Továbbá: mi fán terem a kultúra? Mi fán terem a magyar? Nehéz kérdések ezek. Az adható válaszok pedig... nos, ez egy válaszkísérlet. Tele tiszttelettel.
Ma van a Magyar Kultúra Napja. 1989 óta. Mert történetesen egy „mai” napon, 1823. január 22-én tette fel a pontot a Himnusz kéziratának I-jére Kölcsey Ferenc. Nem mellesleg, történetesen ma van Cseh Tamás születésnapja is. Aki történetesen épp 80 éves lenne. És történetesen 200 évvel ezelőtt született Petőfi Sándor (a nemzeti költő és punk). Nem január 22-én, de közel hozzá. És sorolhatnám a további dátumokat, történéseket.
De inkább arról szólnék, mi is ez a magyar kultúra, aminek a napja ma van. Két szóból áll, egyik komplikáltabb a másiknál, ami a jelentést illeti. Nézzük először a kultúrát, az kevésbé robbanásveszélyes (látszólag legalábbis) a mai globális(nak kikiáltott) világban. Egy meghatározás szerint
Ebben minden benne van (elvileg): anyagi és szellemi teremtett érték. A teremtéshez ennyit: apró istenek vagyunk tehát, jó (és rossz) kedvünkben teremtünk anyagot, szellemet. Talán annyi a különbség köztünk, apró istenek, és a Nagy Isten közt, hogy mi nem pihenünk meg hetednapon. Hogy ennek mi az oka (halandóságunk?, hübriszünk?), nem boncolgatom.
És akkor a vékonyabb jég. Mi az, hogy magyar? Huhh! Kézenfekvő lenne, ha azonnal egy nálam sokkal nagyobb koponyára hivatkoznék, aki azzal kezdte A magyar jellemről című írásának első fejezetét, melynek címe Mi a magyar?, hogy:
És igaza van. Nagyon bonyolult kérdés ez. Sőt, a másik változata is az: ki a magyar? Akiben magyar DNS tekereg? Ezzel nem jutnánk semmire, hiszen hej, de sokféle emberben tekereghet az a kettős spirál, de attól még nem feltétlenül magyarok az illetők.
Ismerek olyan embert, aki magyarul beszél otthon, de a rubrikába románt írt be a tavalyi mustrán. (És aki ettől még csodálatos ember, nem áruló, hogy csúnyát mondjak.) Tehát az sem feltétlenül magyar, aki otthon magyarul beszél. S akkor ki az? Jeleztem már, Babits Mihály okosabb ember volt, mint én vagyok, de nem csak ennek okán vállalom a meglehetősen kényelmes kibúvót: magyar az, aki annak vallja magát.
Hadd következzen egy lábjegyzet, ha tetszik: úgy vélem, könnyebb magyarnak vallani magunkat – ha egyáltalán kérdezi valaki, mert ez olyan magától értetődő, mint ahogy dobog a szív, dolgozik a tüdő stb. –, szóval könnyebb dolgunk van e téren, ha van körülöttünk valamilyen, például országhatár, legyen az bármilyen légies (vagy épp nem). Egy kicsit nehezebb a dolgunk akkor, ha önszántunkból vagy kényszerből
Nem beszélek most azokról a magyarokról (premisszaként elfogadom, hogy azok), akik önszántukból vagy kényszerből messze idegenbe vándoroltak. Nem is tudnék jól beszélni róluk, hiszen nincs személyes tapasztalatom e téren: önszántamból se fogtam vándorbotot (eddig, és nem is tervezem), kényszerből sem (eddig, és ezt se tervezem, de nem vehetek rá mérget, mert a fene tudja, milyen kényszer térdelhet egy bús napon a nyakamra).
Azokról a magyarokról beszélnék, akik a második csoportba tartoznak (tehát magamról is). Akik a történelem jóvoltából (vagy rosszvoltából, attól függ, honnan nézzük) elvesztették a határaikat. Jaj de jó, tapsolhatna bárki sarkig nyitott lélek: tudjátok ti, milyen jó dolgotok van? Hát határtalanok vagytok! Határtalanul áraszthatjátok a kultúrátokat a szélrózsa minden irányába. Ne szomorkodjatok hát!
Ez szép, persze. Csak épp azt felejtik el az örvendezők, hogy nem vagyunk egyedül, mi, határaink-vesztett magyarok. Mások is vannak körülöttünk.
És van itt még valami: akik történetesen többen vannak, mint mi. És akikkel ezeken a határtalan tájakon, ami számunkra a szülőföld, de számukra is, együtt kell élnünk. Ha ugyan nem akarunk vándorbotot venni. Vagy beolvadni a többségbe, a „fizika” nagy törvénye szerint. Mondom, bonyolult dolog ez a magyar kérdés.
És ha összerakom a két szót, még bonyolultabbá válik. Mert ha elfogadom, hogy a „határos” magyar kultúra az, amit a határok közt élő magyar kisisten-emberek teremtenek, akkor a „határtalan” magyar kultúra az lenne, amit a határokon kívülre szorult kisisten-emberek teremtenek. Amíg vannak, persze. És biza, tudjuk, néha nem olyan egyszerű ezeken a határtalan tájakon teremteni. A szélrózsa minden irányába való árasztásról hadd ne is beszéljek. A legkülönbözőbb okokból. A legkülönbözőbb szinteken.
