Portálunk élete fordulóponthoz érkezett. Mutatjuk a helyzetet és mutatjuk a jövőt is (már amennyit sejtünk belőle).
A helyzet: A Főtér portál eddigi nyolc fős szerkesztősége 2023. január 1-jétől négy főre csökken, meg kell válnunk külsős munkatársainktól is, elbocsátások miatt.
A következmény: A Főtér négy fős „szerkesztőséggel” nem tud az eddigiekhez hasonló tartalmi és mennyiségi keretek között működni, ezért január 1-jétől a jelenlegi felületen, de más tartalmi és tartalomfrissítési rendszerben folytatjuk a tevékenységet.
Az ok: Az erdélyi Médiatér-csoporthoz adminisztratív és pénzügyi szempontból tartozó portálunk eddigihez hasonló működéséhez szükséges teljes anyagi keret (igencsak észszerűen és józanul elköltött keret) január 1-jétől nem biztosított, ezért a csoport központi vezetése a teljes anyagi ellehetetlenülést elkerülendő a költségcsökkentés és a személyi leépítések mellett döntött.
A hangulat: Nem jó. A leépítések és az ebből származó tartalomgyártási nehézségek kényszerűek, nem akartuk, de ez jött szembe.
Nagyon nem jó, hogy meg kellett írnom ezt a cikket. De sajnos meg kellett írnom.
Szögezzük le a legelején: a Főtér nem szűnik meg, mivel mi, a maradó munkatársak folytatjuk, ahogy tudjuk és ahogy folytathatónak látjuk. Viszont most, a fordulópontnál szükséges valamiféle számvetés, értékelés, visszatekintés az elmúlt közel egy évtizedre, mivel úgy tűnik, hogy egy korszak lezárult portálunk életében.
Jövő év februárjában lesz kilenc éves a Főtér. Ez idő alatt portálunkon megjelent összesen kábé 44 ezer különféle tartalmi egység. Ezen belül írtunk úgy 42 ezer szöveges napi tartalmat (Kézműves hírek), leforgattunk kábé ezer videót, készült nagyjából 750 képregény, született 110 blogbejegyzés (Blogring), 370 gyors reagálású véleményanyag (Lőtér), több száz hosszabb kommentár és tárca (Különvélemény). Legjobb hónapunkban 2,7 millió oldalletöltésünk volt.
A Főtér szemleportálként indult és működött a kezdeti időszakban, de elég hamar rájöttünk, hogy ennél több is van benne. Az elmúlt közel kilenc évnyi működés bebizonyította, hogy a több egyéni hangú, stílusú, kreatív szemléletű, bár eltérő személyiségű szerző, aki a Főtér fejléce alatt dolgozott és továbbra is dolgozik, közös erőfeszítéssel – és az ilyenkor szokásos, járulékos nehézségekkel is – létrehozott, létrehoztunk egy olyan arculatot és szellemiséget, amely az erdélyi magyar médiatájkép egyik meghatározó szereplőjévé tette a Főteret.
ahhoz mi kevesek is vagyunk. Azt viszont a mi eszközeinkkel és ráhatásunkkal megtehettük, hogy megpróbáljuk megmutatni mindazt – egy részét legalábbis –, ami a sokrétű, összetett és színes erdélyi társadalmunkban megmutatásra érdemes, nyilvánosságot adni a jónak, megdicsérni a szépet, megélni a kellemest, de bemutatni, kifigurázni, kinevet(tet)ni a rosszat, a csúfat és a kellemetlent, ami ugyanúgy magyar, erdélyi, romániai valóságunk része, mint a jó és a szép.
Nem akartunk mindent megírni, nem akartunk mindent közölni, lehozni, és nem akartunk semmilyen csoport, szervezet, intézmény vagy párt hirdetőtáblájává válni (nem is váltunk és a továbbiakban sem fogunk azzá válni). Hanem csak úgy, ahogy tudjuk, egyéni, szubjektív, mondhatni főteres szemszögből megmutatni mindennapjaink, örömeink, boldogságaink, vagy bosszúságaink, tragédiáink valamiféle csokrát.
Átélhetővé próbáltuk tenni az életünket meghatározó történéseket, eseményeket, döntéseket és folyamatokat. Az élményszerűség szempontjából viszonyulhatóvá tenni mindezt. Megmutatni olvasóinknak, nézőinknek, hogy mi, akik mindannyian itt, Erdélyben élünk, mindenféle különbözőség, nézeteltérés és nehézség ellenére valahol mégiscsak élő és sajátosan lélegző közösség vagyunk. Szeretjük a töltött káposztát, de a miccset is, a szilágysági házi pálinkát, de a belga kézműves sört is, a házi varrottast, de a szegecselt bőrdzsekit is, Móriczot, de Stephen Kinget is, a felcsíki táncot, de Nick Cave-et is. Hogy emberek vagyunk, magyarok, de erdélyiek is. Hogy élünk. Jól, rosszul, ahogy tudunk és ahogy hagyják, ahogy segítenek bennünket és ahogy akadályoznak minket. És közben nevetünk, sírunk, dolgozunk, neveljük a gyermekeinket, dicsérünk és szidunk, imádkozunk és káromkodunk, olvasunk és énekelünk, keresztelünk és temetünk.
