Olguța, Boc, Băsescu, az idegengyűlölet és a 2000 éve tartó 108 év

Tudjuk, a politika nem morális dolog. És ez rendben is van. A morális politikára vágyók vagy naivak (sok mindennapi halandó), vagy hülyék (az értelmiség egy része), vagy egy reálpolitikai oldal manipulátorai (a különböző színű, szagú propaganda).

Vannak pillanatnyi, közép-, illetve hosszú távú érdekek. Időnként kívülről úgy látszik, mintha egyik ütné a másikat. Ám ez csak a látszat.

Mondok egy (nyilván teljesen fantázia szülte) példát: helyhatósági választások jönnek egy tetszőleges, magyarok által is lakta romániai településen. A városháza kiírja kurrens pályázatait. Ám előtte a román polgármester felhívja a magyar politikust, akivel igen jó viszonyban van. Chedveș boratom, a helyzet az, hogy kicsit noszogatnunk kell a szavazóinkat. Na és akkor: mi most egyetlen magyar pályázónak sem adunk pénzt. Ti felháborodtok, megdöbbenéseteknek adtok hangot a helyi sajtóban. A román bérsajtó azonnal átveszi a hírt, amelyet úgy tálal, hogy na tessék,

A román szavazók lelkesen tapsolnak és rám szavaznak, amikor eljön az ideje. A nyertes választás után kiírunk még egy pályázatot. És ott tietek a zsé. Jó lesz így, chedveș boratom? Io les, bă.

Tehát, amikor a bármilyen érdek megköveteli, a reálpolitika megkeresi a megfelelő kompromisszumot, akkor is, ha az a felszínen nem szalonképes. A kormány májusi bukása óta eltelt bő négy hónap alatt

tekintettel a reformszándékból fakadó (vagy nem fakadó) megszorítások okán elégedetlenné váló néptömegekre. Nem mellesleg, az RMDSZ is nehéz helyzetbe került, emberemlékezet óta nem tüntettek az emberek az RMDSZ ellen.

A másik oldalon persze ott az új fenyegetés: az autentikus magyar- és idegengyűlölő vérnackópárt, az AUR, illetve szatellitjei (SOS, POT stb.). És ilyenkor jönnek a fenti példával illusztrált lépések, amelyek aztán kibuknak a nyilvánosság különböző tereibe is.

ha szavazatokra van szükség, illetve ha valami trükközésre készülnek (leváltani, kinevezni, áthelyezni, korrumpálni stb.), és terelni kell a figyelmet.

Ebbe a trendbe illeszkedik az utóbbi idők három politikusi megszólalása. Egyik súlyosabb, mint a másik. Persze, csak akkor, ha a nyugati típusú, európai értékeken alapuló demokratikus szemszögből nézzük őket. Az első megszólaló a PSD afféle keresztanyja, Donna Corleonája, vagyis Lia Olguța Vasilescu, Craiova jelenlegi és teljhatalmú polgármester asszonya. Persze, volt ő a Corneliu Vadim Tudor-féle Nagyrománia Párt szóvivője (és a párt tagja 1991 és 2007 között, de cuki!), aztán volt nagyromániás, majd PSD-s parlamenti képviselő, szenátor, munkaügyi miniszter szóval volt ő sok minden. De nem is ez a lényeg. Hanem hogy

Nos, amikor az első hírek felröppentek arról, hogy esetleg olyan kormány alakul, amelynek Siegfried Mureșan úr a vezetője, ez a nő olyan xenofób flegmát köpött a nyilvánosság kellős közepére, hogy azóta sem lehet onnan levakarni. Siegfried Mureșan úrról alapszinten azt érdemes tudni, hogy

Kétnyelvű közegben nőtt fel, jól beszél románul és németül. 2014 óta európai parlamenti képviselő, továbbá az Európai Néppárt alelnöke. És rövid ideje román miniszterelnök-jelölt.

Na és akkor jön ez a Lia Olguța Vasilescu és azt mondja, hogy Mureșan úrnak fogalma nincs, milyen az élet Romániában. Ez még akár érthető is lehet: ha valaki 12 éve európai parlamenti képviselő, a fenti taslit könnyen megkaphatja egy politikai csörtében. A következő megjegyzés viszont nettó idegengyűlölő:

Nem hiszem, hogy különösebben magyarázni kellene. Egyrészt, egy ember nevével viccelődni lehet, például kocsmaasztalnál, magánterekben, az ember már csak ilyen. Nyilvános nyilatkozatban viszont ugyanez arra utal, hogy az illető egyszerűen bunkó. Mivel nem méri fel a támadás minőségét. Bunkó. Vagyis azt állítom, hogy

Lehet másképp is támadni a politikai ellenfelet. Maga a nagybojárnő is megteszi, amikor azt állítja, hogy Mureșan úr, az európai források lehívásának szakértője főleg a saját képviselői fizetésének lehívásában jeleskedett. Frappáns oldalvágás, függetlenül attól, hogy igaz-e avagy sem. Itt nem bunkó a bojárnő, amott igen. Hogy ez mire utal? Első ránézésre nem sokra, azon túl, hogy erről az is eszünkbe juthat, milyen jól beszéli a nagybojárnő az idegen nyelveket. Ha viszont az ember jobban belegondol, feldereng az a bizonyos képlet, hogy

De hát ha majd lejárnak a nehéz idők, jó lesz, mondhatja bárki, mert akkor majd simogatni fogják az idegent. Alapjáraton ez így szokott lenni. Most viszont picit más a helyzet, lásd alább.

A második példa látszólag teljesen más természetű. Nemrég felavattak egy UNESCO világörökségi helyszínt, a tordai római castrumot. Persze, jelen volt boldog-boldogtalan, politikus, pópa, üzletember, ilyen ez a reálpolitika, kellenek hozzá a szimbolikus aktusok is. Na és persze, hogy ott volt Kolozsvár ál-multikulturális polgármestere, Emil Boc úr is. És szólt is a jelenlevőkhöz. A beszéd egy része teljesen értékelhető gondolatokból állt, dicsérni kell a hazai sikert. Aztán váratlanul felkiáltott Boc úr:

Világos, nem? Mi vagyunk, mármint a románok az egyetlen nép, amely hűen, még a nevében is átvette a római örökséget. Aztán hozzátette. A dáko-románok. A dákokat szegénynek muszáj volt hozzátennie, mert másképp nem lett volna teljes az a torz és hazug történelemszemlélet, amelyet a román szakma és politikum nem képes és nem is akar elvetni, hiszen

Hogy miért fontos ez most, kérdezheti ismét akárki. Hiszen Boc úr korábban sem ment a szomszédba egy-egy vérnackó mondatért, akcióért. Hát ugyanazért, amiért a craiovai bojárnő leköpte a szerinte idegent. A PSD és a PNL is bekapcsolta a vérnackó motorokat. És persze, ha majd kiderül az ég, másképp fognak beszélni. De mint jeleztem, most picit más a helyzet, lásd alább.

A harmadik példa főszereplője igazi politikai nagyvad,

Băsescu urat a magam részéről kedvelem (mindenek ellenére), tekintettel arra, hogy ő volt az a politikai állat, aki a legjobban értette, hogyan lehet irányítani ezt a totális eszmei, kulturális, gazdasági, szociális káoszba nyomott román népet, ráadásul mindenféle dák-román hókuszpókusz nélkül. Nagyon értett a nép nyelvén. Persze, hogy kapitális példánya volt a posztkommunista állami maffiacsordának. De hogy jellegtelen vagy jelentéktelen figura volt, ezt a legnagyobb ellensége sem mondhatja. Ő sem ment a szomszédba a magyarok fricskázásáért, ha úgy hozta az érdek.

Most viszont meglepő dolog történt:

(mivel az lepetrovozta, miután Băsescu az RMDSZ kiiktatásáról beszélt a hazai politikai életben). Oké, ilyenek a politikai csörték. Azt a beszólást is hallottuk elégszer, amely az RMDSZ betiltását követeli. Amit viszont most Băsescu úr mindehhez hozzácsapott, az nem elegáns. Hanem bunkó. Igaz, a volt elnök sose volt elegáns. A bunkóság hozzátartozott a karakteréhez. (Ennyivel azért ma is jobb, mint a craiovai bojárnő.)

Tehát, Băsescu úr azt mondta, hogy a különbség közte meg Kelemen Hunor közt (többek közt) az, hogy

Ez, amellett, hogy bunkó, stílustalan is, aljas is, no meg kétszínű is (függetlenül attól, hogy igaz-e vagy sem). Mégpedig azért, mert 2005-ben éppen Băsescu úr bölcselkedett a politikai orális szex szerinte helyes módozatáról, imigyen:

A nagy szentjánosbogár ez esetben Amerika volt, a sok kicsi meg az EU-tagállamok és mások. Szóval… nem mondom tovább. Oké, jöhet harmadszor is a megjegyzés: de ha a nehéz idők lejárnak, Băsescu úr is megint baráti-heherészni fog. Lehet, viszont a helyzet most picit más.

És akkor tessék, ezért más: a helyzet most az – a posztkommunista Románia történetében először! –, hogy a mioritikus politikai térképen van egy olyan vérnackópárt (az AUR),

Mégpedig azért nyerné meg, mert a romániai szavazópolgárok egyre nagyobb hányada büntetni akarja a szerintük (szerintem is) csapnivaló politikai rendszert. És az AUR jelen pillanatban kívül áll a nép által bűnösnek kikiáltott politikai rendszeren. Tehát, ha tetszik, ezúttal valóban vérre megy a játék.

A nagy rendszerpártok (és azok támogatói, mint Băsescu) számára létkérdés, hogy megőrizzék szavazóbázisuk legalább egy részét. És ezt úgy tudják elérni, hogy maguk is idegengyűlölővé válnak.

Ez tehát a helyzet, érzésem szerint. És ebben a helyzetben az az érzés is megkörnyékez, hogy ha választani kell a kétféle idegengyűlölet közt, akkor inkább az AUR-ét választom. Mert az legalább hiteles és zsigeri. Legalábbis egyelőre.