// 2025. december 1., hétfő // Elza
Sánta Miriám Sánta Miriám

Mi, blokklakók – életünk fura tereptárgyak, zöld szigetek és tömbházsétányok között

// HIRDETÉS

Nem közelíthetünk ideologikusan a blokknegyed-jelenséghez, akkor sem, ha irányított fejlesztési-építészeti produktum volt a maga idején.

A „Kettes tó” a Tóközben, alkonyatkor. Fotók: Sánta Miriám
(Külön)Vélemény

Szerző: Sánta Miriám
2025. augusztus 26., 17:39

A „Kettes tó” a Tóközben, alkonyatkor. Fotók: Sánta Miriám

Mostanában minden pocsolya mellé felhúzott modern tömbháznegyedet „park lake residence” -nek neveznek – mondta valaki ironikusan egy fórumon nemrég. Röhögtem is rajta, hiszen ez aztán vérbeli balkáni szokás, hogy a rendezetlen bozótosok, természetesen kialakult nádasok és az évtizedek alatt városba beszorulni kényszerülő tavacskák mellé előbb-utóbb a fejlesztés nevében felépítenek olcsó építőanyagokból méregdrága, luxusnak hazudott tömbházakat egymás hegyén-hátán. A bozótos és a mögötte gyűlő szemét, építkezési törmelék meg megmarad.

Ez hasonlóképpen történt a kolozsvári Tóközzel is,

ahol a tavak régen még a város szélét jelentették a magánházak között, amelyeket a nyolcvanas években aztán leromboltak, hogy blokknegyedet létesítsenek a helyébe. Volt, aki megtagadta, hogy panellakásba költözzön.

// HIRDETÉS

Az akkor felhúzott panelek már megépültükkor is úgy néztek ki, mintha régiek lettek volna, a szürke beton ritkán adja vissza az újszerűség élményét. Valahogy mégis megszoktuk a látványukat.

Azok pedig, akik ebbe születtek bele, elfogadták ennek a természetességét: az organikus és az indusztriális hogyan tartozik össze, a zöldövezet és az állatvilág milyen módokon próbál utat törni magának. És az emberek is. Akik nem mindig ott mennek, ahol járda van, hanem kialakítják maguknak az ösvényeiket, amik az időszakos modernizációt is túlélik.

„Rezidenciák” a kolzosvári Tóközben, télen.

„Rezidenciák” a kolzosvári Tóközben, télen.

Főleg azért, mert nem kényszerítő erő az, ami létrehozza őket, hanem az intuíció.

Lakatos Róbert filmrendező rövid dokumentumfilmje, a Moszny 2006-ban készült. Moszny Józsefről szól, aki egyike volt azoknak, akik megtagadták a tömbházba költözést és megmaradtak a telkükön. Moszny bácsi tehénpásztor volt a kétezres évek elején, a már réginek számító tóközi tömbházak között élt kunyhójában a teheneivel és kutyáival, azok pedig mindenhová követték őt jártában-keltében.

A Moszny bácsi teheneire magam is emlékszem abból az időszakból – még nem épült fel a Iulius Mall pláza, és volt rá példa, hogy a tehenek átcsatangoltak a Tóközből a Györgyfalvi negyed parkjai, tömbházai közé. Számomra nem meglepő a háziállatok látványa a negyedekben:

kóbor vagy odaszegődött kutyák, macskák mindenfelé, időnként lovak és tehenek is megjelentek.

1997-ben a Pata utca legvégén, a 3-as troli végállomása környékén valaki önfeledten perzselte a disznót a játszótér kellős közepén – még csak nem is gázpalackkal, hanem szénával. Ma már ez elképzelhetetlen – azonnal feljelentést tenne valaki, hatalmas cirkusz kerekedne belőle. A lovasszekerek is eltűntek a városból, tilos behajtaniuk (érthető okokból), viszont korábban a látványuk egyszerre hatott természetesnek és idegennek, s az is, hogy az autók belehajtanak a trágyába.

Behatóbban a Györgyfalvi negyedet ismerem. A következő jelenségek viszont bizonyára nem idegenek azok számára, akik tömbházak között töltötték a gyerekkorukat és ott nőttek fel. A környezet lassan hömpölygő változását a mai napig figyelemmel követem,

a terek belakásának, feltérképezésének varázsa pedig minduntalan a hatalmába kerít,

ha végigmegyek egy-egy sétányon.

Vegyük például az illatokat. A blokk elé ültetett fenyők gyantaillata nyári hőségben, ami egyből a hegyvidékre repít. Aztán ott vannak a fokhagyma-, tökfőzelék-, friss zöldpaszuly-, petrezselymes krumpli-szagú konyhák a földszintekről, amelyek alatt elhaladva megjelennek lelki szemeim előtt a préseltlemez-konyhabútorok és piros, fehér pettyes fazekak és gáztűzhelyek.

Vagy ott vannak a betonlépcsők: melyikre van odakövesedve a rágógumi, melyiknek a széle van úgy letöredezve, és hány lépés van még addig a lépcsőfokig, amelybe véletlenül fémdarabka olvadt bele, és a délutáni nap fényében megcsillan.

