Ki mondja meg, hogy ki a transzilvanista és ki nem?

Szeretném jelezni, hogy nem a tutit mondom alább. Legalábbis egy adott pontig. Addig a pontig gondolatok sorát olvashatják a nyájas Olvasók, amelyek szándékuk szerint vitaindítók. Nem vitaeldöntők. Hogy hol van az adott pont, jelzem a szövegben.

Egy olyan közösségben, ahol a józan észnek (lásd még, common sense) van némi játéktere, az olyan kérdéseknek, mint amilyen a fenti címben szerepel, nincs értelmük. Hiszen az említett közösségben

És persze, nem véglegesen: történ(het)nek korrekciók, fejlődés, revelatív (pál)fordulatok, amíg az ember él.

Hogy konkrétabb legyek: például az Erdély nevű földdarabon élő magyar (és persze, román stb.) közösség (az egyszerűség kedvéért egy ideális helyzetből indulok ki, mellőzve a hétköznapi valóságot) a fentiek szerint lesznek például nacionalisták, kozmopoliták, globalisták, lokalisták, pluralisták, liberálisok, konzervatívok, kommunnisták, transzilvanisták, mindenegyébisták, mert hát az Erdély nevű földdarabon élő magyar közösség (és persze, román stb.) szabad, továbbá a demokratikusnak nevezett keretek közt úgy pozicionálja magát, ahogy kívánja.

Eddig milyen szép is lenne.

aztán lennének különböző vitafórumok, ahol a nacionalisták civilizált vitát folytathatnának a kozmopolitákkal, a globalisták a lokalistákkal, a liberálisok a konzervatívokkal, a szocialistákkal, a kommunistákkal, a transzilvanistákkal meg a mindenegyébistákkal, a pluralisták pedig teáznának, mert ki a fene vállalná a totalitárius diktatorizmust csak azért, hogy civilizált vitát folytathasson velük. Emlékeztetne az idilli kép Ternovszky Béla kiváló Macskafogójának nagy fináléjára, amikor is a hatalmas gépeb lenyeli a gonosz cirmosokat, az átnevelőgyomor kifehéríti sötét lelkeiket és aranyos, cuki cicamicákat kakil ki, akik labdáznak, virágot szednek és egyáltalán, irtó rendesen viselkednek, vagyis szót lehet velük érteni, legalábbis az egerek szempontjából.

Hanem a maga hús-vér valóságában itt él (még jó egymillió taggal) az Erdély nevű földdarabon. És nagyon nem úgy, ahogy a fentebb vázolt ideális kép mutatja. Nézzük: az még állja a helyét, hogy az erdélyi magyar (és persze, román stb.) közösség tagjai hajlamaik, érdeklődésük, neveltetésük, tanulmányaik, gyakorlati és elméleti tapasztalataik, kapcsolati hálóik alapján és mentén alakítják ki pozícióikat, álláspontjaikat, preferenciáikat.

hiszen a pártok, politikusok, szervezetek, médiák, megmondóemberek – vagy ernyőkifejezéssel élve az elit befolyásolja a közösség tagjait, ha akarja, ha nem (de inkább igen, akkor is, ha azt mondja, nem). Nyilván azokra a tagokra gondolok, akik figyelnek az elitre. (Most nem fogok arra kitérni, hogy az online tér hogyan módosította a játékszabályokat, nem ez az írás célja és megtették már ezt sokan.)

A nacionalisták nem folytatnak vitát a kozmopolitákkal, a globalisták sem a lokalistákkal, a liberálisok sem a konzervatívokkal, sem a szocialistákkal, sem a kommunistákkal, sem a transzilvanistákkal, sem a mindenegyébistákkal.

És itt választanám szét az erdélyi magyar és román közösségeket. A román közösség természetesen viszonyul a párbeszédhez (a maga bájosan balkáni módján), tekintettel arra, hogy van egy országa, amelynek Románia a neve. Tehát parázs vitákat folytat mindenféléről. Még olyan is előfordul, hogy egymással ellentétes nézeteket valló emberek vitáznak. Biza!