Tettük mindezt úgy, hogy nem féltünk szembemenni korábban örökkévalónak vélt, begyökeresedett szakmai szokásokkal, nem féltünk kilépni a műfaji keretekből és nem féltünk úgy tájékoztatni, hogy közben szórakoztatunk is. És persze próbáltunk rácsatlakozni az időközben ijesztő ütemben átalakuló, a szakma által sérthetetlennek tekintett szempontokra fittyet hányó médiafogyasztási szokásokra (aki most, 2022 végén azt mondja: tudja, hogyan kell bombabiztos recept szerint médiát csinálni, az vagy nem tudja, mit beszél, vagy hazudik).
Írtunk anticikket, közöltünk antifotót, írtunk cikket versben, készítettünk helyszíni riportot szokatlan szemszögekből, meghonosítottunk az erdélyi magyar médiában addig nem igazán létező viszonyulásmódokat, szófordulatokat és sorolhatnám. Nem próbáltunk versenyezni a hírtelevíziókkal (sem), nem kopipészteltük mi is a médiafelületeken széles körben megjelenő hírügynökségi híreket, és nem is folytattunk aktivista jellegű, hisztérikus ideológiai igehirdetést a függetlenség és az objektivitás látszatában tetszelegve.
Egyvalamit tekintettünk szent és sérthetetlen alapelvnek: nem szabad hazudni. Nem is hazudtunk, tudatosan biztosan nem.
Bármennyire is hihetetlenül hangzik – a hozzánk ellenségesen viszonyulók számára mindenképpen –, kilenc év alatt senki (sem a finanszírozónk, sem más) nem szabta meg nekünk, mit hogyan kellene csinálni, mit kellene vagy nem kellene megírni vagy közölni.
Többen számon kérték rajtunk, hogy ezzel vagy azzal miért nem foglalkozunk, miért nem írunk olyat, amit mások is írnak. Pedig a válasz rém egyszerű: hát éppen ezért. Mert mást akartunk. Igyekeztünk és továbbra is igyekszünk nem foglalkozni olyasmivel, ami ezer másik felületen is megjelenik, ezer más csatornán hozzáférhető a közönség számára. Hanem próbáltunk és próbálunk ezután is olyasmit megmutatni, ami máshol kimarad, nem jelenik meg, de ugyanúgy a valóságunk, az életünk része, mint számos egyéb, sok helyen, vagy mindenhol közölt tartalom. A mi stílusunkban, a mi válogatásunkban, a mi szűrőnkön keresztül.
Nincs annak objektív, számszerűsíthető mércéje, hogy mindaz a munka, erőfeszítés, öröm és bosszúság, amit ennek érdekében befektettünk és megéltünk, mennyire volt sikeres, de úgy érzem, nincs miért szégyenkeznünk.
Az Önök, kedves olvasóink és nézőink visszajelzései alapján egyértelmű, hogy nem dolgoztunk és dolgozunk hiába, sikerült kiváltani elismerésüket és bírálataikat, sikerült elősegíteni a dolgok megértését vagy a dolgokban való kételkedést, sokuknak adtunk örömet, igaz, szereztünk bosszúságot is.
munkájukat, erőfeszítéseiket, kreativitásukat, közös örömeinket. Balogh Leventének a kitartó kora reggeli műszakokért, Erdély Lászlónak a gazdag videókínálatunk mesteri igazgatásáért és gyártásáért, Mészáros Tímeának az alapos odafigyelésért, Papp Attila Zsoltnak a Főtér első négy évének főszerkesztéséért és az utána is rendszeresen szállított magas színvonalú írásokért.
Köszönöm állandó külsős munkatársainknak, hogy velünk voltak. Botházi Máriának az évek során több kötetben is megjelent tárcákért, Boros Miklósnak a sportélet virtuóz bemutatásáért, Jakab-Benke Nándornak a heti két képregény rendszeres szállításáért.
Köszönet egykor állandó, időközben távozott munkatársainknak. Szabó Tündének az éles eszű írásokért, Oláh-Badi Leventének, a videórovat korábbi munkatársának a vidámságért, a kéretlen és megbocsáthatatlan szóviccáradatért. Pap Melindának az alapos riportjaiért és egyéb írásaiért. Rusz Péternek, aki nem volt a kollégám, mert amikor pár hónappal a Főtér indulása után a szerkesztőség tagja lettem, már nem dolgozott velünk. Tulit Gyopárnak, hogy a szerkesztőség nem hivatalos tagjaként emelte a videórovat színvonalát.
