték el a dolgokat, így látszik a koalíció szemszögéből.

Nicușor Dan a nem Simion-párti választói bázis protest-verziója. Dan mögé állt be az urbánus, progresszív réteg, az értelmiség, a képzettebb fiatalok. Ők kevésbé érzékenyek a reálpolitikai szempontokra, inkább morális alapállásból látják a világot. Teljes változást akarnak (a Jó győzelmét), de a Simion-támogatókkal ellentétben meg is tudják fogalmazni, miért (ezt azonban az erkölcsi fölénytudat miatt nem tudják és nem is akarják átadni a lenézett, „buta”, felvilágosodni nem akaró tömegeknek).

Elutasítják a regnáló politikai osztályt, támogatják az európai értékeket, elegük van a korrupcióból, a mismásolásból, az elmúlt évtizedekben kitermelődött smekker politikusokból, a kelet-európai, bizánci-balkáni politikacsinálásból. Az ő szempontjukból gyökeres politikacsinálási változás kell, aminek a megsemmisítendő célpontja éppen a Crin Antonescu győzelmével folytatódó ancien régime, az eddigi hatalomgyakorlás haszonélvezője.

Dan elméletileg akkor tudná legyőzni Simiont, ha a teljes, nem Simion-párti politikai osztály beállna mögéje. A PSD, az PNL, az RMDSZ, az USR és a többi kisebb erő és szereplő pedig a következő két hétben teljes erőbedobással és hitelesen támogatná. De ha megnézzük, hogy a tavaly év végi Georgescu-epizód óta mennyire lustán és erőtlenül mozdultak a koalíciós pártok, mennyire nem sikerült erőteljes harci állásokat felvenni a Simionék oldalával szemben és mennyire nem sikerült elmagyarázni az embereknek és elhitetni velük, mennyire fontos lenne az országnak, ha nem a szuverenista tábor győz, akkor a Nicușor Dan mögött való határozott és egységes összezárásra elég kevés esély mutatkozik. Főleg, hogy nem is nagyon akaródzik nekik felsorakozni egy olyan jelölt mögé, aki nyíltan a gyökeres politikai változás mellett áll ki. Arról nem beszélve, hogy igen rövid idő, mindössze két hét alatt kellene ezt az igen fegyelmezett pálfordulást végrehajtani.

Ezt csak tetézi, hogy már egy ideje látszik a koalíciós „nagy” pártok másik válságmutatója: emberi erőforráshiánnyal küszködnek, nehezen találnak megfelelő embereket, akikkel betöltsék a fontos kormányzati posztokat.

Mindez pedig csak tovább erősíti a protest-szavazókban azt az érzést, hogy a nagy pártokat nem az ország sorsa és jövője, hanem csak a szűk politikai-gazdasági érdekcsoportok befolyásának megőrzése és a hatalom megtartása érdekli.

A függetlenként induló bukaresti főpolgármester természetesen örült, amikor a választások éjszakáján megfordult a helyzet, és szinte a szavazatszámlálás utolsó pillanatáig második Antonescutól átvette a második fordulóba vezető pozíciót.

Csakhogy a második fordulóban jóval nehezebb, ha nem lehetetlen feladata lesz. A második fordulóban ugyanis elkerülhetetlenül kétszereplős a játszma. Simion mögött ott áll majd a teljes szuverenista tábor, kiegészülve a többi jelölt mögül átigazolókkal és azokkal is – szintén javarészt protest-szavazók –, akik az első fordulóban nem mentek el szavazni, de akiket a második fordulóra aktivizálni fog az egyszerűbb választási lehetőség. És a bosszúvágy.

Most vegyük ki a képletből a meggyőződéses Simion-szavazókat (a korábbi Georgescu-támogatókat), akik valószínűleg maguk sem tudnák értelmesen megfogalmazni, miért bíznák az országot egy napnál világosabban kókler kalandor, politikai hologram mögé. Ők nem úgy protest-szavazók, ahogy a többiek.

