Valami bűzlik Dániában... ja nem, csak a kolozsvári szemétdomb

A nagy büdös igazság az, hogy bármennyire is unalmas már szinte minden héten ugyanazokat a frázisokat szajkózó, kolozsvári helyi sajtóból érkező felszólalásokat olvasni, igazuk van. Nevezetesen abban, hogy Kolozsváron tényleg még mindig, teljes arzenállal bűzlik a szeméttelep. Lehet ezt dögvészesnek, elviselhetetlennek, kibírhatatlannak nevezni – sokszor az.

Mert nem arról van szó, hogy néha fúj a szél és hát… időnként szemétszag van. Időnként szokott mindenhol szemétszag lenni, mert az ember egy szemetelő állat, lehet ezt a civilizáció szagaként is meghatározni. Időnként persze jázminillat is van, meg loncillat, meg guanó, meg macskapisi-szag. Sőt, frissen nyírt fű és frissen elszívott fű szaga is szokott terjengeni időnként a levegőben.

Egész városnegyedek felett megül az átható szeméttelep-bűz, a nedvesen rothadó, nem megfelelőképpen tárolt hulladék erjedt, szúrós szaga, amely megkeseríti az ott élők mindennapjait, órákon keresztül.

Kolozsvár keleti felében élek: itt még intenzívebb a szag, hiszen közelebb van a szeméttelep. Az ember éjszakára nyitva hagyja az ablakot nyáron (akár tavasszal, ősszel is, ameddig nem hűl le nagyon), és arra ébred, hogy a szomszéd kávéillatát, arab parfümjének szédítő aromáját, szivarfüstjét, mosószerszagát úgy teperi le a patarétszag, mint Hulk Hogan vagy Undertaker. Ha nyáron 36 fokos meleg van, akkor égetőbb szagú, ha jó sok eső után nedvesen kavarog a levegőben, akkor fullasztó.

Mit szóljanak azok, akik a Szamosközben, a Mărăști-negyed külső felében, vagy a repülőtér környékén élnek, ha a bűz sokszor még a város központjában is érezhető – ott is huzamosabb ideig éltem, tanúsíthatom –, vagy a nyugatabbra fekvő negyedekbe is belopja magát.

amit a kolozsvári városvezetés nagy okosan implementálni szeretne. Térjünk most vissza picit az eredeti tervhez: még 2024-ben jöttek az ígéretek a szemétkezelésre, nemzeti helyreállítási terv-pénzek (PNRR) keretében, valamint norvég projektalapokból – főként a hulladék felaprítására, válogatására és komposztálására vonatkozóan. Természetesen mai napig adminisztratív késedelmek és a szemetet kezelő Supercom vállalatnál megállapított szabálytalanságok uralkodnak, a projektek kifutási ideje pedig nem kevesebb, mint 2029. Addig köszönjük szépen, a szelektívezés csak papíron működik, az egybetöltés és hanyagság viszont face to face.

A lakónegyedi szemétkezelés szemléletes példájává vált, hogy az egykor felépített kültéri szemétházakat (a tömbházak között) szisztematikusan elkezdték lebontani, és a helyükbe süllyesztett szelektív tározókat létesíteni. Az ötlettel elvileg nem is lett volna baj,

mint a föld alatti verzióik, amelyekkel kapcsolatban számtalanszor jelentettek problémákat.

A leglátványosabb tényleg a méretbeli különbség: az embereknek nem lett és nem lesz kevesebb szemetük, a hulladékot olyan tárolókba lehet normálisan elhelyezni, amelyben elfér, mert ellenkező esetben mi történik? A kukák mellett landol minden egyéb, ami nem fér beléjük. Ez a jelenség nem korlátozódik kizárólag az új szeméttárolókra – van, ami nem változik, mert nem tud:

Az emberek minél hamarabb szeretnének megszabadulni a szemetüktől, két mozdulatból, ha lehetséges. (Az első: meglátni, hogy mit hova kell dobni, a második: oda bedobni. És ennyi.)

Nem ám Emil Boc! Kolozsvár bebetonozott polgármestere aztán nemrégiben tényleg feltalálta a spanyolviaszt. A helyi sajtó igen találóan fogalmazott, amikor azt írta, Boc „feltalálta a szemét öko-Big Brotherjét”.

– írják.

Ismerjük, ugye, azt az utóbbi években elterjedt mémet/videócskát, amelyet most már gyakorlatilag minden sufniban összedobott, összedikicselt, megagyusztált, jó-lesz-az-ha-működik tárgy vagy építkezés, szerelés esetén háttérvokálként felszólal: TEKNOLOOOGIA! Na, igen: ha 24/7 be lesz kamerázva a szemeteskuka, akkor majd egészen biztosan mindenki rendkívül szabálykövető, körültekintő lesz, nehogy véletlenül is egyszer az erre szakosodott intézmények vállalják a felelősséget.

Ezeknek a kameráknak a célja nem csak a helytelen viselkedés visszaszorítása, hanem a szelektív hulladékgyűjtési rendszer optimalizálása is, amely a „Fizess azért, amennyit kidobsz” -kezdeményezés része. Ez egy program, amely arra ösztönzi a polgárokat, hogy felelősségteljesebben kezeljék az összegyűlt hulladékot.

Nos, a helytelen viselkedés visszaszorításának lehet, hogy nem így és ebben a formában kellett volna elkezdődnie, hanem azzal, hogy a városvezetés nem egyből a lakosságra hárítja át a felelősséget, hanem megpróbál példát mutatni, többek között azzal, hogy

Hogy a beígért infrastruktúrát maradéktalanul megépíti és hatékonyan üzemelteti. Hogy figyelmet fordít arra, hogy a városban olyan képmutató állapotok uralkodnak, amelyek azt a látszatot keltik, hogy minden a legnagyobb rendben van: ha a felújított játszótér szép és EU-konform, akkor a mellette lévő bozótosban, patak mentén, ártér mögött nincsenek szeméthegyek, ráadásul veszélyes hulladék, mint például olajos flakonok vagy üvegcserepek és egyéb építkezési törmelék. És lehetne sorolni.

A kolozsvári polgármesteri hivatal 350 darab, legalább 4 MP felbontású, infravörös és fix lencsés, mozgásérzékelő IP bullet kamerát akar vásárolni, az egésznek a becsült értéke 756 301 lej, áfa nélkül, illetve 915 124,21 lej, áfával együtt (186 760,05 euró). A finanszírozás éppenséggel

a szerződés odaítéléséhez pedig egyszerűsített ajánlattételi eljárást fognak szervezni. Ezt lehet igazán pótcselekvésnek és pénzköltésnek nevezni, ahelyett, hogy a meglévő problémákat a helyükön kezeljék minél hatékonyabban.

Nem arról van szó, hogy a lakosságnak ne lenne felelőssége abban, hogy hogyan kezelik a szemetet. Arról sincs szó, hogy minden maradéktalanul tökéletes, és soha egy ledobott papír zsebkendő vagy banánhéj se fog felbukkanni a járdán. Mi több, a szemétlerakók korszerűsítése is fontos, ha azt megfelelően teszik. De ezt az évek hosszú sora óta zajló dilettantizmust, hárítást és látszatintézkedés-sorozatot szép lassan megfojtja a bűz, ami mindennél árulkodóbb. Ami a felelősségteljesen szemetelő polgárok lakásaiba lopja be magát a nyitott ablakon, és kicsit sem megnyugtató.