Természetesen köszönöm Blogringünk szerzőinek, Albert Beának, Bakk Miklósnak, Bíró Hunornak, Kubiszyn Viktornak, Fodor Enikőnek. Köszönet jár Laczkó Vass Róbertnek is a videósorozatáért.
És persze köszönöm Önöknek, olvasóinknak, követőinknek, akik eddig is olvasnak és ezentúl is olvasnak majd bennünket.
Az eddigiekhez képest felére apadt szerkesztőségi létszámmal, külsős munkatársak, bloggerek nélkül mi négyen, akik január elsejétől visszük tovább a Főteret – Gyergyai Csaba, Fall Sándor, Szántai János és Varga László Edgár – nem tudunk az eddigiekhez hasonló hírportálszerű üzemmódban dolgozni. A Főtér ritkábban és kevesebb tartalommal frissül majd. De megpróbálunk továbbra is rendszeresen elolvasásra érdemes tartalmat kínálni. Amíg tudjuk. Amíg lehet...
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.
Medve támadt péntek este egy 25 év körüli pásztorra, aki a Maros megyei Csatófalva (Viișoara) térségében legeltette a juhait – tájékoztatott a Maros megyei katasztrófavédelem.
Az egészségügyi költségvetés hiánya meghaladja a nyolcmilliárd lejt, a mentősök fizetése is veszélyben van. Harminc százalékkal több áldozata van idén az emberkereskedelemnek Romániában...
Gazdára talált az első kategóriás főnyeremény a csütörtöki lottósorsoláson, a szerencsés szelvény tualjdonosa 17 760 754,40 lejt, azaz több mint 3,32 millió eurót nyert.
Gázolajhiány fenyeget télen Romániában – figyelmeztetett a Frames tanácsadó cég egy csütörtökön közzétett elemzésben.
Két embert bántalmazott, több vendéget pedig erőszakkal fenyegetett meg egy 43 éves férfi Csíkszeredában. A rendőrök kardot, két bicskát, boxert és könnygázspray-t is találtak nála. A férfit pszichiátriai osztályra utalták be.
A PSD ismét megkaparintotta nagy nehezen a hatalmat, de a háttérben már készülődik a disznófejes AUR.
A PSD ismét megkaparintotta nagy nehezen a hatalmat, de a háttérben már készülődik a disznófejes AUR.
Sokszor a legrosszabb kérdéseket tesszük fel, amikor kiskorú bűnöző bukkan fel. Mit árul el rólunk a tehetetlenség?
Sokszor a legrosszabb kérdéseket tesszük fel, amikor kiskorú bűnöző bukkan fel. Mit árul el rólunk a tehetetlenség?
Nálunk nincsenek megoldhatatlan helyzetek, valahogy mindent el lehet intézni, hiszen holnap is nap van.
Nálunk nincsenek megoldhatatlan helyzetek, valahogy mindent el lehet intézni, hiszen holnap is nap van.
Nem úgy van az, hogy egy „független” illető valamire rámutat, hogy az propaganda, és akkor az propaganda.
Nem úgy van az, hogy egy „független” illető valamire rámutat, hogy az propaganda, és akkor az propaganda.
Az irodalmi és könyves szakma kiakadt, amiért a kulturális minisztérium a Filmes és Kulturális Befektetések Ügynökségére bízná Románia díszmeghívotti szereplésének koordinálását a rangos könyvvásár 2028-as kiadásán. Pedig… (PAMFLET)
Az irodalmi és könyves szakma kiakadt, amiért a kulturális minisztérium a Filmes és Kulturális Befektetések Ügynökségére bízná Románia díszmeghívotti szereplésének koordinálását a rangos könyvvásár 2028-as kiadásán. Pedig… (PAMFLET)
Románia társadalma elveszítette a türelmét már a kormányalakítási képtelenség miatt. Az államtól függés azonban mélyen gyökerezik.
Románia társadalma elveszítette a türelmét már a kormányalakítási képtelenség miatt. Az államtól függés azonban mélyen gyökerezik.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A mioritikus politikus a multikulturalizmus lelkes híve, amíg csak hangoztatni kell a szépen zengő szólamokat. Ám amikor a valóság elkezd bevándorolni, elpárolog a lelkesedés. Ami érthető. Csak problémás.
A mioritikus politikus a multikulturalizmus lelkes híve, amíg csak hangoztatni kell a szépen zengő szólamokat. Ám amikor a valóság elkezd bevándorolni, elpárolog a lelkesedés. Ami érthető. Csak problémás.
Ha a rokonom vagy, van munkahelyed. Ha nem vagy a rokonom, akkor nem biztos. Csak legyen minden lepapírozva.
Ha a rokonom vagy, van munkahelyed. Ha nem vagy a rokonom, akkor nem biztos. Csak legyen minden lepapírozva.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.