Az erdélyi magyar közösség kisebbség, ami azt is jelenti, hogy nincs országa. És innen

Tudjuk, van az a vörös vonal, amelyen nem lépünk át, nem bántjuk a mi kutyánk kölykét. Hogy régebben voltak nagy és civilizált viták, bár az országhatárokat eltolták? Hogyne, hiszen régebben voltak ügyek (vallani és vállalni, önmagunk revíziója, stb.), aztán kevésbé régebb a kommunista diktatúra alatt is voltak még viták, bár a rezsim szép lassan lebontott mindenféle kultúrát (hála Istennek nem teljes sikerrel), végül a szabadság illúziójával beköszönő sajátos balkáni demokrácia (meg a világ permanens technikai forradalma) oda juttatott minket, ahol most vagyunk. Nincsenek ügyek, az elnyomás meglágyult, a mi kutyánk kölkét pedig… lásd fentebb.

Az eredmény? A közösségi hálókon epikusnak egyáltalán nem, inkább repetitívnek nevezhető verbális csatabárdozások zajlanak vita helyett, a valós terekben pedig egyre inkább csak azok mondják a magukét – figyelem! –, akik kihasználják, hogy az erdélyi magyarok nem bántják egymást.

mert senki sem mondja, hogy hahó, barátom, ez azért vitatható, problémás, aggályos, esetleg baromság. Naná, hiszen azok, akik egyetértenek azzal, amit a fenti megmondókategória mond, nem fogják meghúzni a fülüket. És ez a jelenség elképesztően beteg, toxikus.

Mondok egy példát, ami egy icipicit megzavarta a nagyheti lelkiségem. Tudor Duică, a 2023 januárjában megalakult Transilvania Noastră – Erdélyünk – Unser Siebenbürgen (TEUS) nevű erdélyi regionalista szervezet egyik alapító tagja és elnöke a múlt hét végén közzétett egy Facebook-bejegyzést. (Megjegyzem, korábban is tett közzé hasonló szellemű bejegyzést, ám akkor még igyekezett koherensen érvelni.)

Fontosnak tartom ennek az Erdély nevű földdarabnak a sajátos státusát, amelyről annyian szóltak és tettek Kós Károlytól Sabin Ghermanon át Bakk Miklósig mindazok, akik a józan ész (lásd common sense) alapján érveltek mellette vagy akár ellene. Amely érvekkel időnként egyetértettem, máskor nem. Attól függetlenül, hogy az említett sajátos transzilván státus konkrét megvalósulását nem tartom valószínűnek. De attól még fontos. Ahogy fontosak a kiáltványok is. Meg a szerveződések.

Na és ettől a ponttól mondom a tutit.

Tudor Duică úr az említett bejegyzésben Kelemen Hunort meg az RMDSZ-t bírálja. Amivel különösebb probléma nincs. A politikusok és a pártok azért vannak, többek közt, hogy a választópolgár bírálja őket.

Duică úr legfőbb problémája az, hogy az AUR nevű vérnackópárt egyik európai parlamenti képviselője egy interjúban kijelentette, hogy pártja támogatja Orbán Viktort és a Fideszt a soron következő országgyűlési választáson.

És akkor – Duică úr faragatlanbot-logikája szerint legalábbis –: ha az RMDSZ (és Kelemen Hunor) a Fideszt támogatja, továbbá az AUR a Fideszt támogatja, ebből egyenesen az következik, hogy az RMDSZ és az AUR egy platformon mozog.

Ám Duică úr nem áll meg itt (ha már elszabadult a hajóágyúja): felszólít minden magyart, akinek a fenti faragatlanbot-logika szerint ugyanaz a víziója, mint az AUR-nak, hogy

Úgy tudom, egy szabad és demokratikus közösségben, ahol a nézetek sokszínűsége és a civilizált egymás mellett élés dívik, nem szokás megmondani, ki/mi a fehér, ki/mi a fekete, ki/mi a Jó, ki/mi a Rossz. Mert akkor hopp, azt is el kellene fogadni,

Vagy Duică úr – ad absurdum – egy román nemzetiségű magyar. (Előbbi megtörtént a közelmúlt román történelmében, utóbbi remélem, nem fog.)

Ha valaki egy respektábilisnak gondolt regionalista szervezet alapító tagja és nem a szelek szerint lájkvadász Facebook-influenszer (amellyel egyben a transzilvanista mozgalmat is a földbe minősíti), az efféle letiltó, eltiltó gesztusoktól tartózkodnia kellene. Ha pedig nem teszi, akkor pont olyan beteg és toxikus nézeteket terjeszt, mint bármelyik szélsőséges szervezet vagy propagandasajtó. Ezt pedig még csak hasznos idiotizmusnak sem nevezném, bár akad, aki ebből is hasznot tud húzni. Inkább így nevezném, egyszerűen: idiotizmus.