A többiek azok, akik büntetni kívánják a jelenlegi teljes politikai osztályt. Nem csak az EU-csatlakozás után remélt jólét elmaradásáért, hanem minden elképzelhető kudarcért. Konkrétumokról van szó: az egészségügy és az oktatási rendszer elhanyagolása, az alacsony bérek, az elszabaduló infláció, a korrupció, a bürokrácia, az ország eladósodása, az autópályák meg nem építése és sorolhatnánk napestig.

Ezek a szavazók nem egyszerűen egy pártot, politikust vagy jelöltet utasítanak el, hanem egy politizálási, kormányzási, országvezetési paradigmát: belőletek nem kell több, jöjjenek mások, radikálisan mások. Ez a más pedig jelenleg George Simion, Călin Georgescu, az AUR és a többiek.

A diaszpóra az a több millió román állampolgár, aki egy jobb élet reményében külföldön vállalt munkát. Túlnyomó többségük nem végleg telepedett le nyugati országokban, hanem azt tervezte, hogy kimegy, keményen dolgozik, pénzt keres, amivel egyszer hazajön és itthon boldogul. Eközben persze arra számított, hogy lesz, ahová hazajöjjön, hogy addig itthon a kormányzók olyan körülményeket teremtenek, ahova érdemes visszajönni.

Ezek az emberek most azt látták, hogy hiába vártak, ezért büntetőszavazattá formálták frusztrációjukat. Világosan látszik, hogy a külföldön élő román szavazók masszívan támogatták Simiont (közel 61 százalékot kapott). Spanyolországban és Olaszországban, ahol a legtöbb román munkavállaló él, Simion támogatottsága meghaladta a 70 százalékot.

A jelentős magyar lakosságú megyék a részvételi rangsor alsó részében vannak. Bár ezekben a megyékben százalékarányban Antonescu végzett az első helyen, Szatmár, Kovászna és Hargita megyében a szavazási hajlandóság jelentősen alatta marad az országos átlagnak. Crin Antonescu személye nem tudta megmozgatni a magyar szavazókat, annak ellenére, hogy az RMDSZ teljes erőből tolta a koalíciós jelölt kampányát. De nem fogja megmozgatni őket a progresszív Nicușor Dan sem, akiről ráadásul nem sokat tud a székelyföldi választópolgár (maga Dan sem nagyon igyekezett ebbe az irányba). Az eddiginél homlokegyenest ellentétes üzenetre kényszerülő Kelemen Hunor RMDSZ-elnök sem fogja felrázni a közönyből a magyarokat. Most Nicușor Dan jó lesz, miután eddig rossz volt – a szavazópolgár erre valószínűleg a távolmaradással fog válaszolni.

A következő két hétben még sok minden történhet és történni is fog, de a jelenlegi állapotok szerint George Simionnak igen jó esélye van megnyerni az elnökválasztás második fordulóját. Ehhez nem csak Romániában, hanem külföldön is megvan a támogatottsága, mivel Moszkva igencsak jó szemmel nézi a menetelését, és Washingtonban a Trump-adminisztrációnak is szimpatikus a populista, szuverenista, Európa-ellenes, nacionalista Simion.

Simionnal a Cotroceni-palotában pedig csak rövid idő kérdése, hogy egy elkerülhetetlen politikai válságidőszak után a jelenlegi kormány ténylegesen is megbukjon (már ha addig megmarad) és egy Simion szája íze szerinti koalíció vegye át a hatalmat. Ez a koalíció valószínűleg nem csak a szuverenista parlamenti pártok – AUR, SOS, POT – áll majd, hanem a jelenlegi koalícióból elmenekülők támogatásával fog majd többséget szerezni a parlamentben.

És Simion máris arról beszél, hogy Călin Georgescut akarja miniszterelnöknek.