Itt a jövő: robotkutyák jelentek meg Erdély szívében. De mit csinálnak?

Ha a gyanútlan látogató – netán egy kevésbé informálódott lakos – Marosvásárhely utcáira téved, könnyen egy sci-fi filmbe illő jelenetbe csöppenhet mostanság. Nem, nem az egykori polgármesterek közül Dorin Florea lesz az egy űrhajóban, hanem más. És erre a másra akár fel is készülhetünk, mert nagy valószínűséggel inkább el fog terjedni, mint nem: robotkutyák látványa az utcákon, köztereken.

Marosvásárhelyen pedig már itt vannak a robotkutyák.

No nem azért, mert valaki sétáltatná az okosebét… bár néhány, a közösségi oldalakon elterjedt fotó erre a véleményre sarkallta a kommentelőket. Ezt megfejelném egy kis kitérővel: ma már a háztartásokban eléggé elterjedtek az AI-vezérelt eszközök, kezdve Alexával és végezve Sirivel, aztán a ház mocskát feltérképező és érzékelő robotporszívóról nem is beszélve.

Sokszor írtunk már itt a mesterséges intelligencia jelenlegi hatásairól és a jövőképről, amelyet formál – legyen szó oktatásról, munkahelyekről, életmód-tanácsadásról, netán pamfletről. A lényeg: nem kikerülhető, az életünk részévé válik, inkább az a kérdés, hogy hogyan.

Nemrég írtam arról (és ezt mások is megtették már különböző platformokon, elemzésekkel, miegymással), hogy a romániai munkaerőpiacra várhatóan milyen hatással lehet az AI. Ezt a tudáscsapda példájával illusztráltam egy megközelítésből. Ugyanakkor azt is hozzátettem, hogy sok ellenérvet is fel lehetne hozni ennél a gondolatmenetnél – tehát, 2026-ban úgy állunk, hogy az AI térnyerése saját magunkkal is vitákat generál.

A marosvásárhelyi robotkutyák megjelenése ezúttal – pragmatikus szemszögből – egy pozitív példája lehet a mesterséges intelligencia által vezérelt gépek hasznos alkalmazásának, amely egy globális trendbe illeszkedik, ilyen robotok megjelentek már más országokban, világvárosokban.

Ezek nem akármilyen robotkutyák:

azért vetették be őket, hogy a város köztisztaságának megőrzését segítsék elő.

Jelenleg nyolcan vannak, tesztelik őket bevetési céllal: többféle feladatot látnak majd el, például figyelik az utcák állapotát, problémát jeleznek (a központi vezérlésnek, nyilván), és a későbbiekben néhány ismétlődő feladatot fognak átvenni a köztisztasági dolgozóktól.

Még mielőtt valaki megijedne, itt éppenséggel

nem arról van szó, hogy a robotkutyák az embereket helyettesítenék,

hanem eszközként funkcionálnak a városi takarítók munkájában. AI-vezérlésük azonban több mindent tesz lehetővé – még február végén üzemelték be őket, és első lépésként a járókelők figyelmét hívják fel egy hangos tudatosító üzenettel, hogy szelektíven dobják el a szemetüket. Második lépésként jelezni fogják az utcákon tapasztalható köztisztasági problémákat, rendellenességeket a takarító csapatoknak, illetve segítik is ezeket.

Marosvásárhely az első olyan város Romániában, ahol ilyen projektet indítottak el – egy helyi informatikai vállalat, a Sincron fejlesztette ki őket egy hozzávetőlegesen egymillió eurós beruházással, amelyet a város köztisztasági vállalata, a Sylevy Salubriserv finanszírozott saját forrásból. Elmondásuk szerint két lábon járó robotokat is szeretnének bevetni a köztisztasági munkák terén – a robotkutyák jelen pillanatban 5 órán keresztül működnek egy feltöltést követően, egy humanoid robot viszont képes lesz saját akkumulátorát kicserélni, így hosszabb üzemidejük lesz.

Maradjunk most egyelőre a robotkutyáknál. Nyilvánvalóan azért „kutyák”, mert négy lábuk van és hasonló alakjuk, bár azért ezekkel a krómozott fémtestekkel és forgó, aránytalanul kicsi térfigyelőkamera-fejekkel valami amorf, járkáló kisszékre is emlékeztetnek. Ráadásul „beszélnek”, azaz robothangon sugározzák az üzenetet: „Köszönjük, hogy szolgáltatásainkat választotta. Kérjük, tartsa tisztán az utcákat! Kérjük, válogassa szét a hulladékot!”