Na de, hogy ne süsse rám Vörösmarty uram a billogot: „Nagyot iszik a hazáért s felsivít: csakhogy egyszer tenne is már valamit.” – nem szaporítom tovább a szót. Megyek, teszek-veszek picit a magyar kultúra háza táján (amolyan határtalanul). Vasárnap, ugye. Hogy halandóság okán-e, hübriszén, vagy esetleg más miatt? Mindegy is.
Akinek egyik dalát szombat este elénekeltük egy nagyon jó barátom születésnapján. És amely dal engem is teremtésre késztetett, ilyenformán (részlet egy hosszúversből):
ajtaja kitárva,
hej, de ott mulatunk bőszen bele a napnyugtába.
Fülünkben egy nóta,
fényes idők óta,
históriás nóta,
hogyaszongya:
Bukovina
BukoWien
Búvópatak
Csupa kín.”
A legvégén pedig álljon itt maga a dal, a számomra értelmezés szintjén talán túl-kemény-diónak bizonyuló magyar kultúra egy darabja:
Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…
A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.
Az is nagy teljesítmény lesz tőle, ha végigviszi elnöki mandátumát. Az elsőt és egyetlent, mert második biztosan nem lesz, a rendszer láthatóan kezdi megunni az ilyen típusú figurákat.
„Élő kövekből épült lelki templomért” mondtak hálát vasárnap délután Aradon, amikor is Bogdán Szabolcs János királyhágómelléki református püspök megáldotta a belvárosi református egyházközség kívül-belül felújított templomát és parókiáját.
Több mint 17 ezer szekuritátés besúgót azonosított a CNSAS 26 év alatt. Nemzetbiztonsági kockázatok miatt kiutasítottak három pakisztáni állampolgárt Romániából.
Földrengésre riasztottak szerdára virradóan az okostelefonok, az Android földrengés-előrejelző rendszere jelzett többek között Székelyudvarhelyen is, földrengésre figyelmeztetve.
A nyugdíjakat 7,3 százalékkal kell emelni – jelentette be Florin Manole munkaügyi miniszter.
A nyomozók tudták hol kell keresni azt nagy mennyiségű pénzt, amelyet november 12-én és 13-án végzett összehangolt nyomozási akciók során találtak meg – mondta az NVVH elnöke az RTL Házon kívül című műsorában vasárnap.
Kimerülőben van az a politikai képviseleti modell, amelyben a választóktól négyévente bizalmat kérnek, a választások között pedig a politikai szervezet saját maga határozza meg, mit tart fontosnak elmondani a közösségnek.
Kimerülőben van az a politikai képviseleti modell, amelyben a választóktól négyévente bizalmat kérnek, a választások között pedig a politikai szervezet saját maga határozza meg, mit tart fontosnak elmondani a közösségnek.
Az is nagy teljesítmény lesz tőle, ha végigviszi elnöki mandátumát. Az elsőt és egyetlent, mert második biztosan nem lesz, a rendszer láthatóan kezdi megunni az ilyen típusú figurákat.
Az is nagy teljesítmény lesz tőle, ha végigviszi elnöki mandátumát. Az elsőt és egyetlent, mert második biztosan nem lesz, a rendszer láthatóan kezdi megunni az ilyen típusú figurákat.
Hogyan bírságolta 40 ezer lejre a rendőrség a trikolórt szemétszállításra használó közmunkásokat, és miért olyan fájóan groteszk ez a helyzet?
Hogyan bírságolta 40 ezer lejre a rendőrség a trikolórt szemétszállításra használó közmunkásokat, és miért olyan fájóan groteszk ez a helyzet?
A szegények eközben tovább polarizálódnak, radikalizálódnak, a nyugati civilizáció pedig weimarizálódik.
A szegények eközben tovább polarizálódnak, radikalizálódnak, a nyugati civilizáció pedig weimarizálódik.
A változtatás igénye önmagában még nem politikai program. De a változatlanság sem lehet az.
A változtatás igénye önmagában még nem politikai program. De a változatlanság sem lehet az.
A Vinted nem csak azért megy nagyon, mert olcsón kapjuk meg a kiszemelt termékeket, hanem mert izgalmasak azok a történetek is, amelyek egy-egy tárgyhoz tapadnak. Ez pedig sokat elárul az európai iparról is.
A Vinted nem csak azért megy nagyon, mert olcsón kapjuk meg a kiszemelt termékeket, hanem mert izgalmasak azok a történetek is, amelyek egy-egy tárgyhoz tapadnak. Ez pedig sokat elárul az európai iparról is.
Mintha tovatűnnének azok az idők, amikor egy erdélyi magyarnak szentségtöréssel ért fel még csak gondolni is arra, hogy szerethető-e ez az ország.
Mintha tovatűnnének azok az idők, amikor egy erdélyi magyarnak szentségtöréssel ért fel még csak gondolni is arra, hogy szerethető-e ez az ország.
A román politikai elit egy csoda: a réginek nevezhető PSD-s gárda kirakja az ablakba a gyakran bizonyít(hat)atlan úton-módon szerzett vagyont, az új gárda egyik kultúrharcosnője pedig szóreformizmusban éli ki magát, tartalmi változtatások helyett.
A román politikai elit egy csoda: a réginek nevezhető PSD-s gárda kirakja az ablakba a gyakran bizonyít(hat)atlan úton-módon szerzett vagyont, az új gárda egyik kultúrharcosnője pedig szóreformizmusban éli ki magát, tartalmi változtatások helyett.
Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…
Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…
Arról, hogy miért nem old meg semmit a petíciózás és a keresztény értékekre való hivatkozás...
Arról, hogy miért nem old meg semmit a petíciózás és a keresztény értékekre való hivatkozás...
Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…
A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.