Kinek ura a cenzúra?

„Aki megmondja, hogy mit és hogyan gondoljon az államfő, s mit mondjon ki abból, amit gondol.

Felkaptam a fejem arra az üzenetre, amelyet az államfő az RMDSZ-hez intézett. Nem magvas gondolatisága miatt, hanem azért, mert általánosságokba fulladt, bikkfanyelven fogalmazták. Öncenzúrát gyakoroltam és nem írtam le, hogy a volt kommunista diktátor, Nicolae Ceauşescu beszédeinek szellemében fogantatott. Még zajlott a kongresszus, amikor szombaton az erdélyi magyar lapok némelyikében korszakalkotóként tálalták az elnök üzenetét. Volt, aki egyenesen rajongott: A román pártok vezetőinek bókjai, hízelgő szavai elnyomták az egyik leglényegesebb üzenetet, amely az RMDSZ kolozsvári kongresszusára érkezett – írta. Azok az újságírók vélekedtek így, akik ott sem voltak a kongresszuson, de iróasztal/zsurnalisztákként az Elnöki Hivatal honlapjáról idézték Iohannist: »Bár az RMDSZ által is képviselt párbeszéd-modell sikeres, sok még a tennivaló olyan kisebbségi célkitűzések elérésében, mint a törvények által rögzített jogok gyakorlati érvényesítése vagy a nemzeti identitás megőrzését szolgáló garanciák javítása.«

Valóban fontos lett volna mindkét elnöki megállapítás, főként az, hogy sok még a tennivaló Romániában a kisebbségvédelem terén, főként annak az ismeretében, hogy korábban Klaus Iohannis Németországban azt nyilatkozta: „Nincs magyar kérdés!” Fontos, ha elhangzott volna. De nem hangzott el. Csak az Elnöki Hivatal honlapján volt olvasható. Amíg el nem távolították onnan is, és nem került fel helyébe az a blabla, amit az államfő tanácsosa eldarált a XII. RMDSZ-kongresszuson.

Véletlen vagy sem, időközben lemondott Iohannis sajtószóvivője, a jeles író Tatiana Niculescu Bran. Azzal az ürüggyel, hogy nem sikerült olyan jó kapcsolatot kialakítania a sajtóval, amilyet szeretett volna.

Jogos a kérdés: Klaus Iohannis államfő maga cenzúrázta-e a politikailag korrekt, de a román nacionalizmussal ellentétes irányú szöveget vagy valaki cenzúrázta az elnököt? Előbbi esetben gyáva, utóbbi esetben báb."