Száguldjon a konvoj, nyilvánuljon meg a hatalom!
Meghalt egy 28 éves rendőr, szolgálatteljesítés közben. Azért halt meg, mert motorbiciklin kísérnie kellett Gabriel Oprea belügyminiszter és miniszterelnök-helyettes konvoját, este, esőben, egy olyan bukaresti utcán, ahol agyatlan és felelőtlen leszarom-emberek (a gázszolgáltató társaságtól) ástak egy két méter mély gödröt az úttest kellős közepén és nem kerítették körül biztonságosan.
mondják névtelenül nyilatkozó bennfentesek. Nem vállalják nevüket, érthető, mivel ha kiderülne a személyazonosságuk, rövid időn belül mehetnek zabot hegyezni valami eldugott vidékre. Oprea nem gatyázik.
Nem tudjuk, Oprea hová tartott a hivatalos konvoj kíséretében. Nem tudjuk, mivel a rendőrség ködösít, nem árulja el a részleteket, csak azon az istenverte rendőrhivatali fanyelven kommunikál. Amit akar. A rendőrség általában nem teregeti ki a szennyesét, foggal-körömmel védi képviselőit, akkor is, ha sárosak. Nem tudjuk, milyen életbe vágóan fontos ügyben száguldott Oprea konvoja – állítólag 100 km/h-nál is nagyobb sebességgel, mert senki nem akarja elmondani. Nem meri elmondani.
Azt viszont tudjuk, hogy a törvény értelmében csak az államelnök, a miniszterelnök és a parlament házelnökei kaphatnak hivatalos konvojt. Miniszterek csak rendkívüli esetben. Oprea állítólag vendéglőből tartott hazafelé. Rendkívüli eset.
Egy rettenetesen felkapaszkodott katonatiszt, tábornok. Az ilyen alakok pedig hajlamosak arra, hogy betegesen rákattanjanak a merev, katonás szabályokra, amelyek betartását pszichopata ragaszkodással kikényszerítik beosztottjaiktól.
Hajlamosak arra, hogy kis államot az államban, kis kormányt a kormányban, kis rendőrséget a rendőrségben alakítsanak ki maguk köré, abban pedig teljhatalmat gyakoroljanak, magasról leszarva minden szabályt, törvényt, normát.
nemhogy egy ország belügyeit. Nézzük csak meg a figurát a tévében, hogyan beszél, mit mond, azaz nem mond, azt a merev, csikorgó, izzadó maszkot, ami mögé elrejti mérhetetlen ürességét, sekélyességét, semmitmondó nullaságát. Nincs mit szépíteni, nem egy bizalomgerjesztő ember, mert a szem a lélek tükre. Nézzük csak meg, hogy az elmúlt évek során ez a sötét jelenség hogyan kapaszkodott egyre feljebb a kormányzati ranglétrán, hogyan cibálta fel maga után a szintén üres és semmilyen paravánpártját, amely hozzá hasonló alakokból áll, és amely furcsa vonzereje miatt folyamatosan igazol át képviselőket és szenátorokat a többi alakulatból.
Most látom, hogy a rendőr halálának másnapján, október 21-én mi jelent meg a Hivatalos Közlönyben. Egy sürgősségi kormányrendelet, amely módosítja a hivatalos konvojok használatára vonatkozó szabályozást. A módosítás értelmében a Kormányőrség (a SPP) az államfőn, a kormányfőn és a házelnökökön kívül más, egykori és hivatalban levő tisztségviselőknek, továbbá a parlamenti pártok elnökeinek is biztosíthat védelmet. Tehát akár hivatalos konvojt is. Mondjuk, ez Opreát jelenlegnem érinti, mivel ő belügyminiszterként a beosztott rendőrséget használja konvojozásra, bármire, amire a szüksége van...
Eltűnt a nyilvánosságból, mióta a rendőr kedden este meghalt. És hallgat a rendőrség is, mert a betyárbecsület vagy a félelem nem engedi, hogy nyíltan beszéljen. Victor Ponta miniszterelnök nem hallgat, de ő sem beszél, csak szokása szerint fecseg, amikor azt mondja a rendőr halála kapcsán, hogy nem kell ebből ügyet csinálni,
Nem mellékesen néhány órával azután, hogy bejelenti: a költségvetés-kiegészítés során az utak karbantartásáért és építéséért felelős szállításügyi minisztérium 1,6 milliárd lejjel kevesebből gazdálkodhat.
Az 1990-es bányászjárás ügyében 25 év után kezdik piszkálni a főkolompos Ion Iliescut. Huszonhat évvel az 1989-es forradalom után lezárják az akkori szörnyűségek (több mint ezer halott, több mint háromezer sebesült, nota bene) vizsgálatát. Victor Ponta a egyetlen hivatalban levő miniszterelnök, aki ellen bűnvádi eljárás folyik. Gabriel Oprea, mint egy afrikai diktátor, vagy egy szovjet párttitkár, konvojjal járkál a vécére is. Hogy egy országot húzzon le rajta.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
A magyar kormány semmilyen elszigetelést, retorziót nem támogat Romániával szemben – jelentette ki pénteken Orbán Viktor.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Önkénteseket jelentkezését várják homokzsákok rakásához Alsósófalván, ahol a vízügyi hatóságok a rét elárasztása mellett döntöttek a paradji sóbánya megmentése érdekében – számolt be Facebook-oldalán a Sóvidék Televízió.
A megismételt romániai elnökválasztás első fordulójának eredménye sokkolta a pénzpiacot, az egyre fokozódó aggodalmak erős érzelmi reakciókat váltottak ki a befektetők és a megtakarításokkal rendelkező lakosság körében is.
Megerősítette a Székelyhonnak az Országos Sóipari Társaság, hogy csak a Korond-patak érintett mederszakaszának a lebetonozásával menthető meg a parajdi sóbánya a beázásoktól. A rengeteg víz kiszivattyúzásán jelenleg is megfeszített erőkkel dolgoznak.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Avagy lamentáció arról, hogy milyen következményekkel járt egy hajdani nagypénteki gyermekcsíny.
Avagy lamentáció arról, hogy milyen következményekkel járt egy hajdani nagypénteki gyermekcsíny.
„A gyergyói biotechnológiai központból kiszabadult a BY-4 szintetikus kórokozó és szinte napok alatt végzett az összes fával és bokorral a Gyergyói-medence déli részén és a Marosfőtől az egykori Tusnádfürdőig húzódó hetven kilométer hosszú sávban.”
„A gyergyói biotechnológiai központból kiszabadult a BY-4 szintetikus kórokozó és szinte napok alatt végzett az összes fával és bokorral a Gyergyói-medence déli részén és a Marosfőtől az egykori Tusnádfürdőig húzódó hetven kilométer hosszú sávban.”
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.