A tömbházsétányok zöldövezet-szigeteiből ismerni a fákat, ismerni az ágaikat, amelyekről gyerekkorban lógni lehetett, mindenkinek megvolt rajtuk a maga ülőhelye, s a kérgük kifényesedett a sok fogdosástól, üldögéléstől, csúszkálástól. Aki tudta, melyik szilva- vagy eperfáról érdemes nyaranta gyümölcsöt szedni, nyert ügye volt.

A földről felkapott, trikóba törölgetett gyümölcs íze mai napig a számban van, mint ahogy a sötét foltos faeper buggyant aromája.

A tömbházak között lehetett a legjobban virágot lopni – van, aki szerint ez nem bűn, s én ezek közé tartozom. Az orgonafáknak megvolt a kitüntetett helyük, tudtuk, hol terem a fehér, a világos-és a sötétlila. Alkalomadtán a magas, narancsszínű liliomokat is letéptük a felhevült betonfal tövéből, és bemerészkedtünk néhány kerítés mögé ibolyát szedni… az ibolyák bódító illata minden évben azt jelzi, hogy feloszlik a szürke és nedves köd a kolozsvári negyedek fölül, hogy fojtogató hangulatát magával vigye.

A Tóköz hátsó utcái közül mai napig vannak olyanok, amelyek nincsenek leaszfaltozva.

A Tóköz hátsó utcái közül mai napig vannak olyanok, amelyek nincsenek leaszfaltozva.

Vannak olyan tájelemek és tereptárgyak a tömbházak között, amelyek furcsa szeretetére nincs magyarázat.

Ilyenek a hatalmas tízemeletesek oldalán a sötétzöld vagy sötétkék mozaikok, amelyek idővel lepattogtak a falról, s ha fölvettük őket nézegetni, volt valami vonzerő a kerámia tisztaságában. Meg a lépcsőházak előtt álló, lehurbolt beton virágládák. A vashinták. Padok. A különböző lakások ablakkeretei, néhány erkély, amelyek autóbusz-ablakokkal voltak betáblázva. Rombusz alakú virágtartók, kovácsoltvas elemek. A lomtárnak használt teraszokból kiáramló dohszag, néhol motorolaj vagy oldószer szaga, amely valamelyik ezermester-dikicselő lakó impromptu műhelyéből szállt elő.

Nem közelíthetünk ideologikusan a blokknegyed-jelenséghez,

akkor sem, ha irányított fejlesztési-építészeti produktum volt a maga idején, nevezzük azt szocmodernnek, brutalizmusnak vagy simán csak európai modernségnek.

Azért nem, mert ha onnan közelítenénk, akkor mi, blokklakók saját személyes emlékeinket, megszokott látványelemeinket nyomorítanánk meg, és nem lenne hova lélekben visszatérnünk.

A múlt rendszerhez tapadó sérelmek feloldása csak úgy jöhet létre, ha a környezetünkhöz való viszonyunk megszelídül. Mint ahogy megszelídül az a tehén is, amelyhez a kilakoltatott, de végül mégis ott maradó Moszny József szól: „gyere ide má’, ne bőgjél, felkelted az embereket, gyere ide, kicsi bocikám!”. A tehén pedig elfordul a szemétlerakótól, és átballag az építkezés után felhalmozott földből spontánul kihajtó, kövér fű felé.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Az MTV megszűnésével egy korszak zárult le

Sánta Miriám

MTV: élt 44 évet. Mit adott az ikonikus zenei tévécsatorna a hazai nézőknek – egy generációnak?

Szilvafák lila derengésben – huszonötödik erdélyi történet a jövőből

Fall Sándor

Akkor kezdődött, amikor 2059-ben felrobbant a vásárhelyi vegyipari platform. Egy katalizátoregység karbantartásánál berobbant egy tartálycsarnok, és onnan megmagyarázhatatlan irányba fordultak az események.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Rostás Zoltán: A lenti társadalom életrevalóbb, mint az értelmiség

Sólyom István

A román és magyar kultúra közötti hídépítés nem küldetés, hanem normális viselkedés kellene legyen – mondja a Bukaresti Egyetem nyugalmazott professzora.

Így vonatozunk Erdélyben

Sánta Miriám

Szubjektív lencse és költői merengések az elmúlt évtizedek alatt alig változó romániai vasúti viszontagságokról. Elöl ül a masiniszta, de ki igazítja ma a „gőzöst”?

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Így gyilkoltak a dualizmuskori szatmári nők
Főtér

Így gyilkoltak a dualizmuskori szatmári nők

Úgy történt, hogy fokhagyma helyett arzén került a tejfölös pecsenyébe – a Magyar Tudomány Napja Erdélyben fórum történelem szekciójának előadásain jártunk.

Jóváhagyták a magyar feliratok visszahelyezését a megváltozott etnikai arányú Újszentesen
Krónika

Jóváhagyták a magyar feliratok visszahelyezését a megváltozott etnikai arányú Újszentesen

Ezzel „helyreáll” a rend a Temes megyei településen, ahol eddig is használatban voltak a magyar megnevezések, de egy újszentesi lakos „feljelentése” nyomán eltávolították azokat.

Négy romániai megyén repült át egy orosz drón, mire lezuhant – hírek kedden
Főtér

Négy romániai megyén repült át egy orosz drón, mire lezuhant – hírek kedden

Orosz oligarchák és bűnözők szerezhettek hamis román személyazonosságot, hatalmas vizsgálat folyik. Bukarest mellett megint gázrobbanás történt.

Ittas sofőr okozott balesetet, hárman megsérültek
Székelyhon

Ittas sofőr okozott balesetet, hárman megsérültek

Három személy sérült meg csütörtök este egy Gyergyószárhegy közelében történt balesetben, mint kiderült, a sofőr nem volt józan.

A település, ahol túl későn épült híd a Maroson – Maroknyian lakják Oláhdellőt, de kitartanak
Krónika

A település, ahol túl későn épült híd a Maroson – Maroknyian lakják Oláhdellőt, de kitartanak

Oláhdellő az a Maros megyei település, ahová túl későn építettek Maros-hidat, így aki csak tehette, elvándorolt. A faluban kevesebb mint ötven református él, nemrég mégis gyülekezeti termet szenteltek, amit meg is töltötték a hívek.

Parajdon megszűnt a turizmus, az átutazók tartják „lélegeztetőgépen” az árusokat
Székelyhon

Parajdon megszűnt a turizmus, az átutazók tartják „lélegeztetőgépen” az árusokat

Idén Parajd és egész Sóvidék élete gyökeresen megváltozott. A bányakatasztrófa nemcsak a turizmust, hanem a helyiek mindennapjait is felforgatta. Megkérdeztük az érintetteket, hogy hogyan élték meg az elmúlt időszakot.

// még több főtér.ro
Már az abszurditás sem a régi… vagy mégis?
2025. november 26., szerda

Már az abszurditás sem a régi… vagy mégis?

Tankönyv kell ahhoz, hogy közlekedjünk az utcán. Az eladó sértett, mert azt szeretnénk, hogy kiszolgáljon bennünket. Pofonegyszerű dolgokat kell többször elismételni, hogy meghallják. Ott is politikát látunk, ahol nincs.

Már az abszurditás sem a régi… vagy mégis?
2025. november 26., szerda

Már az abszurditás sem a régi… vagy mégis?

Tankönyv kell ahhoz, hogy közlekedjünk az utcán. Az eladó sértett, mert azt szeretnénk, hogy kiszolgáljon bennünket. Pofonegyszerű dolgokat kell többször elismételni, hogy meghallják. Ott is politikát látunk, ahol nincs.

Meccs? Milyen meccs? Jaa, a magyar– ír…
2025. november 17., hétfő

Meccs? Milyen meccs? Jaa, a magyar– ír…

Szerkesztőségünk öt tagja – focirajongó és nem focirajongó is – leírta gondolatait a mohácsi tragédiával felérő magyar–ír mérkőzés után.

Meccs? Milyen meccs? Jaa, a magyar– ír…
2025. november 17., hétfő

Meccs? Milyen meccs? Jaa, a magyar– ír…

Szerkesztőségünk öt tagja – focirajongó és nem focirajongó is – leírta gondolatait a mohácsi tragédiával felérő magyar–ír mérkőzés után.

PSD, a szalonképes AUR
2025. november 11., kedd

PSD, a szalonképes AUR

Túl nagy kockázat nélkül ki lehet jelenteni: a magyar közösség szempontjából bizonyos értelemben minden román pártnak van egy AUR-arca. Az ördög viszont, mit mindig, a részletekben bujkál.

PSD, a szalonképes AUR
2025. november 11., kedd

PSD, a szalonképes AUR

Túl nagy kockázat nélkül ki lehet jelenteni: a magyar közösség szempontjából bizonyos értelemben minden román pártnak van egy AUR-arca. Az ördög viszont, mit mindig, a részletekben bujkál.

Különvélemény

Az MTV megszűnésével egy korszak zárult le

Sánta Miriám

MTV: élt 44 évet. Mit adott az ikonikus zenei tévécsatorna a hazai nézőknek – egy generációnak?

Szilvafák lila derengésben – huszonötödik erdélyi történet a jövőből

Fall Sándor

Akkor kezdődött, amikor 2059-ben felrobbant a vásárhelyi vegyipari platform. Egy katalizátoregység karbantartásánál berobbant egy tartálycsarnok, és onnan megmagyarázhatatlan irányba fordultak az események.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Rostás Zoltán: A lenti társadalom életrevalóbb, mint az értelmiség

Sólyom István

A román és magyar kultúra közötti hídépítés nem küldetés, hanem normális viselkedés kellene legyen – mondja a Bukaresti Egyetem nyugalmazott professzora.

Így vonatozunk Erdélyben

Sánta Miriám

Szubjektív lencse és költői merengések az elmúlt évtizedek alatt alig változó romániai vasúti viszontagságokról. Elöl ül a masiniszta, de ki igazítja ma a „gőzöst”?

// HIRDETÉS