A szeptember utolsó vasárnapján megtartott katalán parlamenti választásokon csekély többséget szereztek a függetlenségpárti erők. Kíváncsiak voltunk, hogyan látja „belülről” egy katalán politikus a helyzetet. Marc Gafarot írása.
Katalónia precedens nélküli regionális választások színhelye volt szeptember 27-én, és a függetlenségpárti politikai alakulatok abszolút többséget szereztek a katalán parlamentben. A Junts pel Sí (Együtt az Igenért) koalíció 62, a baloldali CUP (Népi Egység) tömörülés pedig 10 helyet szerzett: az abszolút többséghez 68 helyre volt szükség. A Junts pel Sí koalíció – amely Katalónia két legnagyobb pártját, a CDC-t (Katalán Demokratikus Konvergencia, Artur Mas kormányzó jobbközép pártja – szerk. megj.) és az ERC-t (Katalán Republikánus Bal, a CDC szövetségese – szerk. megj.), továbbá pártonkívüli civil aktivistákat tömörít – és a szélsőbaloldali szeparatista CUP párt létre tudja hozni a parlamenti többséget.
Amennyiben a CUP – amint azt egyes tagjai hangoztatták – nem kívánja Artur Mast elnökké választani, akkor újabb választásokra kerül sor a jövő év folyamán.
![]() |
Marc Gafarot |
és úgy véli, hogy a CUP adott ponton megegyezésre jut a Junts pel Sí-vel, amennyiben bizonyos „szociális” és „politikai” kompromisszumokat meg lehet kötni.
A CUP – a jó szándék feltételezhető kinyilvánításaként – bejelentette: nem fogja a „folyamatot” kisiklatni, még akkor sem, ha Artur Masra kell szavaznia. A CUP tudja, hogy decemberben általános választások következnek Spanyolországban, és nem kívánja elősegíteni azok helyzetét, akik – az állammal való szembenállás nehézségeit elkerülendő – bármilyen, spanyol részről érkező csábító ajánlatot elfogadnának a választások előtt. A valóság az, hogy a megszerzett 72 parlamenti hellyel
ugyanakkor megszerezték a szavazatok 48 százalékát is. A többi parlamenti hely a következőképpen oszlik el: a Ciutadans (Polgárok) párt 25 helyet szerzett, és ezzel az első unionista párt, amely szavazatokat vitt el a PP-től (Néppárt) és a szocialistáktól. Őket a PSC (Szocialista Párt) követi, 16 parlamenti hellyel. Aztán jön a Katalónia történelmének legrosszabb parlamenti választási eredményeit hozó PP (11 hely).
A következő a sorban a Catalunya Sí que es Pot (baloldali föderalista koalíció), ha lehet, még rosszabb eredménnyel (11), mint amit három évvel korábban az ICV (Kezdeményezés Katalóniáért, a helyi zöldpárt, a koalíció egyik tagpártja) elért. Az Unió Democratica de Catalunya, a volt CiU koalíció (Konvergencia és Unió, Artur Mas korábbi választási szövetsége) egyik tagja, a föderalizmus védelmezője, elvesztette a parlamenti képviseletet.
Artur Mas, a katalán kormány elnöke és a Junt pel Sí választási listáin negyedik helyen szereplő politikus felszólította a pártokat, fogadják el a szeparatista győzelmet, és ígéretet tett, hogy a kialakult helyzetet „Spanyolország, Európa és a világ irányába tanúsított együttgondolkodás és jó szándék” jegyében fogja kezelni. Mas szerint
hogy „tovább vigye a függetlenség ügyét”. A szeparatista koalíció két pártja, a CDC és az ERC egyetértett a katalán kormány jelenlegi elnökének nyilatkozatával.
A függetlenségpárti erők által a választások előtt elfogadott cselekvési terv szerint a szeptember 27-i választások „azt a törvényes mechanizmust alkotják, ami által a katalán nép a saját politikai jövőjéről gondolkodni kíván”. A cselekvési terv tartalmazza a megteendő lépéseket, amennyiben a függetlenségpárti alakulatok parlamenti többséget szereznek.
1. A katalán parlament formális nyilatkozata, mely szerint beindítja „egy új állam, avagy a Katalán Köztársaság” építésének folyamatát.
2. Egy alkotmányozási folyamat beindítása, az új Alkotmány elkészültének, illetve elfogadási módozatának meghatározása nélkül.
3. A nemzeti átmenet biztosítását célzó mechanizmusok kidolgozása, különös tekintettel a fő állami struktúrákra, mint amilyen a katalán adóadminisztráció és a társadalombiztosítási rendszer.
4. „A folyamat demokratikus jóváhagyása, a katalán nép által”, anélkül, hogy meghatározná az aktus jellegét: népszavazás vagy új parlamenti választások.
A cselekvési terv néhány homályos megfogalmazást is tartalmaz, a lehető legszélesebb körű támogatottság érdekében. A kitűzött célok elérésének határidőit sem szabja meg, ahogy azt sem, hogy lesznek-e formális egyeztetések a spanyol kormánnyal vagy sem.
Egyesek szerint a katalánok nagyon csekély százaléka szeretne Spanyolországon belül maradni, kedvezőbb regionális adózási feltételek, egy valóban föderális struktúrában érvényesülő nagyobb politikai önállóság, továbbá az identitást, nyelvet és kultúrát jobban védő törvényi keret mellett. Más eredmények csekély függetlenségpárti többséget mutatnak, függetlenül attól, hogy milyen ajánlatot tesz majd Spanyolország.
Minden felmérés megegyezik abban, hogy a katalán nép 75-80 százaléka támogatja egy népszavazás kiírását a függetlenség ügyében. A(z) – egyesek számára – kényelmetlen igazság a következő: soha nem fordult még elő, hogy az összes leadott szavazat 48 százaléka függetlenségpárti legyen (nem számítva az üresen hagyott szavazólapokat és az érvénytelen szavazatokat, amelyek csak tovább növelnék a függetlenségpárti százalékarányt), és az unionista pártokra leadott szavazatok aránya ne haladja meg a 37 százalékot. Elképzelhető, hogy
(a szavazatra jogosultak 12 százalékáról van szó, akik az önkormányzatiság korlátozott változatára voksolnak), akiknek inkább előbb, mint utóbb választaniuk kell majd a teljes függetlenség és a centralizmus között. Ez a jelen pillanat és a közeljövő kérdése. Katalónia többé nem öltözik szürkébe. Dönteni kell: fehér vagy fekete!
A szerző a Katalán Demokratikus Konvergencia párt külügyi kabinetvezetője. A szöveget fordította: Szántai János
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
A májusi ősz pedig az Istennek sem akar itt hagyni minket.
A világ eddig kitermelt aranykészlete több ezer tonna, de elosztva csupán néhány gramm fejenként.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Egy hároméves kiskorú és egy 33 éves nő vesztette életét hétfőn Mezőcsánban, miután leestek egy szekérről és elütötte őket egy teherautó – tájékoztatja a Kolozs Megyei Rendőr-felügyelőség (IPJ) az Agerprest.
Három kamion volt érintett abban a balesetben, amely hétfőn történt a magyarországi M5-ös autópálya Budapest felé vezető oldalán, Ócsa térségében. Az ütközésben egy román állampolgárságú sofőr súlyosan megsérült, női utasa pedig életét vesztette.
Az áramszolgáltató előre tervezett karbantartási munkálatai miatt május 13-án, kedden ideiglenes áramszünetekre kell számítani több Hargita és Maros megyei településen – figyelmeztet a vállalat.
Harmincöt éve nézegetem a mioritikus nemzeti hajót a világtengeren, milyen kapitányok, kormányosok hogyan irányítgatják. És úgy tűnik, képtelen elfogadni… lényegében önmagát. Emiatt aztán folyton zátonyra fut.
Harmincöt éve nézegetem a mioritikus nemzeti hajót a világtengeren, milyen kapitányok, kormányosok hogyan irányítgatják. És úgy tűnik, képtelen elfogadni… lényegében önmagát. Emiatt aztán folyton zátonyra fut.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Avagy lamentáció arról, hogy milyen következményekkel járt egy hajdani nagypénteki gyermekcsíny.
Avagy lamentáció arról, hogy milyen következményekkel járt egy hajdani nagypénteki gyermekcsíny.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.