Azt hittük, a PSD a saját érdekei miatt buktatott kormányt, pedig amerikai érdekek miatt tette

A demokrácia olykor bonyolult lehet – ezzel az aranyköpésnek is nevezhető megjegyzéssel intézte el egy konstancai rendezvényen Darryl Nirenberg, az Egyesült Államok romániai nagykövete a Bolojan-kabinet esetleges amerikai közreműködéssel (jobban mondva amerikai megrendelésre) kivitelezett megbuktatása körüli botrányt.

„A demokrácia bonyolult lehet. Olykor éppen így van kitalálva” – tette még hozzá, és valóban, ha megnézzük a demokrácia egyik fellegvárának tekintett Amerika választási rendszerét, és a választások körüli hisztérikus manipulációs gépezeteket, nincs kétségünk afelől, hogy a diplomata ezúttal – igaz, a diplomácia megengedte kereteken belül – igazat szólt.

Ha mindenki számára tökéletesen nyilvánvaló minden, akkor hogyan is lehetne manipulálni a közvéleményt?

Akkor hogyan is őrizhetné meg a hatalmát a politikai elit?

Akkor hogyan érvényesíthetné érdekeit – olykor titkon a legmocskosabb eszközöket is bevetve – akármelyik nagyhatalom?

Ha minden világos, minden átlátható, minden tiszta és legfőképpen: mindenki jól informált, akkor hogyan lehetne annyi tisztességtelenséget elkövetni fű alatt, mint amennyit például egy Amerika méretű és súlyú globális nagyhatalom elkövet? (Amerikai itt természetesen tetszőlegesen behelyettesíthető Oroszországgal, Kínával stb… a lényeg mit sem változik, ám most maradjunk a tárgynál.)

A tárgyat, magát a botrányt pedig a hétvége óta ismerjük: a Wall Street Journal cikke szerint Amerika görögországi nagykövete, Kimberly Guilfoyle – aki mellesleg korábban Donald Trump amerikai elnök fiának menyasszonya volt – egy athéni munkavacsorán szólta el magát, amikor a görög energiaügyi miniszterrel összeszólalkozva azt találta mondani, hogy

Hogy egy nagyhatalom diplomatája ilyen kijelentésekre ragadtatja magát, az korábban talán elképzelhetetlen volt, de a közismerten megalomán, és a diplomáciai érzéknek maga is híján lévő Trump adminisztrációjában mondhatni már nem is számít kirívó esetnek.

A WSJ egy, az említett görögországi vacsorán résztvevő forrásra hivatkozva írta meg a történteket.

mégpedig a belőle nem sokkal azelőtt kivált PSD hathatós támogatásával, hiszen a szocdemek is megszavazták a széljobb AUR bizalmatlansági indítványát.

Közben arról is fényképes bizonyítékok kerültek elő, hogy Guilfoyle és Sorin Grindeanu PSD-vezér, valamint több más személy (köztük Florin Vlădică elnöki tanácsadó és a szocdem Bogdan Ivan energiaügyi miniszter) március végén egy bukaresti vendéglőben találkoztak,

A WSJ szerint az amerikaiak azért akarták kigolyózni Bolojant a miniszterelnöki székből, mert nem volt a vertikális gázfolyosó tervének lelkes támogatója, amelyen keresztül az amerikaiak cseppfolyós gázt tudtak volna juttatni a délkelet-európai térségbe, köztük Romániába is, igaz a piaci ár fölött.

A jelek szerint a PSD-nek, és a hírek szerint az amerikai lobbinak szintén engedő AUR-nak – az utóbbi alakulat úton-útfélen hirdetett szuverenista céljai dacára – egyáltalán nem okozna problémát drágábban vásárolni az amerikai gázt,

Ez már csak azért is vicces, és ellentmondásos, mert az AUR nagy idolja, a mostanra bűnvádi eljárás keretében (is) félreállított Călin Georgescu a SRI szerint éppen orosz befolyásolással juthatott nyerő helyre az azóta érvénytelenített elnökválasztás első fordulójában, és korábban George Simion alakulatát is rendszeresen oroszpártisággal vádolták. Simion és általában a politikusok esetben azonban egyáltalán nem lenne meglepő ez a fajta szélkakas-mentalitás:

Az egész botrányban nem is az az érdekes (mint ahogy a korábbi Georgescu-botrányban sem az volt), hogy igaz-e vagy – ahogy Grindeanu fogalmazott később – politikai porhintés az egész, hanem az, hogy világosan megmutatja újra,

Románia a NATO keleti határaként maximálisan ki van téve ennek a nyugati és keleti blokk (elsősorban Amerika és Oroszország, de Kína is egyre inkább érezteti a világrend megváltoztatására való igényét) között feszülő harcnak, a kelet-euópai politikusok – mondják bár magukat akármennyire is szuverénnek és hazafinak – pedig soha nem arról voltak híresek, hogy a saját pillanatnyi érdekeik elé helyeznék az ország érdekeit. (Rossz nyelvek szerint a PNL és az USR például a német nagyvállalatokat és gazdasági érdekeket támogatja inkább, ha nagyszabású közbeszerzésekről van szó, ami nyilván nem tetszik Amerikának…)

„A demokrácia bonyolult lehet (…) De messze ez a legjobb rendszer, amivel rendelkezünk” – mondja Darryl Nirenberg amerikai nagykövet,

Azzal együtt, hogy elkötelezett támogatói vagyunk magunk is a demokráciának, hiszen ebben is megvezetnek és átvernek ugyan, de legalább lehet (bár egyre kevésbé) szabadon pofázni anélkül, hogy az ember kényszermunkatáborban találná magát. Így legalább egyelőre még kimondhatjuk, hogy minden nagyhatalmi külpolitika mocskos és gonosz, attól függetlenül, hogy diktatórikus vagy demokratikus berendezkedésű az illető nagyhatalom.

Platón szerint a demokrácia a csőcselék uralma, azoké, akik a szabadságot megfelelő erények (például mértékletesség) hiányában a szélsőségességig fokozzák, s így a szabadságból szabadosság lesz. A csőcseléket mellesleg – tennénk hozzá – tetszés szerint manipulálhatják azok, akik értenek hozzá, és megvannak hozzá a megfelelő anyagi eszközeik.

Platón azt is mondja Az állam című művében, hogy a demokrácia egykönnyen átváltozhat türannikus állammá, amelyben egy zsarnok ül a nép nyakára.

– állítja Platón.

A szertelen szabadságnak pedig igencsak tanúi vagyunk az utóbbi időben. A demokrácia – melynek sokak szerint a legnagyobb kihívása éppen az, hogy megőrizze demokratikus voltát – ugyanis a túlzott szabadságvágy eszméjét hinti el a benne élőkben,

A regnáló politikai osztály össztársadalmi szapulása, amely az utóbbi időben általános és féktelen, ugyanakkor artikulálatlan és céltalan lett – éppen ezt az általános elégedetlenséget használja ki jó érzékkel a populista AUR –, azt jelzi, hogy ebbe, a túlzott szabadság, vagyis a szabadosság korába léptünk.

Ilyenkor szokott a nép egy népvezért maga fölé emelni, mert már nem tudja, mit és kit kövessen. Ez a népvezér Călin Georgescu személyében már színre is lépett, igaz – egyelőre – félreállították.

Így aztán joggal tevődik föl az is, hogy vidékünkön a rendszerváltozás óta sosem volt még nagyobb veszélyben a demokrácia, mint manapság.

És ezen a helyzeten vélhetően csak rontanak a fentihez hasonló nagyhatalmi machinációk, amelyek csak tovább fokozzák a kétségbeesett, artikulálatlan elégedetlenséget, és a haragot, amely csak rossz döntéseket szül egyéni és társadalmi szinten egyaránt.