// 2026. október 25., vasárnap // Blanka, Bianka
Szántai János Szántai János

Ki mondja meg, hogy ki a transzilvanista és ki nem?

// HIRDETÉS

Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.

(Külön)Vélemény

Szerző: Szántai János
2026. április 02., 17:30

Szeretném jelezni, hogy nem a tutit mondom alább. Legalábbis egy adott pontig. Addig a pontig gondolatok sorát olvashatják a nyájas Olvasók, amelyek szándékuk szerint vitaindítók. Nem vitaeldöntők. Hogy hol van az adott pont, jelzem a szövegben.

Egy olyan közösségben, ahol a józan észnek (lásd még, common sense) van némi játéktere, az olyan kérdéseknek, mint amilyen a fenti címben szerepel, nincs értelmük. Hiszen az említett közösségben

a különböző pozíciók érdeklődés, neveltetés, tanulmányok, tapasztalat, kapcsolati hálók alapján és mentén alakulnak ki.

És persze, nem véglegesen: történ(het)nek korrekciók, fejlődés, revelatív (pál)fordulatok, amíg az ember él.

// HIRDETÉS

Hogy konkrétabb legyek: például az Erdély nevű földdarabon élő magyar (és persze, román stb.) közösség (az egyszerűség kedvéért egy ideális helyzetből indulok ki, mellőzve a hétköznapi valóságot) a fentiek szerint lesznek például nacionalisták, kozmopoliták, globalisták, lokalisták, pluralisták, liberálisok, konzervatívok, kommunnisták, transzilvanisták, mindenegyébisták, mert hát az Erdély nevű földdarabon élő magyar közösség (és persze, román stb.) szabad, továbbá a demokratikusnak nevezett keretek közt úgy pozicionálja magát, ahogy kívánja.

Eddig milyen szép is lenne.

Mindenki mondaná a magáét ahogy és ahol akarja (a demokratikus módon meghatározott keretek között),

aztán lennének különböző vitafórumok, ahol a nacionalisták civilizált vitát folytathatnának a kozmopolitákkal, a globalisták a lokalistákkal, a liberálisok a konzervatívokkal, a szocialistákkal, a kommunistákkal, a transzilvanistákkal meg a mindenegyébistákkal, a pluralisták pedig teáznának, mert ki a fene vállalná a totalitárius diktatorizmust csak azért, hogy civilizált vitát folytathasson velük. Emlékeztetne az idilli kép Ternovszky Béla kiváló Macskafogójának nagy fináléjára, amikor is a hatalmas gépeb lenyeli a gonosz cirmosokat, az átnevelőgyomor kifehéríti sötét lelkeiket és aranyos, cuki cicamicákat kakil ki, akik labdáznak, virágot szednek és egyáltalán, irtó rendesen viselkednek, vagyis szót lehet velük érteni, legalábbis az egerek szempontjából.

Sajnos a valóságot nem tudjuk kihagyni, mert az erdélyi magyar (és persze, román) közösség nem egy rajzfilm kollektív főhőse.

Hanem a maga hús-vér valóságában itt él (még jó egymillió taggal) az Erdély nevű földdarabon. És nagyon nem úgy, ahogy a fentebb vázolt ideális kép mutatja. Nézzük: az még állja a helyét, hogy az erdélyi magyar (és persze, román stb.) közösség tagjai hajlamaik, érdeklődésük, neveltetésük, tanulmányaik, gyakorlati és elméleti tapasztalataik, kapcsolati hálóik alapján és mentén alakítják ki pozícióikat, álláspontjaikat, preferenciáikat.

A valóság szintjén itt van még a befolyásolás, mint tényező,

hiszen a pártok, politikusok, szervezetek, médiák, megmondóemberek – vagy ernyőkifejezéssel élve az elit befolyásolja a közösség tagjait, ha akarja, ha nem (de inkább igen, akkor is, ha azt mondja, nem). Nyilván azokra a tagokra gondolok, akik figyelnek az elitre. (Most nem fogok arra kitérni, hogy az online tér hogyan módosította a játékszabályokat, nem ez az írás célja és megtették már ezt sokan.)

Tehát: mindenki mondja a magáét, eddig oké, szabadság van meg demokrácia. A vita viszont meghalt (vagy zombi lett).

A nacionalisták nem folytatnak vitát a kozmopolitákkal, a globalisták sem a lokalistákkal, a liberálisok sem a konzervatívokkal, sem a szocialistákkal, sem a kommunistákkal, sem a transzilvanistákkal, sem a mindenegyébistákkal.

És itt választanám szét az erdélyi magyar és román közösségeket. A román közösség természetesen viszonyul a párbeszédhez (a maga bájosan balkáni módján), tekintettel arra, hogy van egy országa, amelynek Románia a neve. Tehát parázs vitákat folytat mindenféléről. Még olyan is előfordul, hogy egymással ellentétes nézeteket valló emberek vitáznak. Biza!

Az erdélyi magyar közösség kisebbség, ami azt is jelenti, hogy nincs országa. És innen

nem tud természetesen viszonyulni a párbeszédhez, tehát a vitához sem.

Tudjuk, van az a vörös vonal, amelyen nem lépünk át, nem bántjuk a mi kutyánk kölykét. Hogy régebben voltak nagy és civilizált viták, bár az országhatárokat eltolták? Hogyne, hiszen régebben voltak ügyek (vallani és vállalni, önmagunk revíziója, stb.), aztán kevésbé régebb a kommunista diktatúra alatt is voltak még viták, bár a rezsim szép lassan lebontott mindenféle kultúrát (hála Istennek nem teljes sikerrel), végül a szabadság illúziójával beköszönő sajátos balkáni demokrácia (meg a világ permanens technikai forradalma) oda juttatott minket, ahol most vagyunk. Nincsenek ügyek, az elnyomás meglágyult, a mi kutyánk kölkét pedig… lásd fentebb.

Az eredmény? A közösségi hálókon epikusnak egyáltalán nem, inkább repetitívnek nevezhető verbális csatabárdozások zajlanak vita helyett, a valós terekben pedig egyre inkább csak azok mondják a magukét – figyelem! –, akik kihasználják, hogy az erdélyi magyarok nem bántják egymást.

Mindenféle reakció, ellenpont nélkül kiabálják, ki/mi a rossz, ki/mi a jó, és el is hiszik, hogy igazuk van,

mert senki sem mondja, hogy hahó, barátom, ez azért vitatható, problémás, aggályos, esetleg baromság. Naná, hiszen azok, akik egyetértenek azzal, amit a fenti megmondókategória mond, nem fogják meghúzni a fülüket. És ez a jelenség elképesztően beteg, toxikus.

Mondok egy példát, ami egy icipicit megzavarta a nagyheti lelkiségem. Tudor Duică, a 2023 januárjában megalakult Transilvania Noastră – Erdélyünk – Unser Siebenbürgen (TEUS) nevű erdélyi regionalista szervezet egyik alapító tagja és elnöke a múlt hét végén közzétett egy Facebook-bejegyzést. (Megjegyzem, korábban is tett közzé hasonló szellemű bejegyzést, ám akkor még igyekezett koherensen érvelni.)

Ezen a ponton hadd jegyezzem meg: transzilvanistának tartom magam.

Fontosnak tartom ennek az Erdély nevű földdarabnak a sajátos státusát, amelyről annyian szóltak és tettek Kós Károlytól Sabin Ghermanon át Bakk Miklósig mindazok, akik a józan ész (lásd common sense) alapján érveltek mellette vagy akár ellene. Amely érvekkel időnként egyetértettem, máskor nem. Attól függetlenül, hogy az említett sajátos transzilván státus konkrét megvalósulását nem tartom valószínűnek. De attól még fontos. Ahogy fontosak a kiáltványok is. Meg a szerveződések.

Már ha nem csak közös sörözésekre és Facebook-megmondásra szorítkoznak.

Na és ettől a ponttól mondom a tutit.

Tudor Duică úr az említett bejegyzésben Kelemen Hunort meg az RMDSZ-t bírálja. Amivel különösebb probléma nincs. A politikusok és a pártok azért vannak, többek közt, hogy a választópolgár bírálja őket.

Duică úr legfőbb problémája az, hogy az AUR nevű vérnackópárt egyik európai parlamenti képviselője egy interjúban kijelentette, hogy pártja támogatja Orbán Viktort és a Fideszt a soron következő országgyűlési választáson.

És akkor – Duică úr faragatlanbot-logikája szerint legalábbis –: ha az RMDSZ (és Kelemen Hunor) a Fideszt támogatja, továbbá az AUR a Fideszt támogatja, ebből egyenesen az következik, hogy az RMDSZ és az AUR egy platformon mozog.

Fel lehet vésni bicskával egy fára: UDMR + AUR = LOVE!

Ám Duică úr nem áll meg itt (ha már elszabadult a hajóágyúja): felszólít minden magyart, akinek a fenti faragatlanbot-logika szerint ugyanaz a víziója, mint az AUR-nak, hogy

ne nevezzék magukat transzilvanistának, mert nem azok!

Úgy tudom, egy szabad és demokratikus közösségben, ahol a nézetek sokszínűsége és a civilizált egymás mellett élés dívik, nem szokás megmondani, ki/mi a fehér, ki/mi a fekete, ki/mi a Jó, ki/mi a Rossz. Mert akkor hopp, azt is el kellene fogadni,

ha valaki azt mondja, hogy én egy magyar nemzetiségű (netán magyar származású) román vagyok.

Vagy Duică úr – ad absurdum – egy román nemzetiségű magyar. (Előbbi megtörtént a közelmúlt román történelmében, utóbbi remélem, nem fog.)

Ha valaki egy respektábilisnak gondolt regionalista szervezet alapító tagja és nem a szelek szerint lájkvadász Facebook-influenszer (amellyel egyben a transzilvanista mozgalmat is a földbe minősíti), az efféle letiltó, eltiltó gesztusoktól tartózkodnia kellene. Ha pedig nem teszi, akkor pont olyan beteg és toxikus nézeteket terjeszt, mint bármelyik szélsőséges szervezet vagy propagandasajtó. Ezt pedig még csak hasznos idiotizmusnak sem nevezném, bár akad, aki ebből is hasznot tud húzni. Inkább így nevezném, egyszerűen: idiotizmus.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Kétszáz liter pálinka, egy marihuánás cigi és az állam határai

Fall Sándor

Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?

Legyen Călin Georgescu az elnök, és legyen végre kormányon az AUR!

Varga László Edgár

Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Marius Turda: Az eugenika közvetlenül integrálódott Nagy-Románia nacionalista és biopolitikai programjába

Sólyom István

A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.

Ahol múlt és jelen egymásba simul: a kulturális központtá változtatott Bogdánffy-ház

Szántai János

A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?
Főtér

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

Gázolajhiány fenyeget Romániában piackutatók szerint
Krónika

Gázolajhiány fenyeget Romániában piackutatók szerint

Gázolajhiány fenyeget télen Romániában – figyelmeztetett a Frames tanácsadó cég egy csütörtökön közzétett elemzésben.

Disznófejet talált a kapujában vasárnap reggel Marius Lulea AUR-alapító
Főtér

Disznófejet talált a kapujában vasárnap reggel Marius Lulea AUR-alapító

Az egészségügyi költségvetés hiánya meghaladja a nyolcmilliárd lejt, a mentősök fizetése is veszélyben van. Harminc százalékkal több áldozata van idén az emberkereskedelemnek Romániában...

Bejöttek a számai, milliomos lett a tegnapi lottósorsolás után
Székelyhon

Bejöttek a számai, milliomos lett a tegnapi lottósorsolás után

Gazdára talált az első kategóriás főnyeremény a csütörtöki lottósorsoláson, a szerencsés szelvény tualjdonosa 17 760 754,40 lejt, azaz több mint 3,32 millió eurót nyert.

Vádat emeltek Dan Tanasă ellen diszkriminációra való felbujtás miatt
Krónika

Vádat emeltek Dan Tanasă ellen diszkriminációra való felbujtás miatt

Vádat emelt a legfőbb ügyészség Dan Tanasă, a szélsőjobboldali Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) parlamenti képviselője ellen egy, a bevándorlók elleni bejegyzés miatt.

Két bárban is botrányt rendezett egy felfegyverkezett férfi Csíkszeredában – videóval
Székelyhon

Két bárban is botrányt rendezett egy felfegyverkezett férfi Csíkszeredában – videóval

Két embert bántalmazott, több vendéget pedig erőszakkal fenyegetett meg egy 43 éves férfi Csíkszeredában. A rendőrök kardot, két bicskát, boxert és könnygázspray-t is találtak nála. A férfit pszichiátriai osztályra utalták be.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Kétszáz liter pálinka, egy marihuánás cigi és az állam határai

Fall Sándor

Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?

Legyen Călin Georgescu az elnök, és legyen végre kormányon az AUR!

Varga László Edgár

Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Marius Turda: Az eugenika közvetlenül integrálódott Nagy-Románia nacionalista és biopolitikai programjába

Sólyom István

A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.

Ahol múlt és jelen egymásba simul: a kulturális központtá változtatott Bogdánffy-ház

Szántai János

A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.

// HIRDETÉS