Tehát ez egy külsejében állatra emlékeztető, emberi beszédet sugárzó gép, amolyan ultramodern kiméra,

csak épp nem az antik görögség fantáziája szerint. Azért érdekes ez, mert a robot integrációja az emberi társadalomba többféle fogadtatást és viszonyulást feltételez: a kutyák az ember számára kedves állatok, szimatuk, kitartásuk, ügyességük évezredes sztereotípiáit közvetíti az emberek felé.

A robotkutya viszont programmal és algoritmussal „él”, ami messze meghaladja egy hús-vér állat képességeit, így az ember felhatalmazhatja arra, hogy más emberekre hasson ezáltal, mivel tudást, szigort, szabályrendszert, ellenőrizhetőséget garantál.

Elég „cuki” ahhoz, hogy elvegyüljön a tömegben, de elég jól beprogramozott ahhoz, hogy kiegészítő autoritásként működjék

– mégpedig azért, mert az emberek megszokják ugyan a szabályokat, de nem igazán szeretik, ha másvalaki, egy élő ember állandóan ismételgeti őket nekik. Főleg nem a szemetesek, az utcaseprők, akiknek hasznos munkáját nem ismerjük el mindig kellőképpen, bizonyos megszokások és beidegződések miatt.

Persze, ez nem jelenti azt, hogy ne lenne szokatlan és tudományos-fantasztikus filmbe illő.

Furcsa érzés lehet, hogy egy járkáló gép ránk szól az utcán. De azért eszünkbe juthat más is: a buszokon (például Kolozsváron) egy robothang mondja be a következő megálló nevét, a végállomást, figyelmeztet, hogy szálljunk ott le, illetve azt is tudtunkra adja, hogy fogózkodjunk meg, amennyiben nincs ülőhelyünk. A megállóban hangosbemondó – szintén robothangon – jelzi, hogy épp hány perc múlva érkezik a busz, és éppen melyik. (Hogy a budapesti metró ikonikus mondatáról ne is beszéljünk: „kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak!”)

A legfontosabb talán, amit egy ilyen négylábú gép tehet – ez pedig majd elválik a jövőben –, hogy problémás helyszíneket jelez, azaz a köztisztasági vállalat tudtára adja, hogy hol van felhalmozódva több szemét, illetve hol nem megfelelő a tárolása. Mivel a szelektív szemétgyűjtés még sok helyen gondot okoz, kiderül majd, mennyiben fogja pozitívan befolyásolni a robotok jelenléte az újrahasznosítás „művészetét”.

Azt gondolom, hogy ilyen pilot-projekteket leginkább olyan helyeken lehet bevezetni, ahol már van előmenetel a szelektív hulladékgyűjtésben és a szétválasztott szemét újrahasznosításában.

Vásárhelyen a tavaly váltottak városi köztisztasági vállalatot/szemétszolgáltatót, illetve a szemétmennyiség hatékonyabb kezelését, mérését is célul tűzték ki.

Ahol még mindig nagy problémát jelent a szeméttelep (és annak elviselhetetlen bűze) és a szelektív hulladékot még mindig sok helyen ugyanabba a szemeteskocsiba töltik egybe, ott majdnem mindegy, hogy robotkutya, humanoid robot, rendőr, csendőr vagy az atyaúristen vigyázó szeme és hangja dörög a polgár dobhártyájába, hogy szelektívkedjen. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy egy hatékony szemétkezelési és újrahasznosítási projekt ne kerülne sok időbe és pénzbe,

hanem azt, hogy bizonyos sorrendet érdemes lenne betartani, illetve hangsúlyt fektetni az átképzésre, továbbképzésre ezen a területen.

A robotkutyák fogadtatása Vásárhelyen eddig, úgy tűnik, vegyes, inkább pozitív-semleges, a mesterséges intelligenciától való munkahely-féltést leszámítva (annak ellenére, hogy aggodalomra nem adott ez okot ezúttal). Kíváncsian várjuk a fejleményeket…