Levél Erdéjből

Pálfi Ilonka nénjének, Magyar Választási Iroda, Budapest, ezerháromszázkilencvenhét, Postafiok utca 547

Csokolom, Ilonka nénje!

Szeretném neked ezúton is megköszöni azt a sok levelet, amit kiküldtél a népnek. Vagyis nekünk. Me’ mink is kaptunk vagy négyet, ojjan szép fehérek mint a hó a havason. Anyira szép az a fehér papir, de anyira, hogy nagymama azóta is ráírja, menyit tojtak a tyukok. Na de ő mán öreg, nem tuggya, mi a csizio. Mink, fiatalok, büszkén fogtuk a lapot, kitöltötük, beraktuk ahogy irta a magyarázat, a boritékba az öszeset, melétettük aztat a nyilatkozást is, és bevitük a konzolátusba, ahogy elő van irva.

Nagyon remélem, hogy most már, hogy mink is szavazhatunk, megváltozik a hejzet. Mert kezünkbe van a nép és az ország sorsa. Eztet mondta István is, a kiráj. Büszke vagyok ara, hogy inen Erdéjből végre valahára felemelhetem a szavazatomat. Meg a szavamat is. Kevesen vagyunk, porlunk is, mint a szikla, pedig nem is mind vagyunk székejek. Csak sokan.

Édes nénje. Mindig úgy ver a szivem, amikor olvasom, miket beszélsz az ujságba. Köszönöm neked, az egész nép nevébe, hogy mink, akik edig románok voltunk, most már magyarok vagyunk. Ez a hogyishívják kormány megadta nekünk, amiért má nagyapáink is ereszteték a vérüket a háborúba. Nekem ez akora, de olyan nagyöröm, hogy máig se tértem meg magamhoz.

Na de, amijért most irok. Édes nénje, tudom én, hogy iten nálunk, Erdéjben még sok a baj. Elsöben is nincs elég majorság, de eztet nem tudom, hogy tudod te megsegiteni. De aztat, amit mondasz az ujságba, aztat meg tudod. Én tudom, hogy mink iten öszevisza beszélünk, meg még házasodunk is. Meg nem járunk magyar iskolába. Meg nem tudunk rendesen magyarul beszélni. Meg a nevünket se tuggyuk leirni. Ezért szépen kérlek, Ilonka nénje, küggyél ide papokat, tanitókat, magyarkönyveket, mindent ami kel. Mert igy mink is felcseperedünk szépen, és négy év mulva már tuggyuk majd, kire kell szavazni hejesen, magyarul.

Üzenem továbá, hogy a Riska tehén megelett. A borju egészséges. Kivánom, hogy te is az legyél sokáig.

Szeretö unokaöcséd